Mind a munkavállalónak, mind a munkaadónak érdemes néhány szempontot figyelembe venni annak érdekében, hogy a távmunka ne a sumákolás szinonimája legyen, illetve ne kelljen folyamatosan ellenőrizgetni, hol tart a dolgozó a munkában.
Első körben a munkaadónak mérlegelnie kell, milyen feladatokat lehet inkább csapatban, illetve melyeket inkább egyedül végezni.
Fontos az objektív szemlélet, mert egy sor feladat könnyedén végezhető távmunkában is, amelyet elsőre az irodához kötne a munkaadó.
A legtöbb projektszemléletű feladat ilyen, ezeket bátran ki lehet adni távmunkára. Vagyis amikor a munka egy összetett feladat elvégzése adott határidőre. A napi határidős, folyamatosan módosuló és azonnali reakciót megkövetelő feladatok nem tartoznak feltétlenül az otthon végezhető munkák közé – hacsak a munkavállaló nincs folyamatos online-kapcsolatban –, de egy nagyobb grafikai munka, hosszabb szövegtest tördelése, fordítása, pályázatírás, kockázatelemzés sok esetben végezhető otthonról is.
A munkaadónak ez esetben az is a feladata, hogy ezeket a munkákat valóban projektként tartsa nyilván. Vagyis nem az a jó megoldás, hogy a munkavállalónak minden nap reggel be kell jelentkeznie, mert akkor biztosan dolgozik, ha ellenőrzik.
Sokkal jobb megoldás, ha az adott feladatot részfeladatokra bontják, s azokhoz külön határidőt kapcsol a munkaadó és a munkavállaló.
Így elegendő, ha ezeket a részfeladatokról egyeztetnek. Így megmarad a munkaadói kontroll, mégsem osztja be órára pontosan a munkavállaló idejét.
A munkavállalónak is ki kell alakítania a megfelelő környezetet és munkamódszert, hogy valóban hatékony legyen a távmunka. Otthon ugyanis könnyen elviszik az embert a csipcsup teendők, a mosás, a bevásárlás, csupa olyan dolog, ami csak viszi az időt. Fontos, hogy aki távmunkában dolgozik, ossza be minden napját. Tűzze ki, melyik nap meddig kell eljutnia a munkával, és ami még fontosabb, tartsa is magát ezekhez a vállalásokhoz.
A tartós otthoni munkához elengedhetetlen a megfelelő munkaállomás kialakítása.
Egy-egy feladatot el lehet végezni az ebédlőasztal mellett is, hosszabb távon azonban ez nem célravezető: vagy a család számára lesz kényelmetlen, hogy az ebédlőből, nappaliból iroda lesz, vagy a munkavállaló nem tud hatékonyan dolgozni. A munkaállomás része a megfelelő íróasztal, szék, számítógép, ha a munkavállaló napi nyolc órát ül a gépe előtt.
Sokszor a családban is tudatosítani kell, hogy csak azért, mert nem jár be a munkavállaló az irodába, azért még dolgozik. Vagyis nem lehet az idejével úgy bánni, mintha mindenre ráérne, elvégre állandóan otthon van. Tiszteletben kell tartani az otthon dolgozó családtag igényeit, legyen szó akár arról, hogy ha telefonál, lehetőleg ne nyírjunk füvet.
A távmunka nem jelenti mindig azt, hogy a munkaadó és a munkavállaló csak telefonon vagy emailen kommunikál. Adott munkakörnél elképzelhető, hogy a munkavállaló csak néhány napot tölt távmunkával, a munkaideje nagy részét azonban benn tölti a munkahelyén. Ez akkor lehet célravezető, ha például a munkavállalónak sokat kell utaznia a munkahelyére, hiszen így napi szinten órákat takaríthat meg.