Egy nemrégiben publikált tanulmány szerint, a ruházati hulladék mennyisége a leggyorsabban növekvő hulladékfajták közé tartozik a világon. Ennek részben a divatot követő öltözködés az oka, aminek következtében sok megunt, levetett, ám egyébként használatra alkalmas ruhadarab kerül a szemétbe, hogy viselőjük aztán újabbakat vásároljon. Úgy tűnik, a textíliákból álló hulladékhegyek ellen a gyártók és a vásárlók közös fellépésére van szükség.
A ruhaipari gyártóknál - ideértve a nagy divatmárkák mögött álló cégeket is - a főbb feladatok ismeretek: hatékonyabb, a környezetet jobban kímélő technológiákra kell váltaniuk, és törekedniük kell arra, hogy az általuk készített ruhadarabok hosszabb ideig megőrizzék minőségüket, így tovább legyenek viselhetők.
Ahogy az Origo megírta, a napokban épp a farmerruházatáról ismert gyártó, Levi Strauss jelentette be, néhány év alatt jelentősen csökkenti karbon-lábnyomát, a beszállítói láncát adó gyárak fejlesztésével.
De gyártói felelősség az is, hogy részt vállaljanak a ruhahulladék begyűjtésében, újrahasznosításában.
A vásárlók pedig ez utóbbihoz tudnak csatlakozni, elsősorban a már jól ismert gyakorlatok kiterjesztésével.
A levetett, megunt daraboknak ugyanis máshol még hasznát vehetik. Az újrahasznosítható anyagokból készülő ruházati darabok, kiegészítők pedig meg kell hogy éljék teljes újrahasznosítási ciklusukat – azaz nem kerülhetnek a szemétbe.
A Savers 2018 Status Report arra hívja fel a figyelmet, hogy minden ötödik ember az észak-amerikai kontinensen a szemétbe dobja az egyébként újrahasznosítható termékeket, és csak harmaduk vásárol meg már használt ruhát, azt is csak egyetlen alkalommal néhány havonta.
Egy jelentés szerint, 2017-ben az Egyesült Államokban 7 milliárd dollárt, azaz mintegy 1900 milliárd forintot takarítottak meg azzal a fogyasztók, hogy használt ruhát vásároltak új helyett.
Mindennek különösen nagy jelentősége van akkor, amikor a globális ruhaipar növekszik.
A várakozások szerint, a termelt mennyiség 2030-ra 63 százalékkal meghaladja a 2017-es mértéket, és eléri a 102 millió tonnát.
2050-re pedig a növekedés olyan mértékű lesz, hogy a számítások szerint, a világgazdaság éves karbon-kibocsátásának negyedét adja majd a textil- és divatipar.
Ez a mérték pedig már összemérhető a hagyományosan és döntően fosszilis hordozókra épülő szektorok, például a kereskedelmi hajózás emissziója jelentette környezetvédelmi fenyegetéssel.
Elemzők arra figyelmeztetnek, ha az üvegházhatásért felelős iparágak nem csökkentik jelentősen kibocsátásukat, néhány évtized múlva súlyos, globális gazdasági és szociális válság alakulhat ki ezzel összefüggésben.