A világ legnagyobb vízháborúja fenyeget egy 99 évre kötött szerződés miatt

Elmérgesedni látszik a 2000-es években indult maláj-szingapúri vízvita – mutatja be összeállításában az Asia Times a helyzetet. Ami korábban még mederben tartott diplomáciai csörték sorozatának tűnt, a megoldás ígéretével, az mostanra Malajzia és Szingapúr viszonyának végletes megromlását hozhatja. A konfliktus lehetséges tanulságaira azonban a világ többi részének is érdemes odafigyelnie.

Az ázsiai térség egyik feltörekvő országa és a világ sok szempontból egyik legfejlettebbnek tartott mini-állama közötti feszültség, Magyarországról nézve, elsőre marginális jelentőségűnek tűnhet. Ám a kiéleződő vita a világ más térségei számára is szolgálhat megfontolásra érdemes vonatkozásokkal.

Ugyan a vízháború egyelőre csak a gazdasági színtéren vezetett kardpróbálgatásokhoz a két állam között, azonban a dollármilliókba, sőt milliárdokba kerülő, kölcsönös kiszúráson kívül, másról is szól. Könnyen lehet, Szingapúrt a világ legfejlettebb csúcstechnológiái ellenére is megszorongathatja Malajzia, egyszerűen azzal, hogy – képletesen szólva – elzárja a vízcsapokat.

A Johor folyó madártávlatból: az innen nyert vízre egyelőre megkerülhetetlenül szüksége van Szingapúrnak Forrás: Shutterstock

99 évre szóló megállapodást rúgnának fel

Szingapúr főszigete a Malaka-szorosnál fekszik, Malajziától a Johori-szoros választja el a törpeállamot. A malájokkal kapcsolatos vízügylete pedig meglehetősen régre, önállósodásának idejére nyúlik vissza.

A városállam újkori története ugyanis meglehetősen viharos volt, legalábbis megalakulásának időtartamát és körülményeit tekintve. 1946-ban még brit koronagyarmat volt, 1959-ben kapott önigazgatási jogot, és tartották meg az első szabad választásokat.

Míg 1962-ben egy népszavazás eredményeként csatlakozott a Maláj Államszövetséghez, addig a következő évben már olyan feszültség árnyékolta be a szövetségi kormány és a szingapúri vezetés viszonyát, ami 1965-re a városállam teljes önállósodásához vezetett.

Erre az időszakra nyúlik vissza az, ami a vízvitában most mérgezi a két ország kapcsolatait.

A malájok és a szingapúriak ugyanis még 1962-ben állapodtak meg arról, hogy Szingapúr naponta - legfeljebb - 250 millió gallon vizet vételezhet – lényegében importálhat – a Johor (Dzsohori) folyóból (1 gallon 4,55 liter a brit átváltásban).

Szingapúr északi területének látképe, a folyó partán erőművekkel Forrás: AFP/SPH/Alphonsus Chern

Az akkori megállapodásban rögzítettek szerint Szingapúrnak 1000 gallon után 0,03 maláj ringgit kell fizetnie – ez mostani árfolyamon 2,1 forintnak felel meg.

A szerződés jelentősége több mint fél évszázaddal megkötése után is óriási.

Mindkét akkori kormány ratifikálta, sőt, az 1965-ös szingapúri függetlenedés alkalmával az ENSZ is nyilvántartásba vette azt – egyes kommentárok szerint, a városállam gyors ENSZ-tagsága is múlott a szerződés megkötésén.

A megállapodás 99 évre szól.

Azaz 2061-ig elméletileg egyik fél sem mondhatja fel, vagy változtathat annak feltételein.

A nemrégiben ismét maláj kormányfővé választott Mahathir Mohamad azonban épp ezt szeretné megtenni. Avagy, ahogy a kormánytagok fogalmaznak: „felülvizsgálni és szükség szerint újratárgyalni”.

A régi-új maláj miniszterelnök, Mahathir Mohamad, felülvizsgálná az 1962-es megállapodást Forrás: AFP/Kazuhiro Nogi

Tulajdonképpen - Johol állam miniszterével végrehajtatva a lépést - jelentősen megemelné a víz árát, amire a szingapúri fél érthető idegességgel reagál. Ott hallani sem akarnak arról, hogy a maláj vezetés a vízzel, illetve annak árával manipulálva fejtsen ki hatalmi nyomást a városállamra.

Azt mondják, idézve a külügyminiszter, Vivian Balakrishnan szavait:

az üzlet az üzlet.

Így tehát a feleknek szerintük tartani kell magukat a megállapodáshoz.

Szingapúr külügyi vezetője, Vivian Balakrishnan, elutasítja a maláj kezdeményezést a vízár átgondolására Forrás: AFP/Greg Baker

Ennél rosszabb is lehet

A májusban tisztségbe került kormányfő kapcsán beigazolódott a szingapúri sejtés: a maláj külpolitika kifejezetten konfrontatív, sőt, ellenséges hangvételű lett, ami igen hamar a két ország gazdasági projektjeire is rányomta bélyegét.

Persze ennek is megvolt az előzménye: Mahathir a 2000-es években volt már hatalmon, és ahogy most, úgy akkor is elsők között vette elő a két ország vízchartájának ügyét, azt követelve Szingapúrtól, hogy fizessenek többet az értékes kincsért. Az ügy akkor végül elsimult, nem lett semmilyen kifutása vagy folytatása.

Most azonban úgy tűnik, a maláj vezetés sokkal eltökéltebb mint korábban. Mahathir „nevetségesnek" és számukra „túl költségesnek" nevezte a mostani árakon történő vízszállítást.

A helyzetet még egy körülmény bonyolítja.

A vízmegállapodás része az is, hogy Szingapúr egy kevés mennyiségű, tisztított vizet visszaad Malajzia déli államának, Johornak, a piacinál alacsonyabb áron. A Johor folyóból vett víz Szingapúr fizette árával azonban Johor állam pénzügyminisztere – a kormányfő pártjának tagja – nincs megelégedve. Szerinte az eladott víznek olyan áron kellene átkerülnie Szingapúrhoz, mint amennyiért Johor államból egy másik maláj állam, a Malaka-szoroshoz közeli Melaka kapja.

Kuala Lumpur emblematikus tornyai: a maláj vezetés kemény vitát élesztett újjá Szingapúrral Forrás: NurPhoto/Chris Jung/NurPhoto/Chris Jung

Ez 0,5 ringgit ezer gallonra számolva.

Azaz Malajzia 16-szor annyit kérne a vízért, mint eddig.

Azt pedig, hogy a malájok ezúttal nem tréfálnak, jól jelzi, hogy készek lennének beáldozni Délkelet-Ázsia egyik legimpozánsabb vállalkozását is akkor, ha Szingapúr nem enged a vízár kapcsán.

Kuala Lumpur és Szingapúr közé ugyanis több milliárd dolláros gyorsvasutat álmodtak meg a felek 2016 decemberében, melynek 2026-ra kellene elkészülnie.

Ha megvalósul, akkor a két város között 90 perces menetidővel lehetne utazni.

A maláj tisztviselők pedig azt jelezték, a vízpaktum után ezt a megállapodást is újra kellene tárgyalni. Hivatalosan azért, mert úgy látják, jelentősen megdobná a maláj államadósságot, ami most 248 milliárd dollár körül mozog – ez azonban egyértelműen annak jele, a maláj kormány kész kifarolni a projektből, ha nem tudják keresztül vinni akaratukat a víz kapcsán Szingapúrban.

A cikk folytatásában arról olvashat, milyen megoldásai lehetnek erre a kiszolgáltatott helyzetre Szingapúrnak, és arról, a városállam világviszonylatban is kiemelkedő technológiai fejlettsége még nem garancia arra, hogy ki tudnak manőverezni a malájok vízügyi satujából. Lapozzon!