Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Hosszú összeállítást szentel a BBC a Dánia fővárosát, Koppenhágát a svédországi Malmővel összekötő híd történetének, illetve jelentőségének, társadalmi-kulturális hatásainak. A felépítmény persze nem csak a svédek és a dánok szempontjából fontos, hiszen tágabb vonatkozásban Skandináviát köti össze Közép- és Nyugat-Európával. Gazdasági jelentősége pedig vitathatatlan, ahogy azt a híd működéséhez kapcsolódó adatok mutatják.
A 2000-ben átadott közúti és vasúti hídon a vasúti személyforgalom csak 2015-ben indult meg, ám az autó- és személyforgalom fokozatosan egyre jelentősebbé vált. A megnyitás után alig egy évvel az átkelések száma annyira megcsappant, hogy sokan attól tartottak, kudarcként kell elkönyvelni a vállalkozást, ám a félelem alaptalan volt. A híd a határokon – ezúttal tengeri határokon – átnyúló együttműködés, ha nem is tankönyvi, de mindenképpen példája.
De mi igazolja ezt az állítást Európa leghosszabb hídja kapcsán?
A mintegy 16 kilométeres létesítményből a tényleges híd 7800 méteres, a két partot köti össze. A mesterséges szigetként létrehozott Bors-szigetről (kb. 4000 méter) alagút vezet tovább a dán oldalra, 4000 méteres hosszúságban, ami egy néhány száz méter hosszú mesterséges félszigetbe fut.
A hatalmas beruházás kivitelezése öt éven át tartott, és 4,3 milliárd dollárt emésztett fel.
Ez forintban kifejezve közel 1200 milliárd.
A létesítmény használatért azóta is díjat kell fizetni, cserébe viszont közúton 10-15 perc alatt, vonattal bő fél óra alatt át lehet kelni rajta egy másik országba.
Magnus Andersson gazdaságföldrajzi elemző szerint két markáns indikátora van annak a hatalmas gazdasági hatásnak, ami a hídhoz köthető. Az egyik, hogy átadása után felgyorsult Malmö átalakulása, fejlődése, méghozzá az akkori svéd vezetés elképzelései szerint. Ennek egyértelmű jele az, hogy mintegy 60, egészen eltérő területen működő nagyvállalat választotta északi bázisául vagy székhelyéül Malmőt 2000 óta.
A másik szerinte az életfeltételek javulásában, konkrétan a lakhatásban jelentkezett. Számos dán ugyanis ingatlant vásárolt a híd másik oldalán, egyszerűen azért, mert alacsonyabbak az ingatlanárak. Sokan csak a természetjárás miatt döntöttek úgy, hogy „megvetik” lábukat svéd földön is, ám ez természetesen maga után hozza szociális és családi kapcsolatok kialakulását, és az azok révén keletkező gazdasági teljesítményt is.
Malmö így kapuvárossá vált, két irányban, Svédország többi része, illetve a világ felé – teszi hozzá Andersson.
Az pedig, hogy jelentős átalakulást hozott a turizmusban is, szinte magától értetődő.
A térségbe látogatók nem kell, hogy a lassú és az időjárási helyzetnek jobban kitett kompokra legyenek utalva az átkelésnél, hiszen menetrendszerinti busz- és vonatjáratokkal egyaránt utazhatnak. Aki Dániába érkezik, az rövid kitérővel, akár egyetlen napra is, de szétnézhet Malmőben és környékén.
Ezzel pedig sokan élnek is. A külföldi vendégéjszakák száma 3,6 millió volt 2000-ben Koppenhágában, a híd átadásának évében. 2017-re ez a szám 7 millióra kúszott.
Az Øresund-on 2001-ben kis híján 3 millió gépjármű kelt át.
Ez a szám tavaly már 7,5 millió volt.
A további gazdasági elemzések pedig további hasznokat kapcsolnak a hídhoz. A közgazdászok modellezése szerint,
a hídhoz eddig 8,6 milliárd dollárnyi gazdasági növekedés társult eddig átadása óta.
A dán tőkebeáramlásnak közvetve vagy közvetlenül köszönhetően pedig Malmőben 5200 munkahely jött létre.
A svédek pedig ennél is nagyobb arányban járnak át dolgozni Dániába. Az ingázók száma 2001-ben még nem érte el az 5000 főt. 2017-ben már közel 17 ezer olyan svédet regisztrálnak, aki naponta átjár a hídon.
A Dániából átjárók száma továbbra sem éri el a 2000-et. Az értékelések kiemelik: mind a svéd, mind a dán fél azt szorgalmazza, hogy az Øresund-szorosnál élők erős regionális identitással rendelkezzenek. Ez közel 3,5 millió embert jelent. Ugyanakkor többen hozzáteszik: elsősorban Malmőben lenne még sok tennivaló, ahol a hagyományos iparágak – textilgyártás, hajóépítés – megszűnése után, új gazdasági irányvonalakra lenne szükség.
A hagyományos ipari város jelleget kellene levetkőznie Malmőnek, és elsősorban a kis- és középvállalkozásokra alapozva a húzóágazatokat, például IT, biotechnológia, kreatív ipar becsábítva, vonzó modern várossá válnia
– véli Christer Persson, aki korábban több mint tíz évig volt a város stratégiai fejlesztésekkel foglalkozó igazgatója, jelenleg pedig az Øresund híd gazdasági hatásait bemutató könyvén dolgozik.
