Megdöbbentő adatok arról, hogy mennyit fizetnek a ruhagyártók munkásaiknak

Indian toy maker Ganoju Premalatha (R) stitches materials for soft toys on a sewing machine as her daughters (L) help at their home in Kondapur village, on the outskirts of Hyderabad, on May 9, 2009, ahead of Mother's Day. Premathala, a former labourer who found it hard to make ends meet in supporting her five daughters, now makes her livelihood making soft toys. She and her daughters make about 100 soft toys a day to be sold to wholesale buyers. She also teaches a ten-day training course in toymaking. AFP PHOTO / Noah SEELAM (Photo by NOAH SEELAM / AFP)

Rengetegen dolgoznak Indiában otthonukban óránként mindössze néhány forintnak megfelelő összegért nagy ruhamárkák számára - írja a Quartz. A helyzet bonyolultságát mutatja, hogy maguk az érintetteknek is fontos, hogy legalább ilyen módon munkát végezhessenek, és az is, hogy olyan kulturális tradíciók munkálnak a háttérben a helyzet állandósításában, amire a nemzetközi jog még csak iránymutatást sem tartalmaz.

Új tanulmányt publikáltak a Kalifornia Egyetemen, melynek szerzői India déli és északi részén végeztek helyszíni kutatómunkát, 2017 októberétől 2018 áprilisáig.

A tanulmány vezető szerzője, a modernkori rabszolgaság szakértője Siddharth Kara és munkatársai azt vizsgálták, milyen sajátosságai vannak az otthon végzett bedolgozói munkának az olyan, feltörekvő gazdaságokban, mint például az indiai. Ennek során összesen 1452 otthonról dolgozót vontak be kutatásukba.

99 százalékuk nő vagy kiskorú lány volt.

Otthon dolgozó indiai család Forrás: AFP/Noah Seelam

Házuk rabjai a varrónők

A kutatók elgondolkodtató következtetésekre jutottak. Megállapításaik szerint ezek a nők nagy ruhamárkák, jellemzően közvetített bedolgozói, akik a beszállítói lánc végén állva, azokat a feladatokat látják el, amelyekre a gyárak kapacitás híján nem képesek. Vagy - és mint kiderült, ez is nagyon fontos szempont - a gyárakat üzemeltető helyi vállalkozások a feladatok egy részét kiszervezik az otthonaikban dolgozó varrónőknek, akik lényegesen alacsonyabb bérért is elvégzik azt, mint a gyári dolgozók.

Indian #homeworkers are paid pennies to work on #clothes for international fashion brands#Indiahttps://t.co/jR686vvjfA

— Oden (@Gjallarhornet) 2019. február 5.

Ezek a nők és lányok főleg szegény vidéki falvakban élnek, az árukért általában rendszeres időközönként a ruhamárkák gyárai begyűjtőket küldenek ki.

Az otthonaikban dolgozó asszonyok ugyanis jellemzően házuk rabjai.

Mint Kara és munkatársai megállapították, többségük muszlim hívő vagy az indiai társadalom alacsony presztízsű kasztjának tagja.

Közülük sokaknak az is tabunak számít, hogy férfi kísérete nélkül elhagyja otthonát.

Így nem marad más számukra, mint az otthoni munkavégzés, ruhavarrás, amit a vizsgálatok szerint 76 százalékuk valamilyen külső körülmény hatására kezdett el. Pénzügyi nehézség, betegség, más jövedelemforrás híján, a nők inkább belevágnak az otthon végzett ruhavarrásba, mintsem hogy végképp pénz nélkül maradjanak. A gyárak általában a nagy márkák számára készített ruhák utólagos díszítő feladatait (hímzés, gombok vagy egyedi díszek felvarrása) bízzák rájuk.

A munkabérük pedig rendkívül alacsony, mindössze 0,15 dollár (kb. 42 forint) körül mozog óránként. A kutatók szerint az otthoni varrónők többsége az adott államban meghatározott minimálbér 50, vagy olykor 90 százalékánál is kisebb összeget keres havonta.

Ez pedig nem tekinthető tiszességes jövedelemnek, éppen csak a túéléshez elég – mondja a vezető kutató egy interjúban.

Sokaknak nincs más lehetőségük

Ezen nők helyzetét tovább súlyosbítja, hogy többségük még gyerekkorában került ebbe a helyzetbe. Jellemzően olyan családokról van szó, ahol a szülők nem tudták megoldani a gyerekek iskoláztatását. A kutatók beszéltek olyan 13 évessel is, aki iskolalátogatás helyett kellett hogy elkezdje az otthoni ruhavarrást. A dolgozók jelentős része munkajogilag rendezetlen körülmények között dolgozik.

Az így munkát végzők helyzetének javítását nehezíti, hogy a tanulmány szerzői szerint alig 7 százalékukra igaz a kényszermunkának a nemzetközi jogban elfogadott definíciója.

Az adatok szerint egyébként az otthoni varrónők leadta termék 85 százaléka Európa országaiba, illetve az USA-ba kerül.

S hogy mely nagy ruhamárkák érintettek a sokszor rendezetlen, éppen csak a túléléshez elég béréért végzett foglalkozatásban?

A kutatók szerint pontosan megnevezhetők lennének, és ebben egyetértett Sanjay Kumar, a kiskereskereskedelmi dolgozók szakszervezetének informális munkavégzőket képviselő tagozatának igazgatója is.

Egy otthoni varrást végző házaspár otthona India egyik északi településén Forrás: AFP/robertharding/Tim Graham

Ugyanakkor egyikük sem kívánt cégneveket, illetve márkákat mondani. Kara úgy fogalmazott: kutatásával nem az volt a célja, hogy rossz hírét keltse bármelyik gyártónak is, és azt sem szeretné, ha az így foglalkoztatott asszonyok elveszítenék emiatt megélhetésüket. Inkább arra szeretné felhívni a cégek figyelmét, hogy a jelenleginél nagyobb gondot fordítsanak a beszállítói láncukra.

A dolgozóknak pedig azt ajánlja, alakítsanak saját érdekvédelmi tömörülést, ragaszkodjanak az írásos munkaszerződés meglétéhez, és kezdjenek el nyomást gyakorolni a gyárakra és a cégekre magasabb jövedelem reményében.

Hozzátette,

becsléseik szerint India-szerte több millióra tehető a hasonló helyzetben lévő munkavállalók száma.

A kutatók szerint fontos lenne újra az iskoláztatás irányába terelni azokat a nőket, akik tanulmányaik befejezése nélkül fogtak bele ebbe a munkába, és oktatásukkal együtt javítani munkaerőpiaci esélyeiket is.