Az Európai Bizottság 570 millió eurós bírságot rótt ki egy nemzetközi kártyatársaságra, mert a cég 2015 előtti szerződéses szabályaival megakadályozta a kereskedőket határon átnyúló fizetési szolgáltatások igénybevételében azáltal, hogy a kereskedők elfogadó bankjainak előírta, hogy a kereskedő tagállamának bankközi jutalékát alkalmazzák.
Ebben a rendszerben a kereskedőnek tehát nem volt lehetősége arra, hogy egy más, alacsonyabb bankközi jutalékot alkalmazó ország bankjával leszerződve a másik tagállamban alkalmazandó kedvezőbb bankközi jutalékszinten vegye igénybe a szolgáltatást.
A Guess divatmárka pedig közel 40 millió eurós büntetést kapott, mert többféle módon is akadályozta a határon átnyúló kereskedelmet, például a termékek interneten keresztüli reklámozásának és értékesítésének korlátozásával, a márkás termékek legalacsonyabb továbbeladási árának előírásával.
A Bizottságnak ez a döntése
elismerten kiegészíti a decembertől alkalmazandó geoblocking rendelet szabályait,
amelyek célja szintén a vevők állampolgársága, lakóhelye, valamint letelepedési helye szerinti indokolatlan megkülönböztetésének felszámolása.
Fúziók terén sem telt eseménytelenül az elmúlt időszak: február elején a Bizottság két fúziót is megtiltott. A Siemens/Alstrom összefonódás esetében azzal indokolta a hatóság ezt a szigorú, ritkán előforduló döntést, hogy a két legnagyobb versenytárs összefonódása jelentősen csökkentette volna a versenyt a vasúti és városi közlekedésben használatos jelzőrendszerek és a 300 km/óra feletti nagysebességű vonatok piacán. A Bizottság szintén megakadályozta, hogy a Wieland megszerezze az Aurubis hengerelt termékek üzletágát és az Aurubis Schwermetall társaságban fennálló részesedését. A tranzakció háromról kettőre csökkentette volna hengerelt réztermékek piacán a nagy beszállítók számát és a jelenleg is piacvezető Wieland tovább erősödött volna.
A versenyjog egy fontos aspektusára hívja fel a figyelmet a GVH egy tavaly decemberi közbeszerzési kartellezéssel kapcsolatos határozata, ami a százmillió forintos bírság mellett leginkább azért jelentős, mert részletesen elemzi azt, a mindennapi életben gyakran előforduló kérdést, hogy
egymással rokoni kapcsolatban álló személyek cégei összehangolhatják-e mindennapi tevékenységüket.
A közbeszerzési kartellezéssel kapcsolatos ügyben érintett négy kútfúró cég közül három arra hivatkozott, hogy az egymás közötti megbeszéléseik azért nem jogsértőek, mert a tulajdonosaik és/vagy ügyvezetőik rokoni kapcsolatban állnak egymással, így versenyjogi szempontból egy vállalkozáscsoportba tartoznak és összehangolt piaci magatartásuk nem minősülhet kartellnek.
A GVH azonban az ügyben megerősítette azt a korábbi gyakorlatát, hogy csak egymással kölcsönösen közeli hozzátartozói viszonyban (pl. egyenesági rokon, házastárs, testvér) álló személyek tulajdonában lévő cégek tartoznak egy vállalkozáscsoportba, azonban
a távolabbi rokoni kapcsolatban állók (pl. sógor, anyós, após) tulajdonát képező társaságokat fő szabály szerint egymástól függetlennek kell tekinteni.
Ez azt jelenti, hogy ezek a cégek nem hangolhatják össze piaci tevékenységüket és a kartelltilalmi szabályokat ugyanúgy be kell tartaniuk egymás között, mintha egymástól teljesen független piaci szereplőkről lenne szó.