A már régóta rekordalacsony kamatkörnyezet teljesen új helyzet elé állította a megtakarítani szándékozókat, mivel a korábban megszokott megoldások egyáltalán nem működnek.
A jelenlegi kötvényhozamok nem túl vonzók, a betéti kamatok pedig nulla közelében tartózkodnak (euróban negatívak), miközben az infláció kúszik felfelé.
A fogyasztói árak emelkedése jelenleg 3 százalék körül alakul, így például az egyéves Magyar Állampapír esetében – a piacinál magasabb, 2,5 százalékos hozamszinttel – is veszít a pénzünk a vásárlóértékéből.
Zobor Zsuzsanna, a K&H Alapkezelő vezérigazgatója a jelenlegi pénzpiaci folyamatokat jellemezve kiemeli, hogy a legutóbbi kamatdöntő ülés alkalmával ugyan már szigorúbb hangvételre váltott a Magyar Nemzeti Bank, a továbbra is ultra laza monetáris politika mellett azonban csak nagyon lassan várható változás a hazai alapkamat szintjében – miközben várhatóan az infláció is marad 3 százalék közelében.
Befektetőként így el kell fogadni, hogy
rövid távon, ingadozásmentesen egyetlen befektetési eszköztől sem várhatunk infláció feletti hozamot.
Ha mindezt végiggondoltuk, és szeretnénk növelni a megtakarításunkkal elérhető hozamlehetőséget, két tényezővel kell megbarátkoznunk: a hosszabb befektetési időtávval és az ingadozással. A várhatóan infláció feletti hozam érdekében mindenképpen szükséges valamennyi részvénytípusú befektetést tartani – persze csak annyit, amennyit a kockázatviselő képességünk és hajlandóságunk megenged.
Ebben segíthetnek az úgynevezett vegyes befektetési alapok, amelyek a különböző kockázati kategóriákhoz igazodóan tartalmaznak részvény, kötvény, pénzpiaci és alternatív típusú eszközöket.
Ezek részarányától függően beszélhetünk óvatos, kiegyensúlyozott vagy dinamikus alapról.
Egy dinamikus kockázati besorolású – azaz elsősorban részvényekbe fektető – vegyes alap ajánlott minimális tartási ideje jellemzően 3-5 év, ami nem azt jelenti, hogy 3 év múlva el kell adni, inkább azt, hogy 3 éven belül ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket az árfolyam-ingadozásokból.
Ha ugyanis így teszünk, és az első mínuszos időszaknál eladjuk a befektetésünket, akkor úgy vállaltuk be a befektetéssel járó kockázatot (ingadozás), hogy az érte járó, hosszabb távon érkező kockázati prémiumot (magasabb hozamlehetőség) nem arattuk le.
El kell fogadnunk tehát, hogy ezek az alapok is együtt mozognak a piacokkal: ha egy dinamikus vegyes alap 30-40 százalék részvényt tartalmaz, akkor a részvénypiac átlagos, 10-15 százalékos éves ingadozása ennek arányában az alap árfolyammozgásában is megjelenik majd, ami 4-6 százalékot jelent
– hangsúlyozza Zobor Zsuzsanna.
Ha egy vegyes befektetési alapból építünk portfóliót, akkor célszerű lehet több kisebb lépésben előre haladni, és felépíteni a befektetést. Ennek előnye ugyanis, hogy
több beszállási ponttal csökkenthetjük a kockázatunkat.
Sőt, még a magunk javára is fordíthatjuk a piac ingadozását, ha egy-egy piaci visszaesést – hosszabb távon nézve – beszállási lehetőségnek tekintünk. Ahelyett tehát, hogy ijedtünkben eladáson gondolkodunk, inkább az újabb vásárlás mellett döntünk.