Az Air CEMAC-ot a Közép-afrikai Gazdasági és Monetáris Közösség (CEMAC) tagállamai hívták életre 2012-ben, közösen. Az ambíciózus tervekkel alapított légiközlekedési vállalat 2013-ban kezdte meg működését, azzal az ígérettel, hogy 2013 végén már menetrendszerinti járatokat közlekedtet.
A CEMAC hat afrikai országa nem minden előzmény nélkül döntött közös működtetésű, regionális társaság felállíása mellett. 1961-ben már tíz, akkoriban függetnné vált afrikai állam megalapította az Air Afrique-t, amelyet a nemzeti légitársaságok melletti szolgáltatónak szántak. E cég, valamint néhány más, működő repülős vállalatnak a felszámolása után, több afrikai állam abban bízott, hogy - a gyarmati múltjuk kapcsán erősen érintett - Franciaország támogatásával újra lehet gondolni egy erős fuvarozóvállalat felállítását.
A Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Kongó-Brazzaville, Gabon, Egyenlítői-Guinea és Csád együttműködésével felálló társaság körül kezdettől fogva parázs viták folytak az országok között. A CEMAC-tagok között erős gazdasággal bíró Kamerun mellett Kongó tartott igényt a társaság székhelyére.
A nézeteltéréseket az Air France bevonásával kívánták megoldani 2012-ben, ez viszont csak tovább bonyolította a helyzetet.
A franciák ugyanis anyagi és szakmai támogatásukért cserébe két feltételt szabtak:
A cégbe egyébként a hat ország együttesen is a legkevesebb tőkearányt tette, abban komoly hányada volt a Közép-Afrikai Fejlesztési Banknak, valamint magánbefektetőknek is.
A viharos előzmények után, a vállalat igazgatótanácsa 2013 márciusában Brazzaville-ben tartotta első ülését. A mintegy 5 milliárd forintnak megfelelő afrikai valutaközösségi frankbban megadott tőkével felálló vállalatnak ezt követően kellett volna megkezdenie működését.
A társaság gépei ezt a színvilágot kapták volna:
Nem egészen világos, mi áll amögött, hogy a cég most csődöt jelentett. A hivatalos állásfoglalás szerint, likviditási gondokkal küzdenek, és arra egészen biztosan nem tudnak megoldást találni.
A cég megszüntetését a CEMAC-országok közlekedési ügyekkel foglalkozó miniszterei jelentették be.
Egyes értékelések szerint a csődben szerepet játszott a vezetői és az országok közötti konszenzus hiánya. Az is hozzájárulhatott a nehézségek eluralkodásához, hogy az induláskor rosszul tervezték a várható költségeket, adókat, illetékeket.
Kongó és a kameruni Douala repterei egyébként valóban a világ legdrágább légikikötői közé tartoznak, amelyek használatáért busás díjakat kell fizetni a cégeknek
- valószínűleg ezek hibás, nem eléggé körültekintő felmérése is hozzájárult a bukáshoz.
Szerepet játszhatott abban az is, hogy közben az afrikai légiközlekedés (különösen a térséghez közel, az etiópiai légitársaságé) fejlődésnek indult, és az átalakuló szektorban a rugalmatlanul, felkészületlenül összegründolt cég nem tudott volna helytállni.
Az Air CEMAC végül anélkül fejezi be működését, hogy egyetlen repülést is teljesített volna.
A cég felszámolásának lefolytatását és a befektetők igényeinek befogadását a miniszterek nemzetközi könyvvizsgáló cégekre - például a Deloitte-ra - bízták.