Alig néhány évtizedre nyúlik vissza annak modern története, hogyan kaptak napjainkban a wellness, a goodwill, a meditáció és a jóga gyakorlatában kitüntetett szerepet a természet hangjai.
Manapság egyes építészeti irányzatokban, fenntarthatósági törekvésekben, kimondva vagy épp kimondatlanul, de megjelennek azok az elvek, melyek a biofília koncepciójához köthetők.
Nem állítható ugyanakkor, hogy valamennyi fenntarthatósági törekvés összefüggésbe hozható ezekkel az elképzelésekkel, vagy azokból származna. A kifejezés bő három évtizedes karriert tudhat még csak magáénak, és valójában összefoglaló elnevezése több, korábban már létező vélekedésnek.
Mi az a biofília?
A fogalmat először az ismert filozófus és szociálpszichológus, Eric Fromm használta, aki azt kívánta azzal kifejezni, hogy az ember – és úgy általában az élő dolgok – pszichológiai orientációja eredendően a más élő, létező dolgok irányába mutat. Polgárjogot a kifejezés a Harvard Egyetem szociálbiológusa, Edward O. Wilson révén nyert, aki 1984-ben használta azt arra, hogy – állítása szerint – az ember genetikailag kódolt arra, hogy keresse a kapcsolatot az élővel. A tudat alatti motiváció arra irányul, hogy az ember kapcsolatba kerüljön a természettel, mert az pozitív visszacsatolásokat szolgáltat számára. Wilson-t többek között ezért az elképzeléséért is, számos támadás érte, de rajongóinak és támogatóinak száma is tekintélyesre duzzadt.Az elmúlt években különösen a belsőépítészek körében vált népszerűvé a biofília-irányzat. A belső terek tervezésénél a természetes anyagok használata, a természetes fény szerepe került előtérbe. Ezek mellett hódít a természet hangjainak használta, pihenéshez, szellemi koncentrációhoz, vagy épp munkához.
Figyelemre méltó, hogy mielőtt Wilson – több más elmélete mellett – előrukkolt volna a biofília koncepciójával, már az 1960-as és 1970-es években megindultak az első terepmunkák annak érdekében, hogy a természet hangjait rögzítsék, és kereskedelmi céllal értékesítsék.
Az akkor felvett hanganyagok egy része napjainkban is elérhető egyes mobilalkalmazásokon keresztül.
A gyűjtésekben élen járt Irving Teibel, amerikai hangtechnikus, akinek nevéhez köthető, hogy a természet hangjait rögzítve, először kínálta azokat üzleti értelemben tekintett termékként. Teibelt Hermann von Helmholtz német orvos és fizikus elmélete inspirálta, aki az 1860-as években azt írta, hogy
a szél és a tenger hangjai segíthetik visszaállítani az ember pszichológiai egyensúlyát.
A buffalói származású, de New Yorkban vállalkozóvá lett Teibel céget is alapított tevékenységére, melyet Syntonic Researchnek nevezett el. Ő volt az első, aki azzal kísérletezett, hogy a természeti jelenségek hangjait valamilyen elképzelés mentén szerkessze, vagy épp elektronikus zenével keverje.
Teibel egy barátjának végzett munkája közben, a brooklyni Brighton Beachben kérték fel az óceán hangjainak rögzítésére. Bár a felvett anyagot maga is megnyugtatónak találta, mégsem volt azzal elégedett, és több mint száz alkalommal fogott utána neki, hogy a partokat járva megtalálja a „tökéletes óceáni hangzást”.
Egy céges feljegyzés a Twitteren:
Louis Gerstman, egy neuropszichológus azt javasolta Teibelnek, hogy próbáljanak ki más technikát is. Együtt dolgozták fel a Coney Islanden készített felvételt egy IBM360-as számítógépen, szintetikus hangokat keverve ahhoz. Végül 1969-ben teljes lemezként jelent meg az anyag, a beszédes Environments 1: Psychologically Ultimate Seashore címen.
Teibel anyagai ezután változatos kiadásokban kerültek forgalomba, és a kor hippimozgalmaitól kezdve a New Age-irányzatok követőiig, mindenütt megtalálták a maguk közönségét.
Az alkotó maga elsősorban stresszoldó céllal ajánlotta azokat.
Olyan nagy cégek is fantáziát láttak a tíz év alatt tíz további lemezt készítő Teibel munkáiban, mint az Atlantic Records, de vezető amerikai filmesek is felhasználták felvételeit filmjeik stilizálásához.
A természet hangjainak úttörője és így a biofília egyik „alirányzatának” előfutára, majd kortárs megvalósítója 2010-ben halt meg, ahogy egyébként a munkáinak helyszínéül szolgáló környezetek is sokat változtak a felvételek óta eltelt időben.
Napjainkban, az újra felfedezett meditáció és wellness korában, az ilyen tematikájú applikációk a legnépszerűbbek közé tartoznak. Például a Headspace nevű alkalmazás 12 millió letöltőnél jár, a Calm nevűé meghaladja a 8 milliót.
Ez utóbbi értékét 250 millió dollárra becsülik, és 2017-ben az év Apple-alkalmazásának választották.
Az alkalmazást használók többféle előfizetés közül választhatnak, az „élethosszig" tartó előfizetésért a cég 300 dollárt kér.
A Forbes hasonlóan nagyra tartja a főként meditációs tartalmakat kínáló Headspace értékét is.
Mindkét alkalmazásban különösen népszerűek az alvást segítő, a szél, illetve a vízesések, valamint madarak és tücskök hangjaival készült anyagok.
Ezekben a nagyon gyorsan, nagyon nagyra növő startupokban az iparág nagyhalai is fantáziát látnak.
A Calm már együttműködik az Amazon Echóval és a Google Home-mal is.
Ugyanakkor a cég vezetői azt mondják, elsődleges területük továbbra is az okostelefon marad, és ezeken a készülékeken próbálnak megszólítani minél több felhasználót.