A freelancer-re nincs pontos magyar megfelelő kifejezés. Leginkább a szellemi tőkéjét szolgáltatásként nyújtó, több ügyfélnek vállalkozási alapon és ezáltal kötetlen munkaidőben dolgozó munkavállalónak írható le.
Ez a munkaforma egyre terjed, a technológiai fejlődésnek és a közösségi irodáknak köszönhetően, melyek egy teljesen más munkakörnyezetet tárnak elénk, mint amit megszokhattunk.
De nem csak irodai környezetet lehet elképzelni a freelancerek ideális munkahelyeként, hiszen
ilyenek a coachok, a trénerek, a fejvadászok, a szervezetfejlesztési szakemberek száma, akik sokszor csomagban, együtt is kínálják szolgáltatásaikat.
A freelancer több előnnyel rendelkezik, mint egy alkalmazott, hiszen a szolgáltatás díján felül semmilyen további fizetési kötelezettség nem terheli a munkáltatót, mint táppénz, vagy fizetett szabadság, ráadásul a megbízó csak akkor fizet, ha a kiadott munka teljesült. Ráadásul a felmondás is egyszerűbb, hiszen nem kell végkielégítést fizetni. Jó ajánlás esetén a munkáltató kiváló minőséget kap, akinél nem merül fel képzési vagy fejlesztési költség.
Az előnyök ellenére a szabadúszók egyelőre nem fognak szárba szökkenni Magyarországon, elsősorban azért, mert a cégek csak abban az esetben fordulnak hozzájuk, ha egy napi nyolc órás munkavállalót nem tudnának megfizetni, vagy nincs annyi munka egy kisebb cég esetében.
A közép- és nagyvállalatok zöme még mindig alkalmazottakban gondolkodik és a vállalkozói létet inkább rugalmassággal követi le, otthoni munkavégzéssel, rugalmas munkaidővel,
külső segítség igénye esetében pedig külső szolgáltatókhoz fordul. További nehézség, hogy nincsenek bejáratott utak a freelancerek keresésére, megbízására, ezért nehéz eladni a felsővezetés felé (a beszállítót kisebb kockázatnak érzik a nagyobb cégek).
A munkaerőhiány és a hatékonyságnövelési kényszer miatt azonban a jövő könnyen hozhat olyat, hogy az alternatív munkaerők felértékelődnek. Erre még mindig a személyes ajánlások működnek leginkább, emellett persze hasznos lehet a LinkedIn vagy a work.buzz.
Cikkünk Karácsony Zoltán írása alapján készült, mely a Hrblog.hu-n jelent meg, ahol bővebben is olvashatnak a témáról.