Alan Krueger közgazdász nemrég megjelent könyvében, a Rockonomicsban arról ír, hogy a fogyasztóknak rendkívüli módon megéri a drágának tűnő bérletek megvásárlása a különböző zenei fesztiválokra. Akárcsak az Egyesült Államokban, úgy világszerte is kilőttek a koncertjegyek árai az elmúlt 40 évben.
Az USA-ban 1981-ben átlagosan 12 dollárért lehetett koncertre menni, de ez az ár 2017-ben már 64 dollár volt.
Krueger a Baumol-hatással magyarázza ezt a jelenséget, amelynek lényege, hogy az érintett szektorokban korlátokba ütközik a fejlődés, így az egységnyi elvégzett emberi munka eredményezte termék mennyisége nem nő, ellentétben az olyan szektorokban, ahol például a robotika vagy a mesterséges intelligencia által a termelékenység növekedett. Ennek hatására, többek között a zeneiparban, az emberi munka viszonylagosan csökkenő produktivitása hat a termelő szervezet költségeire.
Nőnek például a bérek és az egyéb költségek, de a termelés nem növekszik.
Például egy gyár az elmúlt 50 évben sokkal többet tud termelni, köszönhetően a különböző technológiai újításoknak. Egy zenekar viszont továbbra is úgy „üzemel”, mint az elmúlt évtizedekben, leszámítva a fejlődést a hangtechnikában és a látványvilágban, de a produktivitás, például egy élő koncertnél nem változott lényegesen.
A Baumol-hatás megmagyarázza, hogy miért ennyire népszerű manapság fesztiválokat szervezni és fesztiválokra járni. A zenekarok számára is előnyös, mivel ilyenkor elosztják egymás között a különböző költségeket, mint a hangtechnikus, a biztonsági személyzet és a többi. A közgazdászok szerint a zenei fesztiválok lehetővé teszik, hogy nagyobb legyen egy zenekar termelékenysége.
A közönségnek is megéri, hiszen egy napon akár több kedvencét is láthatja valaki élőben, gyakorlatilag egy koncert áráért,
azonban ha külön-külön menne el a koncertjeikre, akkor az már egy fesztiválbérlet sokszorosába kerülne. Ennek viszont egyik hátránya, hogy néhány nap leforgása alatt kell végigtombolni egy évre elegendő koncertet.