Külföldön szokatlan, hogy az alapító a cég többségi tulajdonosa
![üzletember, vállalkozás, üzlet, business](https://cdn.origo.hu/2023/12/9sdLWyFnngaN7tkBB43eor7hS8LCSXBeizFrcaXJqNA/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzU3NzhjYmJlZmY1MDQyOWViYTdkNjE2MmY1ZmI0NWYx.webp)
A kockázatvállalás mértéke tőkebefektetés során a vagyoni hozzájárulástól, illetve a jegyzett tőkéhez való aránytól függ. Ha egy cég feltőkésítéséről van szó, akkor az alapítók már nem rendelkeznek majd teljes döntési szabadsággal, bár a befektető céljai megegyeznek az alapítók céljaival: nyereséget termelni.
Többségi egy tőkebefektető akkor, ha a cég üzletrészének több mint 50 százalékát szerzi meg. Hazánkban ez a jellemző azért, hogy a befektető megszerezze az irányítást a vég felett.
Ez viszont lecsökkenti az alapítók motivációját és kapcsolatát a vállalatukkal, hiszen az alapítóknak talán egy álmukat, vagy annak egy részét kell feladniuk, ha a befektető az első adandó alkalommal megpróbálja átvenni az irányítást a cég felett.
Egy második körös befektetésnél az új befektető számára egészen másként hat egy profitorientált többségi tulajdonrésszel rendelkező befektető, mint a lelkes alapító tagok. Ha pedig a nemzetközi terjeszkedés kerül szóba, ott kifejezetten idegen az alapítók irányító tulajdonrésze.
Bár a befektetők sokszor félnek, hogy ha a tulajdonrészük nem éri el a többséget, akkor kisebbségi tulajdonosként, más néven csendestársként már nem biztosíthatják a kontrollt az üzlet felett. Pedig
léteznek egyéb módszerek, melyek döntési jogokat garantálnak a vállalkozás sorsát meghatározó kérdésekben, és mindemellett megőrzik az alapítók motivációját és a társasághoz fűződő viszonyukat is.
A hosszú távú és sikeres együttműködés érdekében fontos, hogy mindkét fél számára megfelelő konstrukciót sikerüljön kialakítani.
További információ a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. blogbejegyzésében olvasható.