Az amerikai százdolláros története egészen az 1860-as évekig nyúlik vissza. Első változatát még az amerikai polgárháború előtt, 1861-ben mutatták be, bár először csak befektetési célokat szolgált, készpénzforgalomba nem került. Az első olyan év, amikor ez a nagy címlet a kereskedelmi forgalomban megjelent, 1862 volt - a "nagy címletet" pedig szó szerint kell érteni, mivel az első változat mérete 30 százalékkal volt nagyobb, mint a mostanié.
1869-ben, négy évvel az Abraham Lincoln elleni merénylet után áttervezték a bankjegyet. A megölt elnök arcmása - kisebb módosításokkal a köztes időszakban - 1914-ig volt látható a címleten.
A 100 dolláros, ahogyan arculatát tekintve ma ismerni, 1914-ben jelent meg, Benjamin Franklin arcképével, számos, hamisítás elleni biztonsági elemmel ellátva. 1928-ban aztán elkészült egy kisebb változatban is, és lényegében az innentől gyártott sorozatok váltak a ma forgalomban lévő százdolláros bankjegyekké - természetesen úgy, hogy egy részüket időről-időre bevonják és helyükbe friss nyomatokat terítenek a készpénzforgalomba.
Az amerikai százdolláros 1969-ben lett az Egyesült Államok legmagasabb értékű törvényes fizetőeszközévé.
Ekkor vezették ki az 500, az 1000 és az 5000 dollárosokat a forgalomból.
1991-ben a szövetségi kormányzat újragondolta a bankjegy biztonsági kérdéseit, és az akkori technológiai lehetőségek szerint korszerűsítették a címlet védelmét. Ugyanakkor - minden erőfeszítés ellenére is - az amerikai kincstár 2013-as jelentése szerint minden 10 ezer darab százdollárosból 1 hamis.
De szimbolikus jelentősége mellett, még mitől olyan különleges az amerikai százdolláros?
A teljesség igénye nélkül, az alábbi számok, tények mutatják be a bankjegy napjainkban is folyamatosan alakuló karrierjét:
Az amerikai 100 dollároshoz legutoljára 2013-ban nyúltak hozzá, amikor újabb biztonsági elemekkel látták el az, a hamisítással szembeni védelem érdekében.
A százdolláros amerikai bankjegy nem pusztán az USA-ban, hanem hazáján kívül is szédületes karriert futott be. A Federal Reserve Bank of Chicago jelentése szerint, a bankjegyek döntő többsége, legalább 80 százaléka, az Egyesült Államok területén kívül van forgalomban, pontosabban használják ezt a mennyiséget.
Ennek elemzők szerint két markáns oka van.
Az egyik az, hogy az amerikai százdolláros az egyik legkedveltebb címlet illegális pénzügyi tranzakciókhoz, pénzmosáshoz a világon. A Financial Action Task Force úgy becsüli, hogy a bűnözők évente 1 ezer milliárd dollár értékben mosnak tisztára pénzt a világon, melynek a százdolláros mellett legkedveltebb bankjegyei a svájci frank, az angol font és az euro.
Ha pedig euro: a tilosban járók számára mindennél fontosabb a praktikusság, így a százdollárosok körükben vélhetően akkor veszítenek népszerűségükből, ha az ügyeskedők találnak helyette olyan bankjegyet, ami hasonlóan magas címletű illetve értékű, ezért súlyra-térfogatra sem foglal sokat.
Például, 1 millió dollár amerikai 20 dollárosokból 22 kilogrammot nyom. Ugyanez az összeg 500 eurósból megáll 1 kilogramm körüli súlynál. Csakhogy az 500 euróst épp bevonják az eurózónában, és előállítása is megszűnt. Bár egy ideig még elfogadják törvényes fizetőeszközként, ebben is várhatók változások, különösen úgy, hogy a britek már 2010-ben kategorikusan betiltották azt - még úgy is, hogy a font a törvényes fizetőeszköz -, mivel kiderült, hogy minden 10-ből 9 példányhoz köthető valamilyen illegális ügylet. Így a csalásokhoz, tiltott machinációkhoz a leginkább alkalmas bankjegy most az amerikai százdolláros.
A másik ok, amiért az amerikai százdolllárosok négyötöde külföldön cirkulál, a takarékoskodás.
Sokan vélik úgy, hogy a 100 dollárosokat szó szerint és metaforikusan is az emberek párnahuzatai között kell keresni. Ennek oka, hogy a 2008-as válság után az emberek bizalma megingott a pénzügyi rendszerekben, és sokan nagyobb biztonságban érzik pénzüket akkor, ha maguk felügyelnek rá.
Ugyanakkor Lawrence Summer, korábbi amerikai pénzügyminiszter - jelenleg a Harvard Egyetem professzora - szakértői véleménye szerint nem ez az oka a bankjegy mennyisége körüli furcsaságoknak. Summer inkább a kriminalisztikai megközelítés mellett foglal állást, úgy gondolva, hogy a 100 dollárosokat valóban nagy arányban használják pénzmosási és más tiltott tevékenységekhez. A szakember azt is felvetette, hogy éppen a bankjegy "átkriminalizáltsága" okán, a közeli jövőben meg kellene fontoni a bevonását is.