Az eddig megjelent elemzések szerint az infláció gyorsulása átmeneti jellegű, és elsősorban az olajár-emelkedés hatásának köszönhető. Már májusban is éves összevetésben 2,8 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak, ami több mint ötéves csúcsot jelentett. Ám a statisztikai hivatal részletes adataiból már akkor is kiderült, hogy
nem belső tényezők, hanem elsősorban a dráguló olaj és a dollár erősödése által fűtött üzemanyagár-emelkedés hajtotta felfelé az árakat.
Ez beleillik a Magyar Nemzeti Bank (MNB) forgatókönyvébe, amelyről a júniusi inflációs jelentésében számolt be.
Eszerint az április óta tapasztalt jelentős világpiaci olajár-emelkedés a következő hónapokban átmenetileg enyhén 3 százalék fölé – akár a 3,5-4 százalékos tartományba – emelheti a drágulás ütemét,
míg a maginfláció – a külső hatásoktól, például üzemanyagártól, idényáras termékektől megtisztított infláció – továbbra is stabilan alakul.
A jelentés szerint a magasabb olajárakból másodkörös hatásokra nem számítanak, és a drágulás közvetlen hatásának kifutásával "az MNB 2019 közepére elére, majd fenntartja az inflációs célt".
A jelentés szerint idén éves átlagban 2,7 százalékos, jövőre pedig 3,1 százalékos infláció prognosztizálható.
Érdemes kicsit közelebbről megvizsgálni az olajár eddigi kilengéseit: a Brent nyersolaj hordónkénti ára március vége és június közepe között a 65–80 dolláros sávban alakult. Az elmúlt időszakban ezt főként a keresletnél alacsonyabb kitermelés magyarázta. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagországai ugyanis a korábbi vállalásaikhoz képest nagyobb mértékben fogták vissza a kitermelést.
Miután hazánkban az üzemanyagok súlya a fejlettségünkhöz viszonyítva is átlag fölöttinek számít nemzetközi összehasonlításban, az elmúlt hónapok olajár-alakulása érdemben befolyásolja a hazai rövid távú inflációs folyamatokat.
Az euró dollárral szembeni leértékelődése is növelte az euróban számított olajárakat. A jegybank számításai szerint
az üzemanyagárak emelkedése az év elejétől közel egy százalékponttal hajtja fel az inflációt.
Ez a hónapok óta észlelhető jelenség eddig nem izgatta a piacokat, de mostanában némi hangulati eltolódást lehet észlelni a nemzetközi környezetben. Ennek egyik jele volt, hogy az ideges nemzetközi befektetők április második felében, illetve májusban kisebb árfolyamválságot idéztek elő Argentínában, majd Törökországban, miután ezek sérülékenyebb gazdaságnak számítanak.
Az inflációs adatot azért is figyelik árgus szemmel az elemzők, mert az elmúlt években stabilan alacsony szinten alakult ez a mutató.
A piac várakozásai szerint a mostani jelentős olajáremelkedés hatása a következő években fokozatosan lecseng. Az olajár átmeneti hatásának kifutásával párhuzamosan a maginfláció élénkülése biztosítja jövő év közepén a három százalékos jegybanki inflációs cél fenntartható szerkezetben történő elérését – olvasható a jegybank inflációs jelentésében.
Hosszabb távon inkább a bérek dinamikus növekedése és a gyorsan bővülő lakossági fogyasztás hajthatja felfelé az árakat.
Ám a fogyasztás emelkedése a jegybank várakozásai szerint elsősorban a tartós fogyasztási cikkekhez kötődik. Ez utóbbiaknak magas az importtartalma, miközben külföldön továbbra is visszafogott az áremelkedések üteme. Mindezek következtében a fogyasztás bővülése csak mérsékelten hathat a hazai árdinamikára.
Ráadásul az infláció felpörgése ellenében hatnak a munkáltatói járulék-csökkentések és az idei áfakulcs-mérséklések.
A jegybank tehát idén és jövőre az előző prognózisnál némileg magasabb inflációs pályával számol, de a 2020-ra vonatkozó előrejelzése nem változott, vagyis nem tart a fogyasztói árak jelentős elszállásától.