A munkaerő-kölcsönzés alatt azt értjük, amikor a munkavállaló eleve kölcsönzés céljából szerződik egy munkáltatóval, aki ideiglenesen átengedi őt munkavégzésre egy másik munkáltatónak, mialatt a munkavállaló továbbra is a munkaerő-kölcsönzővel marad munkaszerződésben.
Ez az ideiglenes forma pontosan körül van határolva a munka törvénykönyvében, így nem válthatja ki az állandó foglalkoztatást.
Eszerint az ideiglenes átengedés időtartama nem haladhatja meg az öt évet, beleértve a meghosszabbítást is, Sőt azt is, ha ez az átengedés kevesebb, mint hat hónapig szünetelt.
A törvény trükközni sem enged: ha ugyanaz a természetes személy munkavállaló időközben más munkaerő-kölcsönző céggel szerződött, akkor is vonatkozik rá az eredeti átengedési időkorlátozás. Ez a szabály a munkavállaló védelmét szolgálja, egy öt éven túli foglalkoztatás ugyanis már nem tekinthető ideiglenesnek és ezzel a kölcsönzött munkaerő jogai sérülhetnek azokhoz képest, akik a foglalkoztató cégnél állandó foglalkoztatásban dolgoznak. Öt év tehát az az idő, amely alatt a foglalkoztatónak el kell döntenie, hogy szeretné-e tovább foglalkoztatni az adott személyt, mert akkor állandó állományba kell vennie.
A munkaerő-kölcsönzés esetében tehát egy munkavállalónak tulajdonképpen két munkáltatója van: egy, akivel munkajogi szerződésben áll, és egy másik, amely foglalkoztatja.
Mivel ilyenkor nem feltétlenül egyértelmű, hogy a munkavállaló a különböző ügyes-bajos dolgával kihez forduljon – mint például szabadságolás, betegség, stb. –, ezért a jogszabály pontosítja, hogy mely esetekben kötelezően kihez fordulhat a munkavállaló , és mely esetekben határozza meg azt szabadon a két munkáltató. A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja, a felmondási idő kölcsönzöttek esetében 15 nap.
A cikk Czeglédi Bernadett munkajogi és társadalombiztosítási szakértő Adózóna.hu-n megjelent írása alapján készült.