Ismét megindulhat az amerikai légitársaságok közötti transzatlanti versengés az utazók kegyeiért, amelynek legfontosabb fegyverneme ezúttal a fedélzeti étkeztetés lehet – írja a The Economist. Ezzel a lassan négy évtizede megtört tendenciát helyeznék újra felszálló ágba a legnagyobb vállalatok.
A második világháború után, a polgári légiközlekedés ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. Európában és a világ más térségeiben sokáig csak a tehetősebb emberek, illetve a politikai és gazdasági döntéshozók kiváltsága volt a repülős utazgatás. Akár státusszimbólumnak is számíthatott az, hogy valaki milyen gyakran és milyen távolságra repül – ennek pedig fontos alkotóeleme volt az is, hogy a légitársaságok igyekeztek egymásra licitálni a fedélzeti étkeztetéssel, hiszen jómódú utazóközönséget kellett kiszolgálni.
A fedélzeti étkeztetés jelentősége – a jelenből visszapillantva – jóval nagyobb volt a többi szolgáltatásénál, például annál, hogy milyen filmeket vetítenek a hosszabb utakon. A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA), melynek tagjai között ott voltak a piac legnagyobb társaságai, már
az 1950-es években igyekezett szabályozni azt, milyen minőségi kritériumoknak kell megfelelni az utasok repülés közbeni étellel-itallal való ellátásának.
Az utasok számára komoly szerepet játszott a légitársaság kiválasztásában az, hogy milyen a felszolgált étel minősége, és több mint három évtizeden át, a cégek vetélkedésének egyik legfontosabb terepe volt ez a szolgáltatás.
Az első rés a pajzson azonban már 1958-ban megjelent. Ekkor az IATA – saját szabályzata alapján – 20 ezer dolláros büntetést szabott ki a SAS-ra, a skandináv társaságra, mert az a fedélzeten szendvicseket és olyan ételeket is felszolgált az utasoknak, amit az IATA kódexe szerint nem tehetett volna. Az 1980-as és 1990-es évekre azonban végképp felpuhult az IATA szakmai önszabályozása. A polgári légiközlekedés liberalizációja és a fapados társaságok megjelenése áthelyezte a társaságok vetélkedésének súlypontját a viteldíjakra, mind kisebb szerepet szánva a szolgáltatások minőségének.
Most úgy tűnik, néhány nagyobb vállalat visszatérne a régi csatamezőre, és újra a fedélzeti étkeztetést tennék a légiközlekedés egyik központi elemévé, és az ár mellett a leginkább a vásárló döntésének fő szempontjává.
Első pillantásra meglepőnek tűnhet az, hogy miközben a társaságok egyre több mindenért kérnek felárat a viteldíjon felül – ideértve az ülőhely-választást és a nagyobb lábteres üléseket –, a fedélzeti étkeztetés régi normáinak visszaállításával gondolják megnyerni maguknak a transzatlanti utazókat.
Márpedig a jelek szerint erről van szó. Legalábbis a Delta, az USA második legnagyobb vállalata épp erre készül, és márciusban új szolgáltatást vezetett be a turista („economy”) osztályon utazóknak a nemzetközi járatokon: pezsgővel köszöni meg, hogy a céget választották. De a társaság további szolgáltatásokat is ígér. Például külön menükártyákon részletezik az egyes ételek tartalmát, összetevőit, és felszolgálási idejüket. De ígéretet tettek arra is, hogy
hamarosan elérhető lesz az előzetes ételválasztás is.
Az Ázsiából induló járataik „üzleti” osztályán utazóknak pedig regionális ételkülönlegességgel kedveskednek.
Hasonlókról számolt be a nagy rivális, a United is. A céget sokszor bírálják a fedélzeti ellátás alacsony színvonala miatt, de most azt mondják, jelentősen bővítik az ételválasztékot. Így a hosszabb útvonalakon hamarosan organikus gazdálkodásból származó alapanyagokból készült ételek és kézműves vodka várja az utazókat – igaz, a viteldíjon felüli árért.
Ugyanakkor nem minden vállalat gondolja úgy, hogy be kell szállni a kabinokban zajló ételháborúba. A Delta és a United elindította fedélzeti étellázra az American Airlines-nál,
a világ legnagyobb személyszállítójánál azzal válaszoltak, hogy még több osztályt alakítottak ki járataikon.
Így az utazók közül mindenki kiválaszthatja a számára megfelelőt. Ezek közül a leginkább figyelemreméltó a turista/gazdaságos változat további egyszerűsítése, amelynek választásával
az utas még plusz pénzért sem választhat ülőhelyet vagy adhat fel poggyászt a nemzetközi járatokon.
A Delta brit érdekeltsége, a Virgin Atlantic, hasonló paraméterekkel bíró osztály kialakítását jelentette be, „economy light" néven.
A briteknél ugyanakkor a British Airways már idén januárban megkezdte a szemléletváltás megvalósítását. 15-20 fontos teljes menüket kínálnak a járataikon, és úgy tűnik, sikerrel: ezzel az összeggel ugyanis felveszik a versenyt a reptéri szendvics- és készétel-árusok kínálatával.
Az ingyenesen biztosított ételek-italok – pontosabban azok a felszolgált szendvicsek, rágcsálnivalók, melyek nem kerülnek többletpénzébe az utasnak – jelentős költséget jelentenek a társaságoknak.
A légivállalatok a csökkenő viteldíjak mellett, egyre kevesebbet tudnak kínálni, egyre több utasnak.
A Southwest Airlines például korábban 2 millió dollárt takarított meg éves szinten az ingyenes snackek kivezetésével.
Ennek ellenére 2016-ban az American Airlines, a Delta és a United is visszaállította azt, hogy az utasoknak némi harapnivalót a viteldíjon belül biztosít még turista osztályon is, belföldi járatokon. Ez a tendencia folytatódhat a teljes étkezések, a minőségi alapanyagok újbóli beemelésével a nemzetközi járatokra – ingyenesen vagy elfogadható áron –, ezzel is megkülönböztetve ezeket a cégeket a fapados társaságoktól.
Ugyanakkor még a nagyvállalatok is tovább próbálják csökkenteni egyéb költségeiket, illetve
tesznek plusz díjat jelentő opcióvá szinte mindent, ami csak a légközlekedés során az utas kényelmét szolgálhatja.
Ezzel egyidejűleg, a fapados társaságokra sem igaz egyöntetűen az, hogy mindenért fizetni kell a fedélzeten. Például az egyik kazahsztáni fapados szolgáltató, a BekAir, még a belföldi járatain is apró édességekkel és süteménnyel, valamint frissítővel – tea, kávé – kedveskedik utasainak úgy, hogy viteldíjai olykor a felébe vagy harmadába kerülnek az egyik legismertebb, minőségi szolgáltatónak tartott AirAstana árainak.