Az 1960-as évek óta nem gyártottak Japánban saját fejlesztésű utasszállítót. A Mitsubishi-konszern, ezt a tendenciát megtörve, a napokban mutatta be új, 88 utas szállítására képes sugárhajtású repülőgépét. Ez azért is figyelemre méltó, mert az utóbbi években a legnagyobb gyártók - különösen a két, világviszonylatban is meghatározó cég, az Airbus és a Boeing - rendre leépítették azokat a gyártókapacitásaikat, melyek 160 ülésesnél kisebb típusú gépek összeszerelésére szolgáltak.
A Mitsubishi viszont szembe megy ezzel a trenddel: a vállalatnál úgy látják, kisebb gépükkel a regionális piacok fontos szereplői lehetnek. Igaz ugyan, hogy a légiközlekedés fejlődésével különösen Európa és Ázsia városai között létesül egyre több közvetlen kapcsolat, ám a nagyobb országokon, illetve egyes régiókon belüli légiközlekedés olyan piac, amely fontos a japán vállalat számára.
A konszern az iparági előrejelzések teljesülésére számít. A Japan Aircraft Development nevű szakmai szervezet szerint ugyanis szűk két évtized múlva, 2037-re, a kisebb ülésszámú, regionális légiközlekedéshez használt gépek éves piaca 135 milliárd dollárosra nő.
Ez elképesztő összeg, közel 38 ezer milliárd forint.
Ebből a piacból pedig a feltörekvő gyártók jókora szeletet hasíthatnak ki maguknak. A két óriás pedig versenytársai felvásárlásával próbál ott labdába rúgni, miközben saját kapacitásaik átszervezésével próbálják az előállítás közvetlen költségeit csökkenteni. A Boeing az Embraerrel közös vállalatot indított, míg a Bombardier tavaly állapodott meg az Airbusszal arról, hogy C-sorozatú utasszállító gépeinek programját az európai óriásnak adja, és az azon belül gyártott gépek az Airbus sorozatába illeszkednek onnantól.
A Mitsubishi Regional Jet típustól azt várják, hogy az komoly vetélytársa legyen a Boeing 737-es, illetve az Airbus A320-as gépeinek, melyek a regionális közlekedés kedvelt típusai. Kisebb, keskenyebb, kevesebb utasra tervezve: számos regionális légicég számára jó választást jelenthet az MRJ. Ráadásul a japán vállalat nehézipari részlege már régóta a Boeing egyik fontos beszállítója, így a saját típus fejlesztését lényegében annak "árnyékában" végezték el.
A japán gépet egyébként már 2012-ben tesztrepülésre akarták küldeni, a gyártási nehézségek azonban jelentősen kitolták a határidőt.
"Most a vállalat, amely hajókat, atomerőműveket és repülőgép-alkatrészeket is gyárt, azt tűzte ki maga elé, hogy a gépe jövőre álljon készen utasok szállításra, ami komoly kihívást jelent" - mondta a Mitsubishi Aircraft elnöke, Hisakazu Mizutani.
A cég októberben bejelentette, hogy további 170 milliárd jen (kb. 2 milliárd dollár) tőkét pumpál a repülőgépgyártó divíziójába, jelentősen megemelve annak 100 milliárd jen nagyságú alaptőkéjét.
Az anyavállalat emellett elengedte a divízió 50 milliárd jenes belső adósságát.
A vállalatnál azt mondják: minél előbb szeretnék vásárlóikkal megismertetni az MRJ-t, és azt is közölték, már 407 darabos rendelésállománnyal rendelkeznek a típusra. Különösen amerikai légitársaságok érdeklődését keltette fel az új gép. A vállalat nemrégiben átszervezte ottani jelenlétét is, és fontos részlegeit Rentonba költöztette, oda, ahol a Boeing a 737-es gépeit szereli össze.
A Mitsubishi bizakodására ugyanakkor több árnyék is vetül.
A Bombardier tavaly ősszel beperelte a céget Seattle-ben, azzal a váddal, hogy a japán vállalat titkos információkhoz jutott hozzá, mely a Bombardiernek "pótolhatatlan pénzügyi veszteségeket" okozott. A japán cég tagadta a vádakat, ugyanakkor azt állította, a Bombardier a regionális gépek piacán meglévő pozíciójával megsérti a trösztellenes törvényeket. Ezt az állítást a másik gyártó elutasította, a jogi huzavona jelenleg is tart.
Sho Fukuhara, a Jefferies elemzője Japánban azt mondja, sok múlik azon, hogy a cég mikor tudja szállítani az MRJ-ket. Szerinte az első gépek szállításának már most meg kellene indulnia, hiszen a potenciális vásárlóknak ilyenkor már tudniuk kellene, hogyan illesszék be az új gépeket jövő évi menetrendjükbe. Az elemző szerint a mostani rendelésállomány nem lesz elég arra, hogy a programot nyereségessé tegye. Növeléséhez viszont az kell, hogy a gép minél hamarabb rendelkezésre álljon.
A Bloomberg Intelligence elemzője pedig azt is hozzáteszi, az MRJ jelenlegi változata kapacitását tekintve még mindig túl sok, tömegét tekintve pedig túl nehéz ahhoz, hogy igazán vonzó alternatíva legyen sok regionális légifuvarozó számára (a gép tömegének többek között az üzemanyagköltség miatt van jelentősége). George Ferguson szerint a japán vállalat nem kerülheti meg azt, hogy 2021-re kijöjjön a jet kisebb változatával.
Ez fontos lehet az amerikai cégeknek, amelyek egyre inkább a kisebb, regionális repülőtereket kezdik használni a nagy légikikötők helyett.
Végül: nem a Mitsubishi az egyetlen ázsiai gyártó, amely olcsóbb gépek hatékony megépítését ígéri a légicégeknek. Kína Comac néven kínálja saját regionális gépét, míg a Korea Aerospace Industries-nál egy 100 üléses géptípus fejlesztése zajlik.
Abban ugyanakkor minden elemző egyetért: csak az ázsiai légiközlekedés piaca olyan ütemben fejlődik, hogy biztosan lesz azon keresnivalójuk az új, helyi közlekedésre ajánlott gépeknek.