A szavazóhelyiségek 99,9 százalékának eredményei alapján Duque a leadott voksok 54 százalékát szerezte meg, míg baloldali riválisa, Gustavo Petro, aki a kolumbiai gazdasági modell teljes átalakításának ígéretével kampányolt, 41,8 százaléknyi szavazatot kapott. Duque győzelmi beszédében azonnal megerősítette kampányígéretét, hogy felülvizsgálja a marxista lázadókkal két éve kötött békemegállapodást.
Kolumbiában most tartottak először választásokat azóta, hogy 2016 novemberében a kormány békét kötött a legnagyobb lázadószervezettel, a marxista Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőkkel (FARC), pontot téve az öt évtizeden át tartó, 220 ezernél több halálos áldozatot követelő véres konfliktusra.
Az alig 41 éves, piacbarátnak tartott Iván Duque - aki a keményvonalas volt államfő, Álvaro Uribe kiválasztottja - a kampány során
a társasági adó csökkentését, az olaj- és bányaipari beruházások támogatását ígérte.
Bejelentette továbbá, hogy úgy módosítja a FARC-szal kötött békemegállapodást, hogy a súlyos bűntényeket elkövető egykori gerillák szigorú büntetést kapjanak, de hozzátette, hogy nem fogja "darabokra tépni", ahogy azt egyes szövetségesei szorgalmazzák.
A béke, amelyről mindannyian álmodunk, korrekcióra szorul"
- mondta vasárnap este több száz ünneplő híve előtt. Arra van szükség, hogy a folyamat valódi középpontjában az áldozatok álljanak, akiknek igazságot és kárpótlást kell szolgáltatni, és meg kell akadályozni, hogy a történtek megismétlődjenek - hangsúlyozta.
Az egykori gerillák pártja, a parlamentbe változatlan névvel beülő FARC képviselői azonnal "józanságra" intették a megválasztott elnököt.
Bár a hivatalos eredmények közlését közvetítő Caracol tévécsatorna híradása szerint, a résztvevők 4,2 százaléka érvénytelenül szavazott, Duque győzelme eloszlathatja azokat a félelmeket, hogy az ország gazdasági modelljét teljesen felforgathatják.
Az idei év első és második negyedévében napvilágot látott előrejelzések szerint Kolumbia azon az úton indul tovább, melyen a 2014-15-ös olajársokk okozta visszaesés előtt haladt. Vagyis gazdaságát elsősorban a fosszilis energiahordozókra, azok exportjára építve fejlesztheti tovább, biztosítva ezzel a szerény, de kiszámítható gazdasági növekedést.
A Világbank adatai szerint, a kolumbiai GDP idén 2,7 százalékkal bővül, ami 2020-ra már 3,6 százalékra emelkedhet. Ez a bővülés az újra emelkedő olajáraknak, a kormányzat támogatta jelentős infrastrukturális fejlesztéseknek – többek között a 4G képes átviteli hálózat építésének –, valamint a 2016-os, strukturális adóreformok eredményeinek köszönhető.
Ugyanakkor a korábbi évek alapján, ez a teljesítménynövekedés visszaesésről indul. 2017-re a GDP-növekedés már csak 1,8 százalék körül mozgott, mert 2015-től kezdődően csökkent az olaj- és a gáztermelés volumene is, ahogy az arany-, ezüst- és a platinakibocsátás is. Kolumbia kevesebbet állított elő textíliákból és más áruféleségekből.
Örvendetes, hogy a magánszektor gazdaságon belüli aránya nőtt, ahogy bővült a pénzügyi és szolgáltató szektor volumene.
Ám romlott a fiskális egyenleg, annak ellenére hogy a 2012-ben bevezetett, szigorú költségvetési szabályok alapján a költségvetési egyensúly alapvetően stabil.
Ahhoz azonban – hívják fel a friss elemzések a figyelmet –, hogy a központi költségvetési hiány 2022-re a GDP 1 százalékára legyen csökkenthető, nem elegendő pusztán a hagyományos húzóágazatokba fektetni.
Az olaj- és a gázipar aránytalan támogatása révén ugyanis az ország hasonló veszélyeknek teheti ki magát, mint Venezuela.
Az elmúlt hónapokban annak ellenére összeomlott a szomszédos ország, hogy világviszonylatban is jelentős kőolajtartalékokkal rendelkezik. Kolumbiának – vélik az elemzők – az inflációs cél megtartása mellett a gazdaság más szektoraira is koncentrálnia kell, már csak abból a megfontolásból is, hogy néhány éve saját bőrükön tapasztalták meg az ott élők is,
mivel jár az olajárak beszakadása és az azzal összefüggésben végbemenő gazdasági lassulás.
Kolumbia a gazdasági szabadság indexe, egy komplex mutatószám alapján a 42. a 186 országot tartalmazó 2018-as listán. Ez egy középmezőnyi teljesítményt jelent, bár az indexhez tartozó 68,9-es pontszám magasabb, mint az amerikai kontinens regionális, illetve mint a globális átlaga. S miközben a mezőgazdaság 4,9 százalékos növekedést produkált 2017-ben – köszönhetően az El Nino hatás gyengülésének, - az országot újra bejárja egy régi kísértet, mely ellen régóta harcot folytatnak.
A cikk folytatásában arról olvashat, hogyan él tovább a kokacserjékkel terhes múlt a dél-amerikai országban, és miért tűnik sziszifuszi munkának az, hogy Kolumbia végre maga mögött tudhassa történetének ezt a fejezetét. Lapozzon!