Tavaly júniusban Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, a Bahreini Királyság és Egyiptom blokád alá vette Katart, mert érvelésük szerint az Öböl menti ország támogatja a terrorizmust, és Irán előretolt bástyájaként túlságosan bizalmas viszonyt ápol a perzsa állammal. (Líbia és Jemen is csatlakozott a blokádhoz később.)
A katari vezetés tagadta a vádakat, ennek ellenére a négy állam az Iránnal fenntartott kapcsolatok lazítását, valamint az Al Dzsazíra hírcsatorna bezárását követelte. Katar ezt visszautasította, és az ország belügyeibe való beavatkozással vádolta a négy arab államot. Ez gyakorlatilag igaz is: a miniállam egy régóta tartó,
Irán és Szaúd-Arábia közötti nagyhatalmi vetélkedés áldozata lett.
Ez a helyzet régóta fenyegeti az 1971-ben függetlenedett országot, ám eddig sikerült kitérnie a konfliktus elől, elsősorban azzal, hogy bekerült az Öböl menti országok Együttműködési Tanácsába (GCC), melyet Szaúd-Arábia vezet, és lényegében az iráni befolyás ellen hoztak létre.
Ezért is lehetséges, hogy a szárazföldi, a tengeri és a légi blokád váratlanul érte a 11 ezer négyzetkilométer területű, egy kis félszigeten elhelyezkedő országot, és eleinte komoly nehézségeket okozott a gazdaságban, illetve a 2,7 milliós lakosság ellátásában.
Jól mutatja a kezdeti helyzet súlyosságát, hogy
az ország élelmiszerigényeinek nyolcvan százalékát külföldről származó termékekkel elégítették ki, a tejtermékeknek például teljes egésze a bojkottáló országokból származott.
A blokádra, illetve az annak hatására kialakuló válságos helyzetre válaszul az ország vezetői alapjaiban alakították át az ország gazdaságát. Sikerült megőrizni a katari riál értékét, elkerülni a külpolitikai elszigetelődést, és kormányzati intézkedések nyomán hozzávetőlegesen
kétszázmilliárd dollárt költöttek infrastruktúra-fejlesztésre, mindenekelőtt a közút- és a vasúthálózat fejlesztésére.
Ez részét képezte annak a komplex programnak, amelyben egyrészt új kereskedelmi kapcsolatokat épített ki az ország – döntő részben – kulcsfontosságú országokkal, főként Törökországgal és Iránnal, másrészt
a hazai élelmiszertermelés felfuttatásával igyekezett ellensúlyozni a lakosság ellátásában okozott nehézségeket.
Ezenkívül jelentős összeget költöttek a gyógyszeripar bővítésére, amelynek eredményeként az iparág termelése is meredeken emelkedett az elmúlt 12 hónapban. Ma már a korábban Szaúd-Arábiából származó zöldségeket, mezőgazdasági termékeket és tejtermékeket is részben új katari termelőktől származó tejjel és tejszármazékokkal pótolják, részben más országokból származó - főként török - importból. A katari termelés beindításához négyezer szarvasmarhát importáltak repülőgépeken több államból, köztük Magyarországról is.
Jól mutatja az élelmiszeripar felfuttatását, hogy
nyolc hónappal a blokád kezdete után már háromszor annyit termelt a katari élelmiszeripar, mint korábban.
Ahhoz, hogy a bevezetett változtatásoknak legyen megfelelő pénzügyi háttere, illetve megvédjék az ország devizáját, szükség volt az ország központi bankjának hatékony lépéseire, de a katari befektetési alapok is a belföldre koncentrálták szabad pénzeszközeiket. A mintegy ötven milliárd dollárra rúgó intézkedések hatására gyorsan
helyreállt a katari bankok likviditása, s így finanszírozni tudták a szerteágazó beruházásokat.
Mindez azonban nem volt ingyen, hiszen az időlegesen lassuló gazdaság, valamint az import magasabb költsége miatt a katari kormány milliárdokat volt kénytelen hazairányítani a mintegy 340 milliárd dollár értékű, külföldön elhelyezett portfóliójából, hogy ezzel is segítsék a hazai pénzügyi rendszer dinamizálását.
Mindezek alapján úgy tűnik, a miniállam sikeresen kilábalt a váratlan blokád okozta sokkból, a számok is erre utalnak: tavaly ké százalékos gazdasági növekedést könyvelhettek el, idén pedig három százalékhoz közelíthet a bővülés a Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint.
A gazdasági erősödésre utal, hogy az Ázsiai Biztonsági Értekezlet éves ülésén, Szingapúrban elhangzott, a bevezetett intézkedéseknek köszönhetően
ma sokkal inkább önellátó az ország, mint egy évvel ezelőtt.
Hasonló következtetésre jutott a Nemzetközi Valutaalap (IMF) idén márciusban Katarban járt küldöttsége is. Értékelésük szerint a katari gazdaság ugyan megérezte a blokád hatásait, de azokat viszonylagosan rövid idő alatt sikerült ellensúlyozni.
Jól mutatják ezt a gazdasági növekedés puszta számai, a miniállam gazdasága mondhatja magáénak a leggyorsabb bővülést a régióban. Ennek kapcsán meg kell azonban jegyezni, hogy
a jelenlegi háromszázalékos gazdasági bővülés messze van a 2000 és 2014 közötti évi átlagos 12 százalékos növekedési ütemtől, ami alatt az ország népessége 600 ezerről két és fél millió főre gyarapodott.
E lassulás ellenére a katari vezetők optimisták: érvelésük szerint a gazdasági növekedést tovább fogja dinamizálni a 2022-es Katarban rendezendő futball-világbajnokság, illetve annak előkészületei. Egy biztos: a blokád az ország lakosságát összefogásra késztette, és kikényszerítette a cseppfolyósított gáz exportjára épülő gazdaság diverzifikálását.