Hordóban tárolnak – vagy abban tároltak korábban – számtalan olyan anyagot, amely meghatározza, meghatározta a gazdaság fejlődését. Olajat, amely képletesen szólva a világgazdaság hajtóanyagaként szolgál. Cementet, ami mindennek az alapja. Továbbá whiskyt és bort, amelyek a gazdasági termelés legfinomabb gyümölcsei.
A Quartz gazdasági portál kiemel néhány számadatot, amelyek talán még jobban megmagyarázzák, hogy milyen fontos szerepet tölt be a hordó a gazdasági életben.
Az már egy kicsit a vicc kategóriája, hogy a whiskey-lepárlóüzemeiről ismert Kentuckyban több hordót tartanak számon a statisztikusok, mint ahányan az államban összesen élnek.
A hordóról leghamarabb talán az olaj jut eszünkbe. Érdekesség, hogy
amikor először találtak olajat az egyesült államokbeli Pennsylvania államban 1859-ben, a korabeli olajbányászok a folyékony, fekete anyagot mindenbe töltötték, csak hordóba nem.
Ami éppen a kezük ügyébe akadt: halaskosarakat, cukrosüvegeket, terpentines edényeket, söröshordókat egyaránt használtak erre a célra.
Mivel azonban mindegyik tárolóedény mérete más és más volt, egy idő után a különböző méretű edények miatt a vásárlók gyanakodni kezdtek, hogy átverhetik őket. Ezért az olajbányászok úgy döntöttek, egységesítik a hordók méretét. Egy olajoshordó űrtartalmát 42 gallonban (kb. 159 liter) határozták meg.
Napjainkban persze a fekete arany szállítása már nem hordókban, hanem hatalmas olajtartályokban történik.
Ha fizikai értelemben véve a hordó ki is ment a divatból ezen a területen, a mennyiség meghatározására viszont továbbra is használják mértékegységként.
Angol nyelvterületen emellett számtalan más anyagnál, terménynél mindmáig alkalmazzák a hordó megjelölést a mennyiségek megadásakor. Például az áfonyánál, a mazsolánál, a bornál, a vajnál, a sörnél, a cementnél, a whiskynél vagy a likőröknél. Persze minden esetben egyedileg megállapított mennyiségi egységekről van szó.