Az alacsonyabb presztízsű munkakörökben dolgozók mind kevésbé hajlandók a túlórázásra Kínában. Sokan közülük megtehetik, hogy otthagyják állásukat a megterhelés miatt. Különösen a legfiatalabbak: őket gyakran már szüleik is képesek anyagilag támogatni addig, amíg elfogadható munkamennyiséget jelentő állást találnak magukra.
A kínai munkakultúrában is jelen van, de nem olyan erős a hagyománya a végtelenbe nyúló túlórázásnak, mint például Dél-Koreában, ahol a világ legtöbbet dolgozó és túlórázó – sokszor azt önként vállaló, sőt, szívesen választó – munkavállalói vannak. Napjaink vezető kínai cégei, közöttük is elsősorban a nagy techvállalatok, nagyra növésük során ezen is változtattak.
Például a Tencent: munkavállalói szó szerint éjjel-nappal dolgoztak azért, hogy a vállalatot sikerre vigyék.
A többi cég pedig ezeket a példákat próbálja követni. A munkavállalók és a kínai munkaügyi szakemberek beszámolóiból az a kép rajzolódik ki, számos feltörekvő kínai vállalatnál
a siker egyik fontos részének tekintik azt, hogy ha kell, a dolgozó folyamatosan és sokat túlórázzon.
Ezt azonban sok alkalmazott nem így gondolja. Főként az e-kereskedelemben és annak kapcsolódó logisztikájában gyakori, hogy a 8 órás munkanapok 12 órásra nyúlnak, mégpedig rendszeresen, hosszabb időszakon át. A nagyobb városokban pedig teljesen általános, ha valakinek egy órát vagy ennél többet is igénybe vesz a munkahelye és az otthona közötti távolság megtétele. Ez tovább csökkenti a pihenésre, vagy az egyéb elfoglaltságokra fordítható időt.
Panaszkodnak amiatt is a dolgozók, hogy jövedelmük alacsony a nagyvárosi élet emelkedő költségeihez.
Hiába épül sok ingatlan egy-egy fejlődő településen, ha munkabérük nem elég a lakbérre sem.
Sok munkavállaló pedig ezt nem vállalja, és inkább felmond, a munkáltatók pedig úgy tűnik, nem is marasztalják őket, hiszen érkezik helyükre más.
Ehhez persze az is kellett, hogy a középosztály komolyan megerősödjön, illetve a szegényebbek felemelkedésével, létszámban is felduzzadjon.
A 2012-es adatok szerint, Kína városi lakosságának 70 százaléka keresett évi 9000 és 34000 dollár között. 2000-ben még csak 4 százalékuk jövedelme érte el ezt a sávot.
A fiatalabb generációk képviselői ezért nem egyszer megteszik azt, hogy úgy hagyják ott munkahelyüket – jellemzően az alacsonyabb iskolai végzettséggel is betölthető állásokat –, hogy előtte nem kerestek maguknak másik állást. Sok családnál ugyanis a szülők támogatásával vészelik át a rendszeres jövedelem nélküli időszakot.
Általános tapasztalat az is, hogy a túlórákat a munkáltatók gyakran nem fizetik ki.
Egyes vállalatoknál teljesen megszokott az, hogy valaki a hét hat napján, napi 12 órát dolgozzon.
Az egyik munkaügyi előadó megjegyzi: ez egyébként törvényellenes. Bizonyos munkakörökben – pilóták, vonatvezetők – megengedett a jogszabályok szerint is a 8 órát meghaladó, folyamatos munkavégzés. De az egyértelműen kijelenthető, hogy például az e-kereskedelmi szektorra ez nem vonatkozik.