A várakozásoknak megfelelően az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve szerdán 1,5 és 1,75 százalék közti sávban hagyta az egynapos hitelkamat célsávját. Ezzel együtt a központi bank közleményben jelezte, 12 hónapos bázison az infláció és az élelmiszer- és energiaáraktól szűrt maginfláció egyaránt megközelítette a 2 százalékot, ami a Fed hivatalos célja.
A Fed közölte, további fokozatos normalizálódás várható az amerikai monetáris politikában, ahogy a gazdasági aktivitás középtávon folytatja a szerény mértékű bővülést, a munkaerőpiac pedig továbbra is erős marad. Emellett az éves alapú infláció várhatóan továbbra is a 2 százalékos cél közelében marad majd a prognózis szerint, de most
sok elemző arra kíváncsi, vajon a Fed mit lép akkor, ha az általa követett inflációs mutató szerényen, de átlépi a 2 százalékos küszöböt.
A kérdés az, vajon várható-e ebben az esetben, hogy a jegybank a korábban vártaknál lendületesebben emel kamatot?
Az év elején egyébként még úgy számoltak a piacok, hogy 2018-ban három szigorítást húz be a Fed, de
mára a konszenzus sokkal inkább a négy kamatemelés mellett kezd lehorgonyozni.
A közlemény természetesen – az eddigi kommunikációt követve – hangsúlyozza, hogy a Fed szorosan követi a makrogazdasági folyamatokat, kiváltképp az inflációs fejleményeket, és a további döntéseit az gazdasági adatokhoz igazítja majd.
A Fed – és a világ nagy jegybankjai – azonban rákényszerülnek arra is, hogy figyeljék a pénzügyi piacok, különösen a részvénypiacok mozgásait. A normalizálási ütemet ugyanis igyekeznek úgy meghatározni, hogy azzal ne okozzanak sokkokat a piacokon. Nem meglepő tehát, hogy a CNBC-nek egy elemző egyenesen úgy fogalmazott, valójában a részvénypiacok fogják diktálni a kamatemelés ütemét.
Ráadásul az sem mellékes, hogy míg mindenki azzal van elfoglalva, hogy mit is jelent a „normális" a jegybanki kamatlábak esetében,
azzal sokkal kevesebbet foglalkoznak az elemzők, hogy mit jelent a „normális" jegybanki mérleg.
Ez azért is fontos kérdés, mert a Fed még mindig több mint 4 ezer milliárd dollárnyi eszközt tart, aminek a leépítésével igencsak vigyáznia kell, ha nem akar kellemetlen hatásokat kiváltani.
A kamatdöntést követően egyébként a kereskedelmileg súlyozott U.S. Dollar Index szerény, de egyértelmű emelkedést mutatott az amerikai tőzsdezárásig, azonban közép-európai idő szerint csütörtök reggel már enyhén gyengült. A részvényindexek mozgása már változatosabb volt, de
végül a Dow Jones és az S&P 500 index egyaránt 0,72 százalékos, a Nasdaq pedig 0,42 százalékos mínuszban zárt.
A kötvénypiacon a 10 éves és a 2 lejáratú amerikai papírok egyaránt hozamcsökkenéseket produkáltak.
Mindeközben a MarketWatch egy elemzésben megkísérelte felmérni, milyen tényezőkre érdemes odafigyelni, ha valaki a történelmi tapasztalatok alapján megpróbálná megjósolni az amerikai recesszió kockázatának szintjét.
Az egyik ilyen az olajár alakulása,
mivel a 2000-ben kipukkadt internetbuborék, illetve a 2008-ban kitört pénzügyi válság előtt is azt láthattuk, hogy a fekete arany árfolyama lendületesen emelkedett
– majd az összeomlások idején beszakadt. Most az látszik, hogy 2016 óta erősödik az olajár, és egyesek már a 100 dolláros hordónkénti árfolyamról beszélnek.
Noha még messze vagyunk a 2008-ban megütött 130 dolláros árfolyamtól, úgy tűnik, az OPEC és szövetségesei (főként Oroszország) érdekelt abban, hogy még tovább erősödjön a nyersanyag árfolyama. A szervezet tulajdonképpeni vezetőjének számító Szaúd-Arábia számára ez már csak azért is kedvező fejlemény lenne, mert így magasabb értéken vihetné tőzsdére állami olajvállalatát, a Saudi Aramcót.
A részvénypiac, illetve az ingatlanpiac értékeltségei szintén fontos tényezőknek számítanak.
Noha manapság a részvénypiac nem annyira túlértékelt, mint az internetbuborék idején, a lakáspiac pedig nincs annyira elszállva, mint a 2008-as amerikai jelzáloghitel-válság előtt, egyik oldal sem megnyugtató. Jelenleg ugyanis mindkét oldal mutatója növekvő, illetve relatíve magas értékeltségeket mutat.
Az egyetlen pozitívnak mondható hír, hogy az amerikai állampapírhozam-görbe a 2 és 10 éves lejáratú papírok esetében még nem fordult át. Ez azt jelenti, hogy nem kapunk mínuszos eredményt, ha kivonjuk 10 éves lejáratú állampapír hozamából a 2 éves lejáratú papír hozamát. Mindkét említett válság előtt előfordult, hogy a görbe átfordult, vagyis mínuszos tartományba ereszkedett. Következésképpen, az látszik, hogy bár a Fed jelenleg okkal optimista, a történelmi tapasztalatok alapján érdemes figyelni az intő jelekre is.