Even Polman, a Wisconsin School of Business marketing professzora ezt az állapotot kutatta, és tipikus kognitív fáradtságként említette, hogy az orvosok egy-egy hosszú műszak végén nagyobb valószínűséggel írnak fel felesleges gyógyszereket a betegnek.
Polman szerint valószínűleg azért, mert egyszerűbb és kevésbé megterhelő felírni egy receptet, mint újabb vizsgálatokra utalni a beteget. Természetesen ez a probléma nemcsak az egészségügyben jellemzi a döntéshozókat, bármilyen területen, szektorban dolgozó vezetőt hátráltathat a kognitív fáradtság.
A kutatás azt is megmutatta, hogy
ez a fajta fáradtság azonnal szertefoszlik, amint másnak kell valamilyen tanácsot adni.
Amikor az emberek tanácsadói szerepbe kerülnek, kevésbé támaszkodnak az egyszerű döntésekre. Polman szerint annál hatékonyabb a tanács, minél kevésbé empatikus a tanácsadó, hiszen így tud a leginkább objektív álláspontot kialakítani.
Más szakértők szerint azonban ezzel csínján kell bánni, hiszen az empátia hiánya sok esetben olyan tanácsot eredményezhet, ami nem válik be – például ha a tanácsadó és a tanácsot kérő habitusa jelentősen eltér egymástól, és ezt a tanácsadó nem veszi figyelembe.
Persze nem tud minden döntéshozó tanácsot kérni, ha eljön az este, arról nem beszélve, hogy nem is jó, ha folyamatosan mások tanácsát keresi egy cégvezető. Előfordulhat ugyanis, hogy
egy rossz döntés esetén a tanácsadót hibáztatja, magát pedig kimenti a felelősség alól.
Ezért hasznos lehet néhány praktika, amellyel csökkenthető vagy áthidalható a kognitív fáradtság.
Első körben a döntéshozónak ismernie kell saját magát, vagyis azt, hogy mikor a leghatékonyabb. Leegyszerűsítve nem mindegy, hogy hajnali madár vagy éjszakai bagoly. A hajnali madarak sokkal aktívabbak a délelőtti órákban, így nekik nem tanácsos a fontos kérdéseket a nap végére hagyniuk.
Az éjszakai baglyok esetében épp fordított a helyzet. Az ő agyuk a nap második felében fog úgy, mint a borotva, így esetükben célszerű a kulcskérdéseket délutánra hagyni. De nemcsak ez lehet szempont. Egy hosszú és kimerítő utazás után jobb inkább pihenni és jegelni a döntést, semmint elhamarkodottan határozni.
A döntési folyamatot segítheti az úgynevezett kizökkentés is.
Vagyis ha a cégvezető fáradt, sokat segít a későbbi döntésben, ha kizökken az adott gondolatmenetből, tevékenységből egy rövid időre.
A harmadik megoldás akkor jön jól, ha a döntés meghozatalában elakad az ember. Ez a kizökkenéshez hasonlít valamelyest, de nem elég csak valami mást csinálni. Ha ott ül a döntéshozó egy problémahalmaz közepén, közelebb kerülhet a megoldáshoz, ha egy-két határozott és konkrét kérdésben összegzi a problémát.
Ha például kap egy új beszállítói ajánlatot, de nem tudja, hogy elfogadja vagy sem, felteheti az alábbi kérdéseket: növelheti-e az üzemi eredményt, ha elfogadja; kompenzálja-e a magasabb ár a nagyobb biztonságot. Utána érdemes kis szünetet tartani, majd megválaszolni a feltett kérdést.