Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az ázsiai országok vezetőinek részvételével zajló csúcstalálkozó az egyike az évente tartott hasonló eseményeknek. A geopolitikai jelentőségű, számos gazdasági következménnyel járó többi hasonló eseménytől, ha másképp nem is, de úgy biztosan meg lehet különböztetni, hogy a résztvevők
a vendéglátó ország hagyományos viseletébe öltöznek a találkozó egy bizonyos pontján.
A fogadó ország pedig idén Pápua Új-Guinea. Ez Ázsia egyik legszegényebb országa, és a Föld azon állama - a dél-amerikai térség mellett -, ahol a legnagyobb számban élnek még olyan közösségek, amelyek nem, vagy csak részlegesen integrálódtak a modern társadalomba és a globális gazdaságba. Ökonómiai szempontból pedig szimbolikus jelentőségű, hogy fővárosában rendezik meg a 30. csúcstalálkozót.
Mivel a washingtoni politika kevésbé ragaszkodik az eddigi, csendes-óceáni dominanciához, a farkasétvágyú Kína azonnal ráugrott a potenciális gazdasági lehetőségeket kínáló országokra. Pápua Új-Guinea pedig ennek a gyakorlatnak a tankönyvi példája: az ország mérhetetlenül sok pénzt kapott Kínától, Peking pedig gondolkodás nélkül finanszírozott, illetve épített meg nagy volumenű infrastruktruális fejlesztéseket, például kikötőket.
Ez a gyakorlat azonban - jegyzi meg számos elemző -, amit Kína talán itt művel a leglátványosabban, káros, sőt végzetes gazdasági függőséget alakíthat ki Kínával. Az új Selyemút ázsiai részei nem egyszer céltalan fejlesztéseket jelentenek, viszont a rövid távú haszonért cserébe (GDP-növekdés, emelkedő foglalkoztatottság)
olyan adósságterhet rónak a fogadó országokra, melyekbe később beleroppanhatnak.
Az ázsiai csúcsvezetők most egy olyan fővárosban találkoznak, melynek - írja a Business Insider - nagyon rossz például az egészségügyi szolgáltatásokkal való ellátottsága, magas korrupciós mutatókkal bír, és előkelő helyen végzett a világ legélhetetlenebb városainak listáján.
A vezetők viszont olyan döntéseket hozhatnak meg itt, amelyek hatással lesznek annak a mintegy 2,7 milliárd embernek az életére, akik tagországaik lakosságát alkotják.
Az egyik tétje az, hogy a résztvevőknek sikerül-e valamilyen stratégiában megállapodniuk a kínai nyomulásra adott válaszról. A térségben jelentős tényezőnek számító Japán, Ausztrália, és természetesen az Egyesült Államok számára is fontos, hogy befolyásuk megmaradjon a térségben. Kínával úgy kellene kezdeniük valamit, hogy abból a felek számára kölcsönösen elfogadható együttműködés bontakozzon ki úgy, hogy hogy Peking érzékelhetően nem akar alacsonyabb fokozatba kapcsolni, és mindent megtesz, hogy az USA hátrébb lépése után kisebb vákuumba betehesse a lábát.
Milyen konkrét lépéseket jelent ez a gyakorlatban?
Ausztrália néhány napja 3 milliárd dollár értékű fejlesztési csomagot jelentett be a Pacifikum számára. Kína máris jelezte, szívesen együttműködne annak ésszerű elköltésében, így ez a projekt rögtön „együttműködésivé” változott, noha eredetileg az ausztrálok nem is titkolták, hogy a felajánlással Pekinggel szállnának versenybe.
Ausztrália egyébként egyre markánsabban képviselteti magát a mostani találkozó vendéglátó országában. Az Asia Times cikkéből kiderül, nemcsak a rendezvény biztosításáért tesz sokat (komoly fegyverzetű hadihajót is az ottani vizekre rendelt biztonsági okokból), hanem a meglévő haditengerészeti kikötőjére is sokat költ ezekben az években.
Canberra emellett 2018-2019-ben összesen 412 millió amerikai dollárnyi segélyt juttatt Pápua Új-Guineának, ami rekordnak számít.
Igaz, ebbe a költségbe beleszámítják azt a 86 millió dollárt, amivel Ausztrália a hétvégi csúcs költségeihez hozzájárult.
S hogyan készül Port Moresby városa a 30. csúcstalálkozóra? Az APEC hagyományainak megfelelően, a helyi, fontos kulturális tartalmakat jelenítik meg a köztereken, például festményeken. Kattintson a képre galériáért!
A másik tétje annak megválaszolása lehet, hogyan képzeli el a továbbiakat Washington, mely nemcsak a térség, de a világ vezető állama egyben.
Ezért nem meglepő, hogy sűrű napjai vannak Mike Pence amerikai alelnöknek. Pence az amerikai-japán kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről, az észak-koreai nukleáris leszerelésről és az indiai- és csendes-óceáni térség helyzetéről is tárgyalt a héten Abe Sindzó japán miniszterelnökkel Tokióban. Pence a megbeszélések utáni sajtótájékoztatón reményét fejezte ki, hogy Washington és Tokió nemsokára folytatja a tárgyalásokat a két ország kereskedelmi kapcsolatainak bővítéséről. Az alelnök már a The Washington Post című amerikai napilapban közölt pénteki véleménycikkében „történelmi jelentőségű megállapodást” emlegetett.
Tokiói látogatása után az alelnök részt vesz a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) szokásos éves csúcstalálkozóján Szingapúrban, majd pedig az APEC-csúcson.
A források szerint Pence valami egészen újszerű dologggal érkezik majd a hétvégi csúcsra: egy, egyelőre nem ismert feltételrendszerű,
60 milliárd dolláros regionális fejlesztési programot jelenthet be, amelyről előzetesen Tokióval is egyeztetett.
Ha valóban bejelentik a programot, akkor az egyértelműen a kínai Selyemút alternatívájaként jelenhet meg a térség országai számára.
Donald Trump amerikai elnök nem vesz részt a találkozón. Abe Sindzó japán miniszterelnök viszont szombaton érkezik majd Port Moresby repülőterére – amit egyébként Kína épített meg a főváros számára.
Nyilvánvalóan Kínában is készülnek a hétvégi eseményre. Ennek azért is nagy jelentősége lesz számukra, mert Hszi Csin-ping elnök a tevek szerint nyolc csendes-óceáni ország vezetőjével külön is találkozik személyesen.
A találkozón való részvételt a kínai vezető hivatalos államfői látogatással köti egybe.
A kínai kommunikáció egyébként meglehetősen óvatos volt a napokban. Zheng Zeguang külügyminiszter azt mondta az ausztrál bejelentés kapcsán, hogy egyetlen ország sem akadályozhatja meg a Pacifikum országai közötti "barátságot vagy akár egymás segélyezését". A külügyminiszter azt is mondja, a támogatásaik ellenére sem kívánnak beleszólni az egyes országok belső ügyeibe, és nem céljuk az sem, hogy azok veszélyes gazdasági helyzetbe lavírozzák magukat a kínai hitelek okán.
Ehhez képest meglepő, hogy a hét közepén egy helyi lapban megjelent Hszi Csin-ping üzenete Pápua Új-Guinea népéhez. Ebben a kínai vezető hosszasan méltetta a két ország jó kapcsolatait, és azt mondta, ez a jó kapcsolat az alapja annak, hogy Kína a térség más országaival is hasonlót alakíthasson ki.
A csúcson Új-Zéland, Kanada, Dél-Korea vezetője is részt vesz.
Amelyre egyébként összesen 130 millió dollárt kell költeni, miközben - mondja a pápuai miniszterelnök - a résztvevők valamilyen módon, de 85 millió dollárt fognak összesen az országban hagyni a rendezvény ideje alatt.
Ezzel - teszi hozzá Peter O'Neill - az idei találkozó a szövetség 30 éves történetének legolcsóbb eseménye lesz, és „hozzájárul ahhoz, hogy Pápua Új-Guinea felkerüljön a térképre”.
Pápua Új-Guinea első alkalommal ad helyszínt a találkozónak.
A miniszterelnök azt is közölte: bármilyen megállapodások is köttetnek majd a találkozón a vezetők között, az idei vendéglátói szerep olyan fontossággal bír országuk számára, aminek kapcsán „alapvető volt, hogy lehetőségként nem szalaszthattuk el”.
