Gazdasági csodából a legsérülékenyebb országok egyikévé „küzdötte le” magát az utóbbi években Törökország, de problémái sokáig rejtve maradtak a felületes szemlélő számára. Az átlagolvasóhoz legfeljebb annyi jutott el, hogy a 2016-2017-es terrortámadások, illetve a biztonsági problémák miatt jóval kevesebben merik felkeresni a török tengerpartot, amit a bruttó hazai termék (GDP) közel tíz százalékát adó turizmus is megérzett.
Ám ennél jóval nagyobb a baj, amint azt a török fizetőeszköz árfolyama is tükrözi:
csak szerdán három százalékkal gyengült a líra az amerikai dollárral és az euróval szemben, és ezzel az év eleje óta több mint 25 százalékos zuhanást láttunk.
Az árfolyamválság közvetlen kiváltó oka, hogy rengeteg külföldi befektető szabadul meg mostanában kockázatosabb feltörekvő piaci, köztük török eszközeitől, miután az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elkezdte emelni a kamatokat, így
az amerikai állampapírok ismét vonzó befektetési tereppé váltak.
Önmagában a török gazdasági helyzet is egyre több aggodalomra ad okot. Miközben a világon szinte mindenhol egy számjegyű az infláció, áprilisban közel 11 százalékon állt a drágulás üteme Törökországban, noha az ottani jegybank célkitűzése öt százalék.
A bérek már több éve a termelékenységet meghaladó mértékben nőnek, vagyis az ország versenyképessége is folyamatosan romlik. További egyensúlyhiányt okoz, hogy
az erősödő belső kereslet növeli a folyó fizetési mérleg hiányát, amely az első negyedévben elérte a 16 milliárd dollárt.
A többletimportot pedig a külföldről felvett hitelekből finanszírozzák.
Ezzel elérkeztünk az eladósodottság problémájához, ami elsőre furcsán hangozhat, hiszen az államadósság aránya a GDP-hez mérten tényleg rendkívül alacsony, tavaly nem érte el a 30 százalékot.
Ám a lakosság és a vállalati szektor évek óta erőn felül költekezik, és főleg külföldi kölcsönből teszi ezt. Becslések szerint
a törökök 450 milliárd dollárral tartoznak a nemzetközi hitelezőknek, és ebből csak 174 milliárdot tartanak nyilván lírában.
Eközben a lakosság megtakarítani sem igazán szeret, azt is főleg készpénzben, és valamilyen külföldi valutában teszi.
Így hiába az évi öt százalék feletti növekedési ütem, ha elsősorban a hitelezés pörgeti a gazdaságot, amely már a túlfűtöttség jeleit mutatja. Egyes becslések szerint
évi több mint 20 százalékkal nő a hitelállomány, vagyis nehezen fenntartható szinten jár.
Hozzá kell tenni, nem teljesen elvesztegetett pénzről van szó. Az utóbbi években jelentős infrastrukturális projekteket hajtottak végre a törökök: építettek gyorsvasutat, függőhidat, tenger alatti alagutat, és a világ egyik legnagyobb forgalmú repülőtere készülhet el az idén Isztambulban.
Emellett egy különleges Hitelgarancia Alapból mintegy 300 ezer kisvállalat számára teremtettek kedvezményes kölcsönfeltételeket – írja az Alapblog.hu. Azt is látni kell, hogy 2001, a legutolsó súlyos gazdasági, politikai és társadalmi felfordulás után az ország következetesen végrehajtott egy, a Nemzetközi Valutaalap által támogatott stabilizációs programot, amelyet követően volt olyan időszak, amikor nyolc év alatt háromszorosára nőtt a GDP.
Ám megmaradtak a fent említett egyensúlytanságok, ami miatt az országnak folyamatosan külföldi tőkét kellett bevonnia, és ami mostanáig rendelkezésre is állt a kedvező globális tőkehangulat miatt.
Az olcsó forrás fokozatos elapadása azonban már tavaly elkezdődött, és
csak azért nem kezdett azonnal gyengülni a líra, mert a török jegybank folyamatosan beavatkozott az árfolyam fenntartása érdekében.
Egy idő után azonban eljutott arra a szintre, hogy a devizatartaléka már csak háromhavi import fedezésére volt elegendő, ami szintén nem kedvezett a befektetői bizalomnak.
Szakértők szerint egyértelmű a rövid távú megoldás: a jelenlegi 8 százalékos irányadó ráta tarthatatlan 11 százalékos infláció mellett, ezért a török nemzeti banknak a líra védelme érdekében jelentős kamatemeléseket kellene végrehajtania.
A jegybank monetáris tanácsa tegnap este összeült, és 300 bázispontos emelésről döntött, ami erősítette a lírát, kérdés, a szigorítás hatása meddig tart.
Elképzelhető, hogy a monetáris politika változtatásával kivárnak június 24-ig, amikor előrehozott elnök- és parlamenti választást tartanak. Ekkor olyan berendezkedésre térhetnek át, amelyben az államfő nagyon széles végrehajtó jogköröket kap. Az sem kizárt, hogy a líra gyengülése a választásokkal is összefügg: mint az MTI hírül adta, a közvélemény-kutatások szerint az elnökválasztás kétfordulós is lehet, a parlamenti választásokon pedig nem biztos, hogy a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), Erdogan elnök pártja meg tudja őrizni többségét.
Mindenesetre, ha a kamatemelés tartósan nem segít, akár a választásokig folytatódhat is a líra mélyrepülése.
Előbb-utóbb azonban nemcsak a kamatemelésre, hanem a külföldi hitelből finanszírozott modell átalakítására is sort kell keríteni, különben Törökország újból recesszióba csúszhat, amelynek káros hatásait az utóbbi évtizedekben már többször megtapasztalhatta.