Tudni kell határt szabni a távmunkában

A mobil munkavégzés alkalmazása, bevezetése manapság az egyik legtöbbször emlegetett és legkevésbé kihasznált lehetőség egy cég számára. Nem lehet persze mindenkit távmunkára állítani, és az sem a legjobb minden esetben, ha a munkavállaló csak a karácsonyi bulin találkozik a főnökséggel és a kollégákkal, de az biztos, hogy a mobil munka számos előnnyel jár. De csak előnyei vannak?

Koránt sem. A fix versus mobil munkavégzés vitában a gazdasági racionalitás egyértelműen az utóbbi felé kezdi billenteni a mérleget:

becslések szerint 2020-ra a munkahelyek 70 százaléka lehetővé fogja tenni munkavállalói számára, hogy legalább a munkaidejük egy részében általuk megválasztott helyen dolgozhassanak.

Az eredmények azt mutatják, hogy a következő évek kihívásai között a digitalizáció, a virtuális működés, a rugalmas foglalkoztatási és munkaszervezési formák fognak szerepelni – derül ki a HR Fest közleményéből.

Kétségtelen, hogy a munkavállaló rendkívül sok stressztől és felesleges időpocsékolástól szabadulhat meg, ha nem vándorol be minden reggel az irodába. Lehet, hogy otthon dolgozik, de az is lehet, hogy egy a lakóhelye közelében lévő közösségi irodába vagy talán csak egy kávézóba sétál át, egyre megy. Nem kell követnie a dress code-ot, nem kell utazgatnia és nem kell hosszú és gyakran felesleges értekezleteken ücsörögnie.

Ugyanezen előnyök megtalálhatók a másik oldalon is: ha a munkavállaló nem jár be, kevesebbe kerül a cégnek.

Lehet, hogy sokkal kisebb iroda is elég, de zsugorodik a felhasználandó infrastruktúra, csökkennek a fajlagos költségek. A munkavállaló online ugyanolyan könnyen elérhető, sőt akár munkaidőn kívül is. Nyugodtan lehet emailt küldeni reggel hétkor, de akár este tízkor is, hiszen az otthoni munkavégzés része a rugalmasság mindkét oldalon. Délelőtt postára megy a munkavállaló, este hatkor viszont nem hazafelé araszol a dugóban.

Otthon dolgozik az alkalmazott vagy a munkahelyen? - Ha egy laptop is elég a munkavégzéséhez, akkor mindegy Forrás: Thinkstock

Igen ám, de mindennek hátránya is van. A munkaadó szempontjából fontos, hogy valahogy számon tudja tartani, hol tart, mit csinál az alkalmazottja. Nem az a legjobb megoldás, ha figyeli a munkavállaló számítógépes és online aktivitását, ha ellenőrzi, mikor aktív a közösségi oldalakon, ez ugyanis inkább a szőrözés kategóriába tartozik.

Jobb megoldás, ha a munkavállaló bizonyos időközönként referál a munkáról.

Ez jellemzően akkor lehetséges, ha valamilyen projekten dolgozik, vagyis a feladat összetett, részekre, egységekre tagolható.

Ha a munkaadó nem tervezi meg az ellenőrzés, a visszacsatolás folyamatát – fontos, hogy itt nem arról van szó, hogy a körmére néz, leselkedik, hanem a munkafolyamat alakulását követi nyomon – akkor akár komoly kockázatot is futhat. Ezeket a szabályokat érdemes előre tisztázni, a munka során felmerülő új kérdéseket, problémákat célszerű folyamatosan számon tartani és megvitatni, akkor működni fog a távmunka.

A munkavállaló szempontjából az lehet kockázatos a távmunkában, hogy összekeveredik a magánélet és a munka – ez valamelyest már azzal összekeveredik, hogy a céges üzeneteket otthon olvassuk el. Így a vacsoraasztalnál is a főnök levelére fog válaszolni, a reggeli kávé mellett pedig már a projekt jár a fejében. Ez vagy ahhoz vezet, hogy a munkavállaló egy percre sem tud lazítani, vagy képtelen lesz reálisan felmérni, mire mennyi időt akar szánni.

Semmiképp sem támogatandó, hogy a munka teljesen eluralja a munkavállaló napját.

Tudni kell lecsukni a laptopot, hátra hagyni a telefont és nem válaszolni az emailre. Ugyanakkor célszerű pontos időbeosztást készíteni, mert az sem túlságosan hatékony, ha a nap közben elmulasztott feladatokat éjszaka vagy kora hajnalban csinálja meg az alkalmazott.