A Cook-szigetek nevét felfedezőjéről, James Cook hajóskapitányról kapta 1835-ben, aki 1773-ban szállt partra ott. A 15 apró földdarabból álló, a Csendes-óceán déli részén, Amerikai Szamoa és Francia Polinézia között elhelyezkedő szigetcsoport 1888-ban került brit protektorátus alá. 1965-ben belső önkormányzatiságot kapott, de függése Új-Zélandtól nem szűnt meg. 1974 óta Új-Zéland társult állama, a kül- és hadügyek közösek, egyéb ügyekben önállóan dönt.
A szigetcsoport mintegy 17 ezer lakosa főként polinéz származású. A trópusi szigetek gazdasági teljesítménye makroszinten jelentéktelen.
Komoly nyersanyagforrás nincs a régióban, a belső piac mérete korlátozott, és a szigetek nagyon távol vannak mindentől.
Néhány kisebb élelmiszergyártó üzem és textilgyár működik ott, a lakosok jelentős része trópusi növényeket és korpát termeszt (ennek egy részét exportálják), illetve sertést, kecskét, baromfit tenyészt.
A szigetcsoport névváltoztatása idén január óta van újra napirenden. Az 1990-es években már történt egy erre irányuló kezdeményezés, ám akkor abból - jelentős helyi támogatás híján - nem lett semmi.
Most viszont úgy tűnik, a helyi polinéz közösség nagyon eltökélt abban, hogy a szigetcsoportot a jövőben másképp hívják, mint ahogyan a világ ismeri.
Danny Mataroa, a névváltoztatási bizottság elnöke elmondta, mintegy 60 különböző új névre érkezett javaslat a korábbi nyilvános felhívásra reagálva. A cél, hogy ezek közül az önkormányzat idén áprilisra kiválassza a legmegfelelőbbet, azt, amit nemcsak kimondani könnyű, hanem egyszerre sűríti magába a helyi történelmet és kultúrát. A névjavaslatot a kormányzat népszavazásra fogja bocsátani - tette hozzá.
Adódik a kérdés: mi lehet, milyen lehet az egykori brit felfedező-kapitány nevét máig viselő szigetcsoport új neve?
Egyes javaslatok szerint a nevet mindenképpen a helyi maori nyelv kifejezéseiből kell választani, ami szoros rokonságot mutat az új-zélandi maorival. Bár a szigeteken az angol a hivatalos nyelv, az őslakosok többsége a maorit használja a mindennapokban.
Mataroa azt is elmondta: nemcsak a polinéz örökséget kell megjelenítenie az új névnek, hanem kifejezésre kell juttatni a szigetlakók keresztény értékrendjét is. Az ott élők ugyanis nem az ősi polinéz vallási hagyományokat követik, hanem valamilyen keresztény egyházhoz vagy kisebb felekezethez tartoznak.
Egyes feltételezések szerint az új névre esélyes jelölt az Avaiki Nui, ami lényegében a szigetek helyi elnevezése. Vannak olyan javaslatok is, miszerint a szigetet a jövőben "kétnyelvűsíteni" kellene, Új-Zéland mintájára. Több bizottsági tag megjegyzi, hogy annak maori neve - Aotearoa - nemcsak a hétköznapi beszédben, hanem hivatalos kommunikációban, írásban is nagyon gyakran feltűnik.
Mark Brown, a szigetek első minisztere azt mondta, örül annak, hogy olyan nevek iránt mutatkozik érdeklődés, amely a "polinéz habitusra" és arra is utal egyszerre, hogy az ott élők "szigeti nemzet". Szerinte fontos, hogy megfelelően felmérjék, a közösség valóban támogatja-e a névváltoztatást.
Úgy tűnik, ez megvan.
A névbizottság vezetője elmondta, a szigetek mind a 12 hagyományok szerinti törzsi vezetője az új név ügye mellett áll.
A szigeteken élő maoriak jelentős része egyébként Új-Zélandon települt le hosszú távon, főként a munkalehetőségek és a megélhetés miatt. Az elmúlt években azonban megindult visszavándorlásuk, mivel a szigetek turizmusa felfutott, ami új lehetőségeket kínál az ott élőknek.
A visszatelepülők minden valószínűség szerint szavazni is fognak majd az új névről döntő referendumon. Ugyanakkor a turizmus fejlődése sem egyenletes, mivel a szigeteket gyakran tépázzák trópusi viharok, sok idegenforgalmi beruházást pedig nem fejeznek be.