Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A zulu uralkodó erőteljes hangvétele a tervezett dél-afrikai földreformnak szól. A kormány azt állítja, hogy a rendelkezések nem érintik a hagyományos törzsi területek tulajdonjogát.
Bár a Dél-Afrikai Köztársaság gazdasága némileg gyengült az elmúlt két évtizedben, még mindig az egész afrikai kontinens legfejlettebb ökonómiájának számít. Mezőgazdasági, ipari és feldolgozóipari teljesítménye egyaránt jelentős.
Az ország rendkívül gazdag ásványkincsekben.
Az 1980-as években a világ aranytermelésének közel felét adta, de a 2017-es adatok szerint, még mindig fontos szereplő a nemesfém szállítói között.
Tavaly a hetedik helyen állt az aranytermelő országok rangsorában, 145 millió tonnával (az első Kína volt, 440 millió tonnával).
Több mint két évtizeddel az apartheid 1994-es bukása után, a földtulajdonlás rendszere lényegében a mai napig változatlan a Dél-Afrikai Köztársaságban. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági területek – illetve az azokra telepített gazdálkodások – a társadalom felső rétegéhez tartozó, de számbeli értelemben kisebbséget alkotó fehérek kezében vannak. Ugyanakkor a fehér gazdálkodók sokszor találkoznak rasszizmussal a feketék részéről, és az ország egyes területein üldöztetésnek vannak kitéve.
Tavaly ősszel pedig erőszakos cselekmények áldozataiként, egyesek közülük életüket is vesztették.
Ezen kíván változtatni az ottani vezetés – kérdés persze, a tervezett megoldás hogyan érintené a fehér földtulajdonosok és a feketék viszonyát.
A februárban hivatalba lépett elnök, Cyril Ramaphosa, már első hivatalos felszólalásában bejelentette,
a kormányzat arra készül, hogy egyes mezőgazdasági területeket kárpótlás nélkül kisajátíthasson az állam, és – fehér tulajdonosaiktól – fekete bőrszínűeknek adja át azokat.
A földújraosztás kapcsán egyes kommentárok már akkor arra figyelmeztettek, Fokvárosnak érdemes felidéznie a zimbabwei példát, mielőtt einstandolná a kiszemelt területeket. Ott korábban hasonlót lépett meg az azóta már megbukott Mugabe-rezsim. Ám a tapasztalattal nem rendelkező új tulajdonosok nem tudták a gazdálkodást eredményesen folytatni, és a szektor – majd részben ezért, az egész gazdaság is – összeomlott, és drámai inflációt szabadított az országra.
Az országban a törzsi vezetőknek hatalmas szerepük és befolyásuk van a vidéki térségek életében, sőt, még a bányatársaságok számára is szükséges a hozzájárulásuk ahhoz, hogy a közösségi használati területeken kitermelés kezdődhessen. Az ország politikai tömörüléseinek egyáltalán nem mindegy, az egyes hagyományos vezetők közösségei, hova adják majd szavazatukat a következő választáson.
A tradíciók szerinti zulu király, Goodwill Zwelithini, arra figyelmeztet, nem fogják tétlenül nézni, hogy közösségi használatban lévő földjeiket az állam kisajátítsa.
Az ország területének 13 százaléka hagyományos törzsi, közösségi használatban lévő területnek számít.
Zwelithini király azt mondta, a földkérdés lehet az ország területének legfontosabb konfliktusa a 19. század végének angol-zulu háborúi óta.
Ramaphosa elnök sietett leszögezni, a tervezett redisztribúció nem érinti a törzsi területeket.
Találkozni fogok őfelségével, és el fogom oszlatni a zuluk félelmeit
– szögezte le az elnök, majd egy későbbi, újságíróknak adott nyilatkozatában azt mondta, az első áttekintését meg is ejtették a kérdéskörnek, a találkozót várhatóan újabb követi majd.
Az elnök azt is kijelentette, az egyik nagy mezőgazdasági termelőszövetkezetnek sem kell aggódnia a tervezett intézkedések miatt – ami egyébként informálisan szintén a zulu uralkodó irányítása alatt áll.
Dél-Afrika mezőgazdasági teljesítménye tavaly a GDP 12 százalékát adta, 17 milliárd dollár, azaz közel 4600 milliárd forint értékben.
