A GDPR egy rendelet, amely nem azáltal kerül a magyar jogrendbe, hogy egy hazai jogszabályt alkot rá az Országgyűlés, hanem magát a rendeletet kell alapul venni és alkalmazni. A Parlament majd módosítja ugyan az Információs és önrendelkezési jogról szóló törvényt (és egy sor más jogszabályt), ám ennek menete valójában nem befolyásolja az uniós rendelet alkalmazását. Vagyis a hazai jogszabályi környezettől függetlenül a GDPR-t alkalmazni kell határidőre.
Súlyos tévedés, hogy a rendelet nem vonatkozik a kis cégekre, illetve az egyéni vállalkozókra.
Ha a cég, vállalkozás harmadik személy adatait kezeli, tárolja, automatikusan a rendelet hatálya alá kerül. Teljesen mindegy, mekkora az árbevétel vagy hány alkalmazottja van a társaságnak.
Sem a kkv-k, sem mások nem mentesülnek a szabályok alól, sőt az egyesületek, alapítványok sem.
Az más kérdés, hogy ha egyszemélyes cégről, alkalmazottal nem dolgozó egyéni vállalkozóról van szó, akkor egy sor feladat nem vonatkozik majd rá, nem kell protokollt gyártani a munkavállalók adatainak kezelésére. Ám ha webshopot üzemeltet, hírleveket gyárt, már akad teendő bőven.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a rendelet betartása az adatkezelő feladata – magyarul a cégvezetőé.
Hiába bíz meg ügyvédet, varrja a könyvelő nyakába a feladat elvégzését, akkor is az ő torkán a kés. Éppen ezért nem éri meg rálőcsölni a munkát valakire csak úgy. A könyvelő, bérszámfejtő visszautasíthatja a feladat elvégzését, hiszen a jogszabály szerint ez a cégvezető feladata. Ráadásul egy sor kötelezettséget – incidensek jelentése, hatásvizsgálat elvégzése – nem is vállalhat más, csak az adatközlő. A könyvelő maga is csak adatkezelő lehet, ami szűkebb hozzáférést engedélyez számára az információkhoz.