A Wasabia japonica, azaz a japán torma (illetve a növény alfajainak) termesztése a világ egyik legnagyobb kihívást jelentő mezőgazdasági vállalkozása. A wasabi ugyanis rendkívül kényes, nem él meg akármilyen táptalajban, amire legalább annyira érzékeny, mint a hőmérsékletre, páratartalomra és egyéb körülményekre. Nem csoda, ha Japánon kívül - mondják a szakértők - az esetek 99 százalékában "wasabi" címszó alatt a torma egyik nyugati változatából, az Armoracia rusticana gyökeréből készült pasztát adnak el a vásárlóknak, melyhez előzetesen a zöld színért felelős ételfestéket kevernek.
A hazáján kívül csak rendkívüli nehézségek árán termeszthető tormafajta ezért - Kína természetesen ezzel is próbálkozik, a feldolgozott gyökerek egy része onnan származik -, nem meglepő módon, dobogós helyen végzett a legdrágább növények listáján.
Egy kilogramm reszelt japán torma ára 250 dollár, azaz 70 ezer forint körül mozog.
A japán tormánál csak egy krumpliféle és egy komlófajta drágább a világon.
S mivel élvezeti értéke mellett a wasabi kedvező antimikrobiális hatással rendelkezik - képes elpusztítani kártékony gombákat, baktériumokat -, ezért a tudósok is szívesen foglalkoznak vizsgálatával.
Mindennek az a következménye, hogy az autentikus japán tormát teljes bizonyossággal valószínűleg csak előkelő japán éttermekben lehet fogyasztani, ahová vagy kicsiny japán családi gazdálkodásokból, vagy pedig nagy nemzetközi cégek termeléséből kerülhet be ételízesítőnek. Utóbbiakból azért, mert a termesztéshez szükséges különleges minőségű táptalajt csak a tőkeerős vállalatok tudják megfizetni a világ Japánon kívüli részein.
S hogy milyen érdekes számok írják le a wasabi gazdasági jelentőségét?
A Quartz összeállítása megmutatja, a japán torma valóban nem akármilyen növény.
Ha bárki kételkedne abban, hogy a mezőgazdaság igenis lehet komoly üzlet, ha jól csinálják, elég csak beszélni neki a wasabiról, melynek kereslete sokakat ösztönzött arra, hogy Japánon kívül is megpróbálkozzanak a termesztésével kereskedelmi célokra.
A szigetországban főként a belső, hegyvidéki területeken termesztik a japán tormát (az eredetileg a folyók partján termett), ahol nagyjából állandóan 8 és 20 Celsius fok között van a levegő hőmérséklete, megfelelő a csapadék mennyisége és a páratartalom. Az első ültetésektől kezdve az első betakarításig akár néhány év is eltelhet.
Ilyen környezeti adottságokat nem könnyű máshol találni.
A ritka, sikeres próbálkozók egyike Brian Oates volt, aki most a kanadai Pacific Coast Wasabi elnöke, és a Japánon kívül tormatermesztés egyik úttörője. 1993-ban, Japánból hozott magokkal, többéves kísérletezés eredményeként találta meg a megfelelő metódust, melyet azonban nyomban le is védetett, és az a mai napig üzleti titok.
Az eljárást más gazdálkodók 70 ezer dolláros (közel 20 millió forint) licenszdíj ellenében alkalmazhatják saját farmjukon.
A kanadai termesztők mellett más cégek is próbálkoznak a wasabival, hiszen egyre több ételhez próbálják ki azt az élelmiszergyártók. Kapható wasabis sör éppúgy, ahogy azzal ízesített csokoládé is.
A kereslet miatt, Új-Zélandtól az USA-n át Írországig, szerte a világon vannak előállítók, akik eltérő módszerekre esküdnek az értékes japán torma termesztésében. Mindazonáltal ezeket a próbálkozásokat sokszor éri az a kritika, hogy a növény reszeléke nem adja ugyanazt az ízélményt, mint az eredeti japán változatok.
Az igazi wasabi, melyet mi nevelünk, egyedülálló ízzel bír, és aromája először az orrban fejti ki hatását. Majd az édes íz következik, és csak ezt követi a csípősség"
- mondja egy nyolcadik generációs japán wasabitermesztő. Egy másik megszólaló pedig hozzátette: azok az emberek, akiknek volt szerencséjük megkóstolni az igazi japán tormát, csak igen nehezen hajlandók visszatérni a "hamis" változatokhoz.