A nemzetközi szállodalánc, az Accor belső vizsgálatot folytat a szálloda személyzete és az általuk megvalósított gyakorlat kapcsán. Az állítások szerint az ott dolgozók
rendszeresen és előre megfontoltan, a szálloda legalacsonyabb színvonalú szobáiban helyezték el ausztrál őslakos vendégeket.
Ezekért a szobákért ugyanazt az árat kellett a vendégeknek fizetniük, mint a jobb színvonalat nyújtó, de a turistáknak hallgatólagosan fenntartott szobákért.
Az ügyet súlyosbítja, hogy a bennszülötteknek adott szobáknak nemcsak az általános színvonala volt jóval alacsonyabb, mint a többinek. A most napvilágot látott információk szerint a helyiségeket gyakran takarítás nélkül adták át a következő vendégeknek, de a kiszivárgott fényképek azt is igazolják, hogy ezeket a szobákat nem tartották megfelelően karban műszakilag.
A brit lapnak névtelenül nyilatkoztak néhányan a szálloda alkalmazottai közül. A névtelenséget kérők szavaiból kiderült, előfordult, hogy a szobák erkélyein szennyes ágyneműt vagy mást tároltak a szállodai alkalmazottak, és olyanra is volt példa, hogy ételmaradékos ágyat adtak át az új vendégnek.
Az ügyben az igazán megdöbbentő az, hogy Alice Springs lakosai, amikor az újságírók őket is megkérdezték, nem a megkülönböztetés tényén háborodtak fel, hanem azon, hogy azt lényegében belső irányelvként kihirdették a szállodában.
E-mailek bizonyítják ugyanis, hogy az egység vezetése a vendégek származás szerinti csoportosítására szólította fel a recepción dolgozókat.
A belső direktíva szerint az ausztrál aborigináloknak az általuk „közösségi helyiségeknek” hívott szobákat kellett kiadniuk.
Ezzel az elnevezéssel utaltak arra, hogy a gyakran a vendégek elszállásolása mellett más célokra is használt szobákat sosem a turisták, hanem az őslakosok kapták. A brit lapnak korábbi vendégeket is sikerült megszólaltatnia, akik elmondták, feltűnt nekik, hogy környezetükben csak bennszülött származásúakat látnak a szomszédos szobák lakóiként, ám nem voltak abban biztosak, tudatos elkülönítés áldozatai lettek-e.
Alice Springs fontos kisváros a kontinens sivatagos közepén. A környéken élők számára nemcsak ipari, hanem kereskedelmi és egészségügyi központ is. A város szállodáiban a turisták mellett azok a helyiek is gyakran szobát foglalnak, akik a környékről időnként néhány napot a városban töltenek, hogy ügyeiket egyszerre intézzék. A városkát a külföldi látogatók nemcsak az ottani érdekességek miatt keresik fel, hanem a távolabbi látnivalókért is, például a híres Uluru-szikláért. A település az oda irányuló utazások egyik bázisa.
Az ügy kirobbanása óriási felbolydulást keltett Ausztráliában.
Az Accor közleményt adott ki, amelyben sajnálkozását fejezte ki az eset miatt, egyben ígéretet tett arra, hogy egyrészt szigorúan kivizsgálják az ügyet, másrészt mindent megtesznek munkatársaik jobb felkészítéséért, a diszkriminációmentes üzletpolitika érvényesítése érdekében. A hotellánc megerősítette, hogy elfogadhatatlannak tartják a vendégek megkülönböztetését, és közölték: azonnal megkezdték az ott dolgozók „kulturális tréningjét”.
Az eset kapcsán több, az ausztrál őslakosok jogaival foglalkozó szakértő is a városkába utazott. Többen elmondták, hogy helyszíni tapasztalataik szerint nyílt ellenségeskedéssel nem találkoztak, de a megkülönböztetés finom jeleivel igen, főként a nyilvános helyeken.
A botránnyal az ausztrál szövetségi kormány is foglalkozik.
Az őslakosok ügyeiért felelős miniszter irányításával vizsgálatot kezdtek az ügyben, mely felveti „az elfojtott rasszizmus” gyanúját. Nigel Scullion ennek kapcsán azt nyilatkozta: „végére fogok járni annak, hogy ez valóban így történt-e, mert ez a magatartás az ausztrál üzleti életben teljességgel elfogadhatatlan”.