A jegybanki alapkamat ezzel 2016. május 25. óta 0,9 százalékon áll. A legutóbbi, március 26-i kamatdöntő ülésen a piaci várakozásoknak megfelelően az alapkamat ugyan nem változott, de a kamatfolyosót és a kiszorítandó likviditást szűkítette a Monetáris Tanács (MT).
Az MT a továbbiakban a negyedéves inflációs jelentés megjelenésével egyidejűleg hoz további döntést a normalizálás folytatásáról.
A monetáris kondíciók normalizálása azonban a Takarékbank szakértői szerint feltehetően lassú és fokozatos lesz, mivel egyrészt az infláció egyelőre kontrollálhatónak tűnik, így nem indokolt a gyorsabb ütemű szigorítás, másrészt a külső monetáris feltételek érdemben enyhültek, mivel a meghatározó jegybankok ismét lépéseket tettek a lazítás irányába, illetve leállítják a szigorítási ciklust.
Így várhatóan a hazai monetáris kondíciók fokozatos szigorítása elégséges lehet a forint lassú erősödéséhez, ami az egyébként is igen mérsékelt és csökkenő importált infláción keresztül támogathatja az inflációs cél elérését.
A Takarékbank részéről arra számítanak, hogy az MT alapesetben negyedévente az új inflációs jelentéssel egy időben dönt a likviditásbővítő devizaswap állományok további csökkentéséről, valamint a kamatfolyosó kisléptékű emeléséről.
Mivel a kamatfolyosó jelenleg igencsak aszimmetrikus, az alapkamat emelésére csak akkor lehet számítani, amikor a kamatfolyosó szimmetrikus lesz az alapkamat körül, amire feltehetően a jövő év közepén kerülhet sor.
A hazai gazdaságot jellemző szignifikáns megtakarítási többlet, a következő években az uniós forráslehívások következtében feltehetően jelentős többletbe kerülő költségvetési pénzforgalmi egyenleg, és így várhatóan negatív nettó állampapír kibocsátás, valamint a nemzetközi hozamkörnyezet miatt azonban így sem várható a piaci hozamok számottevő emelkedése, így a bubor kamatlábak, valamint a rövid állampapír hozamok a kamatfolyosó aljára tapadhatnak.