Kolumbia egykori elnöke, Juan Manuel Santos 2016-ban kötött békét a FARC (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia) gerilláival, ezért pedig Nobel-békedíjat is kapott, annak ellenére is, hogy az ország jelentős része elutasította a béke feltételeit. Kolumbiában népszavazást tartottak, ahol 50,2 százaléka a megállapodás ellen voksolt,
a kongresszus viszont ezt nem vette figyelembe, és elfogadta az egyezményt.
Santos azt ígérte, hogy a megállapodás a gerillákkal biztonságosabbá teszi az országot, a kokaföldek helyére pedig más, legális ültetvényeket telepítenek. Ebből eddig semmi nem valósult meg. A területet - amelyet egykoron brutálisan, de szervezetten irányított a FARC - mára a kartellek vették át, valóságos káoszt teremtve.
A farmereknek olyan sok védelmi pénzt kell fizetniük a maffiának, hogy gyakorlatilag nem tudnak bevételt szerezni a kakaó, de még a kokain eladásából sem. Az egykori gerillák megelégelték a helyzetet, és újra fegyvert ragadtak, a gyilkosságok száma az egekig szökött, sorra zárnak be az iskolák és ezrek menekültek el a térségből.
Ariel Avila, a Peace and Reconciliation Foundation politikai elemzője szerint nem történt jelentős változás, csupán a különböző bűnszervezetek újraosztották a területeket. Ez részben amiatt történhetett meg, mert a kormány nem kezelte időben a helyzetet. A kormány négy éven át tárgyalt a FARC gerilláival, de a megállapodást követően ismét magára hagyta a szervezet által irányított régiókat, az úgynevezett FARC-zónákat.
Az ország új elnöke, Ivan Duque rekordmértékű kokain-előállítással néz szembe, miközben a vidéki térségeket elfoglalták a gerillák, a FARC és a magánhadseregek. Duque szerint a kokacserje, amelyből végső soron a drogot készítik, hatalmas veszélyt jelent a nemzetre. ezért repülőgépekből permetezett vegyi anyagokkal próbál leszámolni az ültetvényekkel. Amennyiben ez nem válik be, magukkal a farmerokkal teszik tönkre a földeket.
Ez a megoldás viszont a helyi családok egyetlen megélhetését veszi el.
Ezt már a békekötés után is meg kellett volna tennie a kormánynak, azonban amint a FARC aláírta a szerződést, ők elhagyták az érintett térségeket, ahova pillanatok alatt visszatértek a félkatonai csoportok, majd elfoglalták a falukat és ültetvényeket.
Egyetlen kokacserje-ültetvényt sem számoltak fel Santos elnöksége alatt, ezzel pedig egy másik projekt is elbukott, amely a volt gerilláknak teremtett volna munkát az új, legális ültetvényeken. Egy "visszavonult" lázadó szerint teljesen kisemmizte őket az állam, a kartellek és a gerillák viszont 800 ezer pesót, azaz 280 dollárt fizetnének neki havonta, hogy csatlakozzon a soraikba.
Rogelio egyike volt annak az ezer FARC-tagnak, akik aláírták a kormánnyal kötött megállapodást, a tavalyi év végén viszont megalapította saját gerillacsapatát, amelyhez már rengeteg szakadár csatlakozott.
A gerillák újbóli felbukkanása erőszakhullámhoz vezetett a régióban, ahol jelenleg a Clan del Golfo nevű drogkartell vette át az irányítást, ők pedig mindenkivel végeznek, aki segít a szakadároknak.
Rogelio csapatának egyik tagja - Picino - szerint azért döntöttek a harc mellett, mert a kormány nem teljesítette a békeszerződés pontjait.
A kolumbiai nagyvárosokban valóban csökken az erőszak, viszont az olyan régiókban, mint Tumaco és a venezuelai határ mentén folyamatos a harc. A békekötés óta a 25 ezer lakosú Ituango lett a világ legveszélyesebb területe, miután idáig 43 embert gyilkoltak meg.