Már nem menő a kerti betonkeverő

Kinek mi jut eszébe először a betonozásról? Hangos, kicsit horpadt, bizonytalan színűvé fakult keverő, amelyikbe apa lapátolja a sódert meg a cementet, aztán amikor a száraz anyagok jól összekeveredtek, mehet rá a víz. Először csak kevés, nehogy túl folyós legyen. Majd a megkevert beton ment a vödrökbe, az egészet pedig a csigára akasztva felhúzták az emeletre, ahol a gondosan elhelyezett betonacélok közé öntve elkészült a födém. Kellett még tömöríteni, locsolni, és természetesen fohászkodni, hogy a következő napokban ne szakadjon az eső és pár hétig ne legyenek fagyok.  

Mostanság többnyire már egészen mást jelent a betonozás. Kezdve ott, hogy a helyszíni keverés helyett sokkal egyszerűbb és gazdaságosabb transzportbetont rendelni. Vagyis jön a betonmixer, egy csövön keresztül pedig bepumpálják a frissbetont a helyére.

Ami helyszíni keveréssel akár több napos munka is lehet, transzportbetonnal és betonpumpával órák alatt elkészülhet

– magyarázza Pluzsik Tamás, a CRH betontechnológusa. Ráadásul a minőség is sokkal egyenletesebb és jobb. A keverési arányokat a kézi keverésnél nehezebb megtartani, míg a betonüzemi keverés ebből a szempontból is megbízhatóbb, például az alkalmazott homokos kavics adalékanyag minősége is általában egyenletesebb, jobb.

Mielőtt legyintenénk, hogy a rendelt transzportbeton csak a nagyberuházásoknál éri meg, érdemes ajánlatot kérni és megnézni, mennyit spórolhatunk meg. Ma az építőiparban a legdrágább a munkaerő.

Transzportbeton alkalmazásával több munkás egész-, vagy több napi munkáját lehet pár órára csökkenteni.

A betonüzemek számára nagy tételben az alapanyagok beszerzése is olcsóbb, mint egy vállalkozónak kis tételben megvenni külön a homokos kavicsot és a zsákos cementet. Vagyis a betonüzemben kevert frissbeton mellett a szállítást és a helyszíni, például betonpumpás anyagmozgatást kell megfizetni. Ez akár már három-öt köbméter beton felhasználása mellett is megéri, a jelentős könnyebbség mellett pedig időmegtakarítást is jelent.

Betonkeverő Forrás: Shutterstock

Persze a betont illetően nem csak ez változott és vált általánosabbá az elmúlt 20-30 évben – mondja a szakértő. Jelentős szemléletbeli és technológiai fejlődésen ment át az iparág, ami a munkafolyamatokban és az elkészült betonszerkezetek minőségében is változásokat hozott. Például a magasépítésben alkalmazott betonszerkezetek átlagos nyomószilárdsága néhány évtizeddel ezelőtt 25 MPa volt, ez ma már 40 MPa körül van.

Korábban a betonról úgy beszéltünk, mint három anyag, cement, homokos kavics és víz keverékéről, ma már akár 8 komponensről is beszélünk.

Általánosak az olyan adalékszerek, mint a betont folyósabbá tevő képlékenyítők és folyósítók, valamint a kötési időt befolyásoló kötéskésleltetők vagy éppen a télen alkalmazott kötésgyorsítók használata.

A betontechnológus által az adott célra választott számtalan féle adalékszer mellett lehet még alkalmazni a tömöríthetőséget és a felületi megjelenést javító mészkőlisztet, színezőanyagokat és a repedések egy fajtáját csökkentő fém-, vagy a tűzállóságot is javító műanyag szálakat.

Manapság a betonban lévő levegőt is egy komponensnek tekintik,

aminek a mennyiségét hatékony tömörítéssel, valamint a keverővíz visszavétele mellett a már említett képlékenyítő- és folyósító szerek alkalmazásával lehet csökkenteni. Kell is csökkenteni, hiszen a rossz tömörítés, vagy az elpárolgó víztöbblet miatt maradó légtartalom a beton szilárdságát rontja. Ez alól a fagyálló betonok a kivételek, melyekben a fagyállóság fokozása céljából, az erre alkalmas adalékszerekkel mesterségesen állítanak elő optimális méretű pórusokat.

Betonkeverő Forrás: Shutterstock

Ennél is fontosabb, hogy míg régen a betonnál a szilárdság volt a legfontosabb szempont – ezért biztos ami biztos, esetenként a szükségest meghaladó mennyiségű cementet kevertek bele –, addig ma már a tartósság van inkább előtérben. Ez azt jelenti, hogy a tervezésekor az igénybevételek számítását követően el kell dönteni, hogy várhatóan mennyi ideig fogják használni az adott műtárgyat és meg kell határozni, hogy élettartama során előre láthatóan milyen hatások érhetik a betonszerkezetet. Az előbbieknek megfelelően kell a szükséges betonminőséget meghatározni és előírni.

Egy jelenlegi igényekre tervezett ipari csarnok vagy üzem esetében például elég lehet az épületszerkezetet 50 évre tervezni

– hiszen addigra a benne alkalmazott technológiák egyszerűen elavulhatnak, a változó igények miatt mások lesznek az elvárások, így az egész épület könnyen funkcióját is veszítheti. Egy híd vagy egy felújított műemléképület esetében célszerű minél hosszabb időszakban gondolkodni, tartós szerkezetek esetén a tervezési élettartam 100 év.

Egy épület tervezéskor a beruházás és a fenntartás költségét is összevetik: egy rövidebb élettartamra tervezett épület beruházása kevesebbe kerül, ám később, ha az élettartamot mégis növelni szeretnék, a felújítás és a fenntartási költség magasabb lesz, míg egy hosszabb időre tervezett építmény esetében több pénzt visz el a kivitelezés, ám a fenntartás hosszabb távon is olcsóbb. Persze aligha tud valaki bekopogni 100 évvel a hídavatás után a tervezőirodába vagy a kivitelezőhöz, hogy elnézést, de a híd nem bírta 100 évig.

A tervező és a kivitelező kiválasztásakor, 100 év távlatában nem is a garancia vállalás a lényeg, hanem a jelenben már kiérdemelt bizalom,

ami feltételezi, hogy a szakemberek az aktuális tudásunkhoz mérten a lehető legjobb és legkorszerűbb technológiát fogják alkalmazni. Sajnos a környezeti hatások változását egyébként sem lehet pontosan megjósolni. A Parlament kivitelezésekor sem tudták előre, hogy a megnövekvő légszennyezettség miatt a durva mészkőből készült burkolati elemek hamar elmállanak és tönkre fognak menni.

Az utóbbi évtizedek fejlődése már azt is lehetővé tette, hogy a betonszerkezetek hozzátartozzanak a látványhoz, az erre tervezett igényes betonfelületeket ne kelljen eltakarni. Az úgynevezett látszó-, vagy látványbeton azonban sokkal többet jelent, mint egy lakberendezési vagy építészi divat. Az ilyen fajta betonminőség ugyanis egy sor egyéb munkálatot tesz feleslegessé, elhagyhatóvá. Az egyszerűen összeütött deszkák helyett megfelelő és precíz zsaluzatot alkalmazva olyan betonfelület hozható létre, amelyet nem kell vakolni, glettelni.

Ha a betonba színezőanyagot is kevernek, a zsaluzatba pedig speciális mintázatokat helyeznek, akár még különleges megjelenésű színes felületek is kialakíthatók.

A máskor szükséges burkolás vagy takarás elhagyása, a felület tartóssága mellett idő- és összességében költségmegtakarítást is eredményezhet.