Egyetlen fantasztikus grafikonon kétszáz év energiafelhasználása

biodízel
Silos in the ecoMotion factory in Sternberg, Germany, 6 April 2017. The factory only produces 30 percent of the biodiesel it could produce, as rape-biodiesel is hard to sell in the German mineral oil industry. The reason for such low production is the the climate protection quota of 2015, the company claims. Photo: Jens Büttner/dpa-Zentralbild/dpa
Vágólapra másolva!
A nagy mennyiségű adatsorok vizualizációjával foglalkozó portál, az Our World in Data ismét nekigyürkőzött, és sikerrel vett egy nagy kihívást. Egyetlen ábrán mutatják be kétszáz év globális energiafogyasztását.
Vágólapra másolva!

A grafikon az 1800-as évtől, a nagy ipari forradalom kibontakozásának évtizedeitől indul, és egészen 2016-ig követi nyomon az energiafogyasztás alakulását.

Többféle típusú energiahordozóra építve

Az ilyen jellegű történeti adatsorokra is támaszkodó jelentéseknél, illetve grafikonoknál mindig kérdés az, milyen módszertannal dolgoznak az összeállítók, hiszen egzakt adatok a korai időpontokból értelemszerűen nem vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre.

Az energiafogyasztás mértékére több módon, más adatokból, közvetetten lehet következtetni.

A számítások alapjául az ipari termelés mértéke, a feldolgozott nyersanyag mennyisége éppúgy szolgálhat, mint az, hogy a történetiséget is figyelembe veszik az elemzők. Azaz a jelenből kiindulva számítanak „visszafele” valószínűsíthető, de legalábbis jól becsülhető értékeket.

Az eredményeket összefésülve előáll a világ elmúlt 200 évének energiafelhasználási grafikonja. Azon az egér mozgatásával akár évenkénti bontásban is megtekinthető, milyen energiaforrásból mennyit fogyasztott a világ:

Az értelmezéshez:

A terrawattórában megadott mennyiségekhez az egyes energiaforrások felhasználási mértéke társul. Ezek között az egyéb megújuló forrásokba („other renewables”) nem tartozik bele az önmagában is jelentős energiaforrásként hasznosuló nap („solar”), szél („wind”), a nukleáris illetve a vízenergia („hydropower”).

A legjelentősebb hagyományos fosszilis hordozók felhasználási mértéke – földgáz („natural gas”), kőolaj („crude oil”), szén („coal”) – szintén külön bontást és színjelölést kapott az ábrán.

Figyelemre méltó, hogy a grafikon külön jelöli az úgynevezett hagyományos bioüzemanyagok felhasználási mértékét – már csak azon megfontolásból is, hogy

egészen a XIX. század közepéig a világ döntően ezekre támaszkodott.

A hagyományos bioüzemanyagok esetében növényi olajokat, illetve zsírokat használtak el vagy épp égettek el, felhasználási céloktól függően. Később az első generációs hagyományos biodízelek még növényi olajok és zsírok észterezésével készültek, és kapták meg szakterminusukat, zsírsav-metil-észter néven. Ezeket a bioüzemanyagokat a hagyományos hajtóanyaggal keverve, vagy azt helyettesítve használták.

Ezek globális felhasználása még jelentős, noha napjainkban mind nagyobb jelentősége van növényi maradványokból vagy szerves hulladék feldolgozásából készülő megújuló dízeleknek, vagyis a hidrogénezett növényi olajoknak. Ezek a második generációs bioüzemanyagok – megfelelő eljárás esetén – a fosszilis üzemanyagokéval megegyező értéket képviselnek a meghajtásokban.

A bioüzemanyagok használata történeti távlatokban is jelentős Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Jens Buttner

Az ábrán látható, hogy az 1950-es évektől meredeken emelkedett a világ energiafelhasználása. Ennek számos oka van, de elegendő csak arra gondolni, hogy a XX. század első harmadában ugrásszerűen növekedni kezdett a bolygó népessége. Egyre több betegséget győzött le az orvostudomány, a termelés és a fogyasztás a korábbihoz képest nagyobb nagyságrendben indult emelkedésnek, az ipari és technológiai fejlődés pedig ugrásszerűen zajlott a második világháború éveit követően. Ezek a körülmények mind hozzájárultak az energiafelhasználás növekedéséhez.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!