A mobilvécék története egészen az 1940-es évekig nyúlik vissza, amikor is a háborús termelés kikényszerítette annak megoldását, hogy a munkások ugyan elvégezhessék szükségüket, ám azt lehetőleg minél rövidebb idő alatt tegyék meg, hogy azzal se csökkenjen a termelésben töltött idő. Az első, sikeres amerikai mobilvécé-alkalmazást a kaliforniai hajógyártás mutatta fel, ahol a hatalmas telephelyeken olyan nagy távolságokat kellett a dolgozóknak megtenniük a mellékhelyiségekig, hogy az emiatt kieső idő érdemben hatással volt a termelésre. Ezért hordozható vécéket telepítettek számukra, amivel elindult a mobilvécék mai napig tartó forradalma.
A második világháború éveiben még egyes hadi repülőgépeket is felszereltek kisebb tartályokkal, amiket a hosszú bevetésen harcoló bombázógépek személyzete használhatott. De a mobilvécék terjedésnek indultak a földön és a vízen is. Az 1970-es évek üvegszálas kivitelét az 1980-as években felváltották a könnyűszerkezetes, műanyag megoldások, már ami a fülkék falát illeti.
Ugyanebben az évtizedben jelent meg ezekben a vécékben az ismert kék színű folyadék, mely összetétele okán egyszerre lát el fertőtlenítő – a baktériumokkal végző – és szagsemlegesítő feladatokat.
A mobilvécék üzlete pedig hihetetlen fejlődésnek indult. A tömegeket vonzó rendezvények lényegében elképzelhetetlenek ezek nélkül, legyen szó akár futóversenyről vagy nagy érdeklődéssel kísért koncertekről, de továbbra is jelentős ipari, építőipari felhasználásuk.
Az eszközöket üzemeltető cégek piacán óriási a verseny, ami érthető.
Csak az USA-ban évi 2 milliárd dolláros forgalmat (közel 600 milliárd forint) generál a vécék kihelyezése, meghatározott időközönként való kiürítése, majd elszállítása.
Például a Call-a-Head nevű, New York városában működő szolgáltató évi 35 millió dolláros bevételt ér el azzal, hogy a városszerte kihelyezett 18 ezer mobilvécéjüket üzemeltetik. 1981-ben még csak évi 50 ezer dollár volt a vállalkozás forgalma. A cég egyébként azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy a nem túl harsány reklámozási stratégiákat tudatosan cserélte le más szektorokban megszokottakra – azaz fiatal nőket szerződtetett arra, hogy a szolgáltatást értékesítsék, akiknek rendkívül magas, évi 150 ezer dolláros fizetést adott.
A mobilvécék piaci szereplői közötti versenyt az mozgatja, hogy ki milyen innovációval tud e sajátos, bérbe vehető termékek kapcsán előrukkolni. Mobilvécé – maradva az Egyesült Államok piacánál – egyszerű kiszerelésben, heti egyszeri tartályürítéssel már 100 dollárért is bérelhető, ám vannak olyan kivitelezések, amelyek különleges kialakításúak, kényelmüket tekintve felveszik a versenyt az épületek mellékhelyiségei nyújtotta komforttal. Sőt: egyes, konténeregységként megépített mobilvécék valósággal luxuskörnyezetet kínálnak, egyedi kialakítással, ébenfa elválasztókkal, hangsugárzó rendszerrel – egy ilyen vontatmányt napi 3000 dollárért lehet bérbe venni.
Van azonban még legalább két olyan vonatkozás, ami az egyes vállalkozások üzleti sikerén túl, a figyelmet a mobilvécékre, illetve az abba szerelt, eltérő technológiai megoldásokra épülő tartályokra irányítja.
Ezek pedig a fenntarthatóság és az elérhetőség szempontjai.
Iparági konszenzus van abban, hogy az átlagosan 70 gallon (265 liter) tárolására képes mobilvécék tartályai jelenthetik a részbeni megoldást a globális higiéniai és víztakarékossági kérdésekre.
A vonatkozó jelentések szerint ugyanis a világ népességének több mint fele, 4,5 milliárd ember nem fér hozzá biztonságosan használható vízöblítéses vécéhez. Közöttük nagyjából 892 millióan vannak olyanok, akik szükségüket a szabadban tudják csak elvégezni. S mivel a világ számos pontján a csatornázás és a szennyvízelvezetés nem megfelelően megoldott, ezért nagyjából 1,8 milliárd ember csak olyan vízhez jut hozzá, amely az elégtelen tisztítás miatt, betegségeket hordozó baktériumokkal teli.
A mobilvécék viszont alternatívát jelenthetnek a világ azon térségei számára, ahol nincs megfelelően kiépített csatorna- és víztisztító rendszer. Az egyre korszerűbb fejlesztéseknek hála, már elérhetők a kihelyezhető vécéknek olyan modern változatai is, melyek a tartályba kerülő anyagokat ott helyben hasznosítani kezdik, például bizonyos gombák segítségével komposztálják. De léteznek olyan megoldások is, amelyek – átalakítás után – a tartályban felgyűlő anyagokat az energiatermelésben hasznosítják. Mindez együtt pedig azt mutatja, a telepíthető vécék vélhetően számos helyen a megoldást jelenthetik a most fennálló higiéniai problémák legalább egy részére.
A másik, a felhasznált víz problémája, ami egyértelműen fenntarthatósági kérdés.
A vonatkozó kimutatások szerint ugyanis a mobilvécék használatával rengeteg víz spórolható meg az öblítéskor, egyszerűen azzal, hogy a mobilvécék többségét nem lehet lehúzni, hiszen a tartályban található speciális folyadék váltja ki ezt a funkciót.
Számítások szerint minden évben 45 milliárd gallonnal (kb. 170 milliárd liter) kevesebb tiszta víz fogy globálisan, köszönhetően a mobilvécéknek. Azt is kiszámolták, ahogy az amerikaiak mindennap több tiszta vizet használnak el a vécék lehúzásakor, mint amennyit zuhanyzásra vagy bármi egyébre. Az egy főre jutó 100 gallon (kb. 380 liter) világviszonylatban is magas – Európában ez az arány a fele, míg a Szaharától délre fekvő afrikai térségekben csak 2-5 gallon egy ember átlagos napi vízhasználata.
A mobilvécék viszont kettős előnnyel járnak. Így – érvelnek az iparági szereplők – mind a takarékosabb vízfelhasználás, mind a higiéniai viszonyok lokális, de globális jelentőségű javítása érdekében, megfontolandó a mind korszerűbb technológiájú, a felgyűlt anyagokat hasznosítani képes berendezésekkel szerelt mobilvécék a jelenleginél is nagyobb arányú elterjesztése.