Az osztatlan közös tulajdonban álló földterületek kálváriája akkor kezdődött, amikor a rendszerváltáskor megpróbálták a termelőszövetkezetekbe bevitt paraszti birtokokat legalább papíron, részaránytulajdon formájában visszajuttatni a kényszerkollektivizált gazdáknak – olvasható az Agrárszektor cikkében. A folyamat során végül 3,6 millió hektár területet 1,8 millió tulajdonos között osztottak szét. Hogy a probléma súlyát érzékeltessük:
Magyarország teljes termőterülete – erdőkkel, rétekkel, tavakkal együtt – 5,4 millió hektár.
A kárpótolt tulajdonosok java ekkor már a városokban élt, vagy külföldre emigrált, így – ha elérhetőek voltak – leginkább bérbe szerették volna adni a földjeiket. A konstrukció a földtulajdonos és a föld bérlője szempontjából is ezer buktatót rejt.
Nagy István agrárminiszter az Inforádió Aréna című műsorában a héten elmondta, hogy az osztatlan közös tulajdon problémája gúzsba köti a mezőgazdaságot, ezért a tulajdonviszonyokat rendezni kell.
A kormány ennek érdekében egy új megoldási konstrukción dolgozik, amelyről még az ősszel benyújtják a jogszabálytervezetet.
A tervekről csak annyit árult el, hogy bizonyos területméret alatt az államnak kell vásárlóként fellépnie, majd üzemképes birtokká növelni a kis földrészleteket, és így újra áruba bocsátani.
Nagy szükség van a megoldásra, hiszen minden egyes halálesettel tovább nő az osztatlan közös tulajdonú földterületeken a tulajdonosok száma.
Egyébként erre a problémára is most készül a megoldás: az örökösödési rend agrárvonatkozású újragondolása.
A földtörvény alapján arra következtetünk, hogy az örökösök közül azé lesz a föld, aki mezőgazdasági végzettséggel is rendelkezik a megműveléséhez.