A kötelező adatok körét alapvetően az Áfa törvény határozza meg, ám ezek rendszerbe való integrálása okozhat fejtörést a fejlesztőknek. Az egyszerűbb átállás érdekében a NAV ugyan kiadott egy felhasználói kézikönyvet, ami a számlázóprogramok fejlesztőit segíti, ezt a dokumentumot azonban érdemes fenntartásokkal kezelni.
„Ennek oka, hogy a kézikönyvet a fejlesztők egyedül nem feltétlenül tudják értelmezni, ezért szükség lehet adózási szakember közreműködésére is.
Ilyen nehézség például, hogy a kézikönyv ugyan kiemeli, hogy egyes mezők kötelező elemei lesznek az adatszolgáltatásnak, ám a konkrét esetek ennél jóval bonyolultabbak
– mondta H. Nagy Dániel, adóigazgató.
A NAV kötelezőnek jelöli meg például a bruttó fizetendő összeget, ez azonban a számláknak nem kötelező tartalmi eleme.
Hasonló példa, hogy a hatályos XSD séma leírása szerint a tételsor feltüntetése nem kötelező adat. Ez viszont csak akkor igaz, ha olyan módosító vagy javító számlát állítunk ki, amely a tételsort nem módosítja. Az ilyen ellentmondásokat és nehézségeket vélhetőleg csak szakember közreműködésével lehet majd feloldani, ezeket a problémás szempontokat azonban figyelembe kell venni az interfész specifikációk és a számlázóprogramok fejlesztésekor, hogy az átállás zökkenőmentes lehessen.
„Van azonban egy még ennél is nagyobb probléma:
sok esetben a számlázóprogramok már most sem felelnek meg az Áfa törvénynek és a kormányrendeletek előírásainak.
Épp ezért még az átállás előtt érdemes megvizsgálni, hogy a vállalkozásunk által használt rendszer szabályosan működik-e. Ha már most sem jó a szoftver, akkor a valós idejű adatszolgáltatás kezdete után sem valószínű, hogy megfelelő adatokat fog szolgáltatni a NAV-nak" – emelte ki H. Nagy Dániel.