A zsarolóvírus, azaz az adatok vagy az eszközök pénzköveteléssel kísért titkosítása vagy zárolása egy tartós kiberfenyegetés, amely a magánszemélyeket és a különféle méretű szervezeteket egyaránt érinti világszerte. A biztonsági megoldások zöme észleli a jól ismert verziókat és a már ismert támadási vektorokat.
A kifinomult módszerek azonban – mint például a Windows egy nemrégiben felfedezett nulladik-napi sérülékenységét (CVE-2018-8453) kiaknázva jogosultságokat eszkaláló Sodin által alkalmazott eljárás – képesek lehetnek arra, hogy egy ideig ne keltsenek gyanút.
A rosszindulatú program a jelek szerint a RAAS (zsarolóvírus mint szolgáltatás) konstrukció része, ami azt jelenti, hogy terjesztői szabadon választhatják meg a titkosító vírus terjesztésének módját. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy
a rosszindulatú program terjesztése egy partnerprogramon keresztül történik.
A rosszindulatú program fejlesztői például egy olyan kiskaput hagytak a program működésében, amelynek segítségével a partnerek tudta nélkül dekódolhatják a fájlokat: egy „mesterkulcsot", amely nem igényel terjesztői kulcsot a dekódoláshoz (normál esetben a fejlesztői kulcsokkal oldják fel a titkosítást a váltságdíjat kifizető áldozatok fájljairól).
E funkció kihasználásával a fejlesztők megszerezhetik az irányítást az áldozat adatainak dekódolása vagy a zsarolóvírus terjesztése felett,
például úgy, hogy a rosszindulatú program használhatatlanná tételével kizárnak bizonyos terjesztőket a partnerprogramból.
Emellett a zsarolóvírusok általában valamilyen felhasználói interakciót igényelnek – például egy e-mailben kapott csatolmány megnyitását vagy egy rosszindulatú hivatkozásra való kattintást. A Sodint használó támadóknak nem volt szükségük ilyenfajta segítségre: általában kerestek egy sérülékeny szervert, és parancsot küldtek a „radm.exe" elnevezésű rosszindulatú fájl letöltésére. Ez aztán lokálisan lementette, majd futtatta a zsarolóvírust.
A Sodin zsarolóvírus legtöbb célpontja az ázsiai térségben volt:
a támadások 17,6 százalékát Tajvanon, 9,8 százalékát Hongkongban, 8,8 százalékát pedig a Dél-Koreai Köztársaságban észlelték. Azonban Európában, Észak-Amerikában és Latin-Amerikában is figyeltek meg támadásokat. A fertőzött számítógépeken hagyott zsarolóvírus-üzenetben 2500 dollár értékű bitcoint követelnek minden áldozattól.
Ami még nehezebbé teszi a Sodin felfedezését, az az úgynevezett „mennyország kapuja" technika alkalmazása.
Ennek segítségével a rosszindulatú program 32 bites futtatási folyamatban futtat egy 64 bites kódot, ami nem általános gyakorlat, és nem gyakran fordul elő a zsarolóvírusoknál.
A szakemberek véleménye szerint a Sodinnál az alábbi két fő ok miatt alkalmazzák a mennyország kapuja technikát:
Bár a zsarolóvírus a rosszindulatú programok igen népszerű típusa, mégsem gyakori, hogy ilyen kidolgozott és kifinomult verzióval találkozzunk: nem általános gyakorlat, hogy a titkosító vírusok a CPU-architecktúrát kihasználva észrevétlenek maradnak
- emeli ki Fjodor Szinicin, a Kaspersky biztonsági kutatója.
Majd hozzáteszi:
A Sodin titkosító vírust használó támadások számában véleményünk szerint növekedés várható, mivel egy ilyen típusú rosszindulatú program létrehozásához jelentős mennyiségű erőforrás szükséges. Ezért azok, akik befektettek a program fejlesztésébe, nyilvánvalóan azt várják, hogy befektetésük busásan megtérüljön.
A Kaspersky biztonsági megoldásai Trojan-Ransom.Win32.Sodin néven észlelik a zsarolóvírust. A zsarolóvírus által kihasznált CVE-2018-8453 sérülékenységet korábban a Kaspersky technológiája észlelte élesben, egy támadó általi használat közben, akiről a kutatók úgy gondolják, hogy a FruityArmor hekkercsoport lehetett. A sérülékenységet 2018. október 10-én javították ki.
A Kaspersky szakembereinek ajánlásai szerint a vállalatok a következőképpen kerülhetik el, hogy áldozatul essenek a Sodin jelentette fenyegetésnek: