Kínai földhiány: felszámolnák a koporsós temetkezést az országban

Komoly veszélyt lát a kínai vezetés a koporsós temetkezésben, már ami a népes országban mind csekélyebb földterületfelhasználását illeti. Ezért Peking nem pusztán nyomást gyakorol az állampolgárokra, hanem sokszor erővel kényszeríti ki, hogy hamvasztással vegyenek végső búcsút hozzátartozóiktól, barátaiktól. A föld ugyanis ipari fejlesztésre, mezőgazdasági művelésre kell, ráadásul nem lenne jó, ha a sokasodó sírkövek látványa elriasztaná a vidéket járó turistákat.

Új frontot nyitott a kínai vezetés abban, hogy megváltoztassa a lakosok temetkezési kultúráját. Ahogy az Origo korábban bemutatta, Peking már nekigyürkőzött a főként egyes vidéki térségekben népszerű temetkezési sztriptíz felszámolásának. Most egy sokkal általánosabb és minden tekintetben elfogadottabb jelenségnek menne neki a kormány – írja az Economist. Azt szeretnék, ha a koporsós temetés helyett hamvasztással temetnék a halottakat.

Modernista, maoista, megreformálandó örökség

Az, hogy a mindenkori kínai vezetés a hamvasztás irányába igyekszik terelni az állampolgárokat, nem új keletű jelenség.

Például az utolsó birodalmi császári dinasztia végnapjaiban, az 1911-es, polgári forradalom idején, a hamvasztásnak elsősorban kulturális értéktöbbletet tulajdonítottak, felső nyomásra. Az új politikai és gazdasági eszmék hirdetői és követői úgy vélték, azért kell az embereket rávenni ennek választására, mert ez a temetkezési mód a modernitás egyik szimbóluma.

Kínában hamvasztásos temetésre állítanák át a polgárokat, az értékes területek másra kellenének Forrás: Shutterstock

Márpedig a hatalmas, népes, de elmaradott Kína a brit félgyarmati státuszból kiemelkedve, a szélsebesen nagyhalmi tényezővé váló Japán fenyegetésével kellett hogy szembenézzen a múlt század elején. Ilyen körülmények között, Kínában mind a konkrét, mind a szimbolikus lépéseknek nagy jelentősége volt az ország modernizációs törekvéseiben.

A kommunista vezető, Mao Ce-tung ennél jóval praktikusabb szempontok szerint közelített a kérdéshez.

Az egykori diktátor úgy vélte, látnoki víziójába a néhány év alatt agrárországból ipari állammá alakuló Kínáról nem fér bele az, hogy a polgárok koporsók készítésére fecséreljék az erőforrásokat.

Mao úgy vélte, pénz, idő, munkaenergia és legfőképp értékes faanyag megy veszendőbe ekkor.

Ennek a megközelítésnek volt köszönhető az is, hogy az 1958-tól 1961-ig tartó, Nagy Ugrásnak nevezett időszakban – ezalatt szerették volna véghez vinni a gazdaságszerkezet gyökeres átalakítását – nem pusztán a hamvasztás kapott nagyobb szerepet, hanem a temetőket is más módon hasznosították.

Sanghajban például disznótartásra.

Mao és környezete ugyanis már ekkor úgy vélte, a rohamosan gyarapodó népesség ellátásához minden értékes földterületet használni kell, azokat nem lehet értelmetlen dolgokra pazarolni.

A Nagy Ugrás nevű társadalmi és gazdasági kísérlet elbukott, nyomában óriási éhínség jött.

Mao Ce-tung, egykori kínai diktátor, nagy ellenzője volt a koporsós temetkezésnek Forrás: AFP/Liu Jin

A Mao-korszakot követő kínai vezetők alatt sem változott jelentősen a temetkezéshez való viszonyulás. Az 1979-ben bevezetett – mostanában megszűnő, illetve leváltás alatti – egykézős politika szintén azt a célt szolgálta, hogy az ország takarékoskodni tudjon az értékes erőforrásokkal. Későbbi történeti kutatások pedig azt is kiderítették, hogy az 1960-as és 1970-es években a kínaiak a sírkövek egy részét otthonaikban, bútoraiknál, illetve padlókövek, járólapok formájában hasznosították újra.

Úgy tűnik, a koporsós-sírköves temetés elhagyásának erőltetése olyan mély nyomott hagyott a társadalomban, mely külső vagy felülről érkező kényszer nélkül is tovább él. Legalábbis erre utal az, hogy 1986 és 2005 között, a hamvasztásos temetések aránya, 26 százalékról 53-ra emelkedett.

Tervszerű halottégetés

A hamvasztásos temetés promotálásában volt némi enyhülés az elmúlt két-három évtizedben. Ebben az időszakban nem is annyira a központi vezetés, mint inkább a hivatalok munkatársai igyekeztek a polgárokat meggyőzni arról, hogy inkább égettessék el az elhunytakat, a hamvakat pedig urnában tárolják, virágágyásokba temessék, vagy szórják a tengerbe.

A nagyvárosokban a hamvasztás mára szinte univerzális, kizárólagos temetkezési szokássá vált a helyszűke miatt.

Vidéken azonban még mindig sokan ragaszkodnak a földbe helyezett koporsóhoz.

Főként vidéken választják az emberek az elhunyt nyugalomra helyezésének ezt a formáját Forrás: Shutterstock

A változás erőltetése új szintre lépett 2012-ben a mostani kínai vezető, Hszi Csin-ping hatalomra kerülésével. 2014-ben a kormány azt mondta, az évtized végéig évente 1 százalékkal szeretnék növelni a hamvasztásos temetkezések arányát, de egyes „kiválasztott területeken” az elvárás az, hogy 100 százalékos legyen ez a mutató.

A kormány azt állítja, hogy ennek a döntésnek alapvetően gazdasági okai vannak. Földterület továbbra is szűkösen áll rendelkezésre, márpedig Pekingnek az az álláspontja, ha sok, művelésre alkalmas területet adnak át temetkezésre, azzal a hatalmas ország népességének élelmezésénél igenis számolni kell. Egyes térségekben pedig a kijelölt stratégiai jelentőségű infrastrukturális fejlesztések miatt kell megálljt parancsolni a koporsós temetkezésnek.

Valamint a kormány azt is vallja, a vidéki temetők látványa elriaszthatja a régióba utazó turistákat, noha a gazdaságnak ott is szüksége lenne pénzükre, nemcsak a nagyvárosokban vagy a kínai Nagy Falnál.

A városi temetés költsége pedig lassan összemérhető lesz az ingatlanok áraival – a hely szűkössége mellett, ez a másik oka visszaszorulásának.

Például a tavalyi adatok szerint, a Fu Shou Yuan – egy nagy temetkezési vállalat –

egy-egy nagyváros temetőjében 16 ezer dollárnak (4,3 millió forint) megfelelő jüant is elkért egyetlen temetői négyzetméterért.

Ez duplája egy sencseni lakás átlagos négyzetméterárának.

Pekingben emellett azt is állítják, hogy a temetkezési költségek különösen a szegényebb vidéki térségek lakóit sújtják, és már csak ezért is meg kellene szüntetni annak gyakorlatát, és a jóval olcsóbb hamvasztásra átállni. A kormány 2020-ig adott határidőt arra, hogy végleg felszámolják a szegénység legrosszabb formáit, de azt mondják, ha az emberek kevéske jövedelmüket is drága koporsókra és szertartásokra költik, úgy ez a cél nem teljesülhet.

Peking elsősorban a hamvasztásos, illetve az urnás temetést látná szívesen, de mindenképpen olyat, amivel spórolni lehet a földterületen Forrás: Shutterstock

A koporsós temetéshez ugyanis főleg vidéken kapcsolódnak szimbolikus tartalmak.

Sok helyen úgy tartják, a koporsós temetés az illető társadalmi státuszáról, megbecsültségéről árulkodik, amit e módon még utoljára ki lehet fejezni. A hamvasztásnak nincsenek meg azok a külsőségei, amik módot adnának az elhunyt népszerűségének, helyi közösségben betöltött szerepének felelevenítésére, reprezentálására.

Lényeges az is, hogy egyes ősi időkből származó felfogás szerint a halott testének érintetlensége az iránta való tisztelet egyik formája.

Hamuvá lenni, államilag szorgalmazottan

Kínából a nyár vége óta arról érkeznek hírek, hogy egyes vidéki térségek helyi tisztviselői erővel akadályozzák meg, hogy a gyászolók lebonyolítsák a koporsós temetést. De beszámolók szólnak arról is, hogy egyes kisebb településeken tisztviselők egyszerűen elvették a koporsót az elhunyt családjától, majd valamekkora összeggel kompenzálták azért.

Azokon a területeken, ahol a temetői földeket másra hasznosítanák újra, a hatóságok találkoztak már

a sírok körül kempingező családtagokkal is, akik ezzel a sajátos demonstrációval akarták megakadályozni, hogy elbontsák volt családtagjuk sírhelyét.

Az eddigi legsúlyosabb atrocitásokról Csianghszi tartományból érkeztek jelentések, ahol a helyi vezetés augusztusban bejelentette, nincs több koporsós temetkezés, és megkezdte egyes temetői helyek elbontását is.

Sőt, a beszámolók szerint a helyi vezetés a már elkészített fakoporsók nyilvános bezúzásával akarta az ott élőket a hamvasztás irányába terelni. Kínában ugyanis igen gyakori, hogy a temetési koporsót még életükben megrendelik az emberek. Ezért a jelentések szerint, egyes tisztviselők az otthonaikban próbálták rávenni az idősebbeket a már előre elkészített darabok átadására.

In other uplifting news, officials in Jiangxi are encouraging cremations by publicly destroying wooden coffins with an excavator. (There were no bodies inside). Report also claims officials have been going door to door asking old folk if they have coffins. https://t.co/7W8Ldo8yUepic.twitter.com/IdYmYfvYFH

— Chris Buckley 储百亮 (@ChuBailiang) 2018. augusztus 1.

Az idősek közül sokan befeküdtek saját, előre elkészített koporsójukba, hogy a tisztviselők ne tudják azokat elvinni. A hírek szerint többeket ekkor kirángattak azokból, és bántalmazásokról is érkeztek helyi beszámolók.

Valószínűsíthető, hogy Peking ezekután puhább módszerekkel próbálja majd keresztülvinni szándékát.

Peking nem tett le szándékáról, hogy megváltoztassa a sírköves-koporsós temetés gyakorlatát Forrás: Shutterstock

Csöcsiang tengerparti tartományból, Wenling városából máris azt jelentették, hogy a helyi vezetés havi járandóságot (15 és 60 dollár közötti összeget jüanban) folyósít azoknak az időseknek, akik elfogadják, hogy temetésükről majd hamvasztással gondoskodjanak.

Egyesek abban reménykednek, hogy a temetkezéssel foglalkozó jogszabályokat hamarosan kiegészíthetik a temetés méltóságát garantáló előírásokkal. A 2012-es törvény egyébként kimondja, hogy semmiféle kényszerítés nem használható a hamvasztási temetés előmozdítására, szemben a koporsós változattal. Mindazonáltal – ahogy a Csianghszi tartományban tapasztaltak példája mutatja – ez egy olyan kitétel, amelyet a gyakorlatban igen könnyű figyelmen kívül hagyni, és figyelmen kívül is hagyják azt.