Ezért nem adakoznak jótékony célra a kínaiak

--FILE--Chinese millionaire philanthropist Chen Guangbiao, Chairman of Jiangsu Huangpu Renewable Resources Utilization Co., Ltd., poses in a studio with stacks of RMB yuan banknotes to promote the upcoming national economic census in Nanjing city, east Chinas Jiangsu province, 24 December 2013. Controversial billionaire Chen Guangbiao placed a full-page advertisement in Mondays (16 June 2014) New York Times and a half-page advertisement in Wednesdays Wall Street Journal, inviting 1,000 underprivileged Americans to dine with him. In the latest eye-catching campaign following his unsuccessful bid to buy The New York Times earlier this year, Chen said he would also hand out red packets of US$300 to each participant after the charity lunch in New York on June 25. The full-page ad in Chinese and English, designed by Chen himself, summarised his views about his wealthiest compatriots and hoped that Americans would realise that not all rich Chinese were crazy about shopping for luxuries.

Kína az elmúlt néhány évtizedben látványos változáson ment át, és a korábban egykézésre berendezkedő kommunista országból a világ második legnagyobb gazdasága lett. Technológiai tőkéje akkora, hogy az már régóta nemcsak a világ élvonalbeli vállalatainak másolásaihoz, hanem önálló, meghatározó értékteremtéshez is elegendő. Talán az infokommunikációs és digitális pénzügyi megoldások terjedése hozhatja el Kína jótékonykodási forradalmát is?

A jótékonyságra, adakozásra fordított összeg nagysága gyors tempóban növekszik Kínában minden évben. 2011 óta például az akkori mértéknek a kétharmadával gyarapodott 2017-re. Ennek ellenére az ország lakosainak adakozási teljesítménye még mindig jócskán elmarad a más országokkal való összehasonlításban. A The Economist megpróbált válasszal szolgálni a kérdésre, miért van ez így, illetve arra, miben bízhatnak a jövő jótékonysági szerveződései.

Pénzt nem, inkább tetteket adnak

Meglehetősen ellentmondásos kép rajzolódik ki arról, mennyire hajlandók, illetve milyen gyakran segítenek valamilyen módon az arra szorulóknak a kínaiak.

2016-ban például a GDP 0,2 százalékának megfelelő összeg ment el jótékony célokra adomány formájában - ugyanebben az évben az amerikaiak a megtermelt bruttó össztermék 2 százalékát költötték erre.

A kínai filantróp üzletember, Csen Guangbiao, egy megújuló energiákkal foglalkozó vállalat elnöke: jelentős összegeket áldoz személyes vagyonából jótékony célokra, noha egyes akcióit sokan magamutogatónak tartják Forrás: AFP/Imaginechina/Stringer

Tavaly viszont a Charities Aid Foundation, egy brit nonprofit szervezet, a második helyre tette Kínát abban a 140 országot rangsoroló listában, mely aszerint mutatja be azokat, hogy lakosaik milyen hajlandósággal ajánlják fel idejüket, segítségüket, vagy épp pénzüket idegenek számára, ha rászorulnak azokra (Jemen végzett az utolsó helyen).

Az ellentmondásokra csak részben ad magyarázatot az, hogy nyilvánvalóan a jótékonykodásnak, illetve az adományozásnak is többféle megközelítése, definíciója létezhet, az értelmezési keret pedig befolyásolja az egyes vizsgálatok eredményét.

Szférák különbsége és Mao Ce-tung szelleme

Holly Snape, a Pekingi Egyetem munkatársa, a kínai politikai és társadalmi átalakulások kutatója azt mondja, a kínaiak alapvetően gyakran nyitják meg pénztárcájukat azért, hogy segítsenek valakin, ám ez

igen gyakran saját családi és szociális kapcsolathálójukon belül valósul meg, és nem a nyilvános szférában.

Snape szerint teljesen természetes, hogy például kiterjedt családi háló esetén szívesen segítenek akár anyagilag is nagyon távoli, kvázi-rokonoknak - "unokatestvérük felesége nagyapjának" -, ám a kínaiak többsége ezt nem tekinti tényleges jótékonykodásnak.

A nyilvános jótékonykodást ugyanis sokan elkülönítik attól, amikor saját kapcsolatrendszerükön belül segítenek valakinek.

A vonatkozó jelentések szerint, ami a publikus, segítő szervezeteknek szóló jótékonykodást illeti, annak társadalmi értelemben vett visszafogottsága még a maoista örökségnek tudható be Kínában. A maoista Kínában ugyanis az egymás segítése, adományokkal való támogatása azt jelentette, az állam gyenge vagy hibázik valamiben, aminek lehetőségét az ideológia eleve kizárta.

Az emberek megmentője egyedül a párt lehetett, amely nem engedhette meg magának azt, hogy a kérdésben versenytársa legyen az altruizmus révén.

A maoista Kína nem viselte el, ha a párt és az állam nélkül segítik egymást az emberek Forrás: AFP/Nicolas Asfouri

Ez a reflex él tovább a mai Kommunista Pártban is, mely számára - minden belső változása ellenére - továbbra is érzékeny téma például a vallási csoportok civilek általi támogatásának kérdése. Végül, de nem utolsó sorban, szempont a párt- és államirányításban az is, hogy a civil társadalom erősödése, valamint a polgárok jótékonysági aktivizmusa, egy bizonyos szint után már komoly, akár a vezetésre is nyomást gyakorló erővé válhat.

Ezt pedig Peking nem engedheti meg magának.

Ezért Kínában az emberek, ha jótékonysági szerveződésekről van szó, inkább azokat támogatják adományokkal, melyek céljai megegyeznek a kínai állam részéről már korábban deklarált társadalmi célokkal, de legalábbis könnyedén kapcsolhatók azokhoz.

Új szelek fújnak az adományok körül

Az 1980-as években - a lazítás első évtizedében - már megjelentek az államhoz köthető nagy jótékonysági szervezetek, ám az áttörés a 2008-as, Szecsuán tartományban pusztító földrengéshez köthető. Még az állami tisztségviselőket is lenyűgözte az a segíteni akarás, aminek mértékét akkor a bajba jutottak megtapasztalhattak honfitársaik részéről.

Az adományozásra fordított összeg évről évre növekedett innentől.

2016-ban megközelítette a 150 milliárd jüant (1 jüan 40-42 forint),

ami látványos növekedés a 2007-es 32 milliárdról, de még a 2008-as földrengéshez kapcsolódó 115 milliárd jüanhoz képest is.

Illusztráció Forrás: Getty Images/Kondoros Eva Katalin/Kondoros Eva Katalin

A pénzadományok többsége vállalatoktól, illetve a 20-as és 30-as éveikben járóktól érkezik.

A civil szervezeteknek címzett, illetve nyilvános adakozással kapcsolatban ugyanakkor a kínaiak még mindig visszafogottak. Ennek egyik oka, hogy az elmúlt években több korrupciós botrány is felmerült a területen, illetve - és ez tűnik a döntőbb oknak - a kínaiaknak az is fontos, hogy azoknak az életvitele, akit megsegítenek összhangban legyen azzal, amit a nemes célokat kitűző személyek kapcsán sokan elvárásként fogalmaznak meg.

Emlékezetes, hogy 2011-ben a kínaiak megbotránkoztak az ottani Vöröskereszt egyik munkatársának életvitele kapcsán, amikor annak részletei nyilvánosságot láttak (a szervezet tagadta a kapcsolatot az illetővel).

Ezért aztán fenntartásokkal adják csak pénzüket ilyen szervezeteknek.

Beszédes, hogy míg a jótékonykodás volumene növekszik, addig az Alibaba leköszönő alapító-vezére, Jack Ma, egy alkalommal azt mondta, Kínában könnyebb pénzt csinálni, mint megszabadulni attól.

Jack Ma, az Alibaba vezére is filantrópnak áll Forrás: AFP/Str

A 2016-os új szabályozás sokat könnyített a jótékonysági, illetve "jó célokért" küzdő civil szervezetek életén, illetve az állam fele irányuló adminisztrációs feladataikon. Ugyanakkor az első évek tapasztalatai alapján, még mindig lenne mit fejleszteni. A szervezetek nehezen tudják tartani magukat ahhoz, hogy az adományok 10 százaléka fordítható csak működési és adminisztrációs költségekre. Az is előfordul, hogy azok a szervezetek, amelyek Peking számára nem kívánatos társadalmi célokért küzdenek - például azonos neműek házasságkötési lehetősége - nem kapják meg az adománygyűjtéshez vagy -fogadáshoz szükséges engedélyeket.

Az áttörést - különösen a fiatalabb generáció esetében - a technológia hozhatja meg. Úgy tűnik, az emberek jobban bíznak és nagyobb hajlandósággal választják például a mobil fizetési alkalmazással lebonyolított adományozást, mint a hagyományos formákat. Emellé felsorakoznak az olyan meghatározó kínai vállalatok is, mint a Tencent.

Tavaly például a WeChat üzenetküldő alkalmazás használói összesen 830 millió jüant adtak a minden évben megrendezésre kerülő "99 Charity Day" kampányban, amely most szeptember első napjaiban ért véget.

A Tencent és partnerei kiegészítésével összesen 1,3 milliárd jüan gyűlt össze jótékony célokra.

Növelhetik a kínaiak adományozó kedvét a korszerű digitális pénzügyi megoldások, és az azokat megvalósító nagyvállalatok Forrás: AFP/Imaginechina/Chen Junmin

Az adománygyűjtő szervezetek pedig azt tapasztalják, eredményesebbek az adakozó kedv növelésében, ha az új technológiákat használják. Például a Longyue Foundation mintegy 3000, különösen idős háborús veteránt támogat. Adományaikat eddig főként üzletemberektől kapták. Ám 2014-ben kipróbálták az online adománygyűjtést, a felhasználókat közvetlenül megszólítva. Tavaly 46 millió jüant gyűjtöttek így, az internethasználók a támogatásra fordított összeg nagyjából kilenctizedét adták össze.

Úgy tűnik tehát, az online technológiák használatával kiaknázható a kínaiak adományozási és jótékonykodási kedve - mely ezek szerint megvan, csupán a megfelelő keretet kell felkínálni annak kibontakozásához.