Egy jókora, fehér színű, hengeres testű konténer, rajta a redmondi vállalat logója: a Microsoft azért döntött úgy, hogy az Orkney-szigetek mellett telepíti a tengerbe az emberi közreműködés nélkül működő adatközpontját, mert a térség a tengeri szélenergia egyik legrégebbi hasznosítója Európában. A gesztusnak tehát nemcsak szimbolikus, hanem gyakorlati jelentősége is van, hiszen a központ így olcsó és tiszta energiához juthat.
A különleges adatközpontot úgy építették meg, hogy közvetlen emberi jelenlét nélkül működjön. A kapcsolatot a külvilággal, illetve az internet hálózatával, speciális adatkábelekkel tartják a hengerbe telepített számítógépek, illetve kapják a működéshez szükséges energiát.
Mivel ember nem dolgozik ott, nincs szükség a hengerben oxigénre, és még a korróziót okozó vízpáráról is elfeledkezhetünk, ami állandó probléma az adatközpontokban
– mondja Ben Cutter, aki az óráscég Project Natick-kezdeményezésének vezetője. Ez a részleg foglalkozik a „vizes megoldásokkal”, vagyis azzal, mit nyerhet azon a vállalat, ha mind automatizáltabbá váló megoldásait nem a szárazföldre telepíti.
A szakember azt is közölte,
a tengervízzel sokat takaríthatnak meg a számítógépek hűtésén.
Cutter ugyanakkor jelezte, ha azok meghibásodnak, nincs mód a javításukra. Ugyanakkor az eltérő működési körülmények miatt azt valószínűsítik, jóval kevesebb meghibásodással kell számolni, mint a szárazföldi megoldásoknál.
A hagyományos, szárazföldi telepítésű adatközpontok nagyvárosokban létesülnek, rengeteg energiát fogyasztanak és helyigényesek is. A Microsoftnál ezzel szemben azt mondják: ha a félig-meddig még kísérleti technológia sikeresen vizsgázik, akkor akár 90 napra is csökkenhet egy új vizes adatközpont telepítésének időtartama, míg a szárazföldön ugyanez akár évekig is eltarthatna.
A most vízbe engedett konténer kapacitása természetesen jóval kisebb, mint a szárazföldi nagyobb társaié, de így is elegendő ötmillió mozifilm tárolására. A szakembereknek most öt évük lesz monitorozni működését, és kijelölni a szükséges fejlesztési irányokat, ennyi ideig biztos víz alatt hagyják a berendezést.
Ugyanakkor a tengerekkel foglalkozó kutatók és tudósok között nincs teljes egyetértés abban,
jó ötlet-e a hőmérsékleti egyensúlyt a tengervíz mesterséges melegítésével biztosítani.
A Project Natick vezetője ezzel kapcsolatban azt mondja, a berendezés nem jelent számottevő változást környezetének vízhőmérsékletére, hatása legfeljebb néhány méter sugarú gömbben lesz érzékelhető. Ellenben így a töredékére faragható le a hűtésre fordítandó energia költsége. Egy technológiai szakértő pedig hozzátette, remek ötletnek tartja a kezdeményezést, hiszen a világ lakosságának mintegy fele partközeli helyeken él, és egyébként semmi szükség arra, hogy a nagyvárosokba telepítsék ezeket a létesítményeket, amelyek jó helyen vannak a parti vízben is.
Van olyan tudós, aki viszont szkeptikus a kísérleti projekttel kapcsolatban, és különösen attól tart, hogy hamarosan a mostaninál jóval nagyobb egységek vízbe telepítése is elindulhat, előre nem pontosan belátható következményekkel.
A Microsoftnál 2012-től foglalkoznak hasonló megoldásokkal, amelyek révén az adattároló kapacitást úgy lehet jelentősen növelni, hogy az energiafelhasználás csak csekély mértékben emelkedik meg. A berendezés költségeiről nem adtak információt a Microsoftnál, de az biztos, hogy nagyon drága volt. Kivitelezésében több vállalat, többek között hajóépítő cég és egy energetikai ügynökség is részt vett.