Egy véletlennek köszönhetjük a világ első számú közellenségét

Elképesztő mennyiségű műanyagzacskót használunk

Kevés globálisabb termék van a műanyag bevásárlótáskáknál, közkeletű neveiken, a szinte minden háztartásban megtalálható zacskóknál és szatyroknál. Az évente most is milliárdos darabszámban előállított termékek szó szerint belepték a Földet. Már nem csak a kiskereskedelemben vannak jelen, hogy onnan kikerülve, a vásárlók hasznosítsák azokat akár többször is - vagy a szemétben végezzék -, hanem eljutottak extrém mélységekbe és magasságokba is. Műanyagzacskók szép számmal éktelenkednek a Mount Everesten, de találtak azokból az Északi-sarkkörön túli, érintetlennek gondolt vizekben, és a Mariana-árokban is. Egy fenntarthatósággal foglalkozó összeállításra támaszkodva, bemutatjuk a műanyag táskák rövid történetét, első megjelenésüktől kezdve, a jelenben egyre nagyobb hangsúlyt kapó betiltásukig.

A környezetvédelem, a fenntarthatóság és a modern gazdaság összefüggéseivel foglalkozó elemzők között nincs különösebb vita abban, hogy az egyszer használatos, nem lebomló műanyagok jelentik az egyik legnagyobb terhelést a bolygó számára. Ezek között is különösen élen járnak - és a problémát szimbolikusan is kifejezik - az olyan, hétköznapi műanyagtermékek, mint a PET-palackok, a műanyag evőeszközök, s persze az egyszer használatos műanyag bevásárlótáskák.

Illusztráció Forrás: Flickr / A.Davey

Véletlen és titok övezte az érkezését

A polietilén, azaz a műanyagfajták leggyakrabban használt változata, - 1933-ban - egy véletlennek köszönhette létét. Bár már 1898-ban is ismerték azt, három és fél évtizeddel később lényegében újra felfedezték, és akkortól számítható modernkori története is, illetve az abból készülő műanyag táskáké.

Az angliai Nortwich vegyi üzemében polimereken kísérleteztek az ott dolgozók, amikor az egyik eljárásnál - mutatja be a BBC - valami balul sült el. A várt eredmény helyett ugyanis egy fehér, viaszos hatású anyag formálódott a vegyészek keze alatt. Akkor épp George Feachem, egy fiatal kutató volt a felelős a munkafolyamatokért, aki vélhetően csak később gondolt bele abba (Feachem 1970-ben halt meg), hogy

ami akkor a laborban lejátszódott és aminek tanúja volt, lényegében az egész világra hatással lesz.

Kémikusok egy laborban Forrás: Wikipedia

A polietilén felfedezése ugyanakkor nem hozzá köthető, hanem Eric Fawcett és Reginald Gibson nevű tudósokhoz, akik tulajdonképpen véletlenül juttatták hozzá a világot az első olyan műanyaghoz, amely tulajdonságaival alkalmasnak bizonyult ipari jellegű felhasználásra is (kísérleti eredményeiket később más kutatók ellenőrizték, hozzájárulva a felhasználás előkészítéséhez).

A kísérleti stádiumból a gazdasági hasznosítás irányába mutató eljárást 1938-ra tökéletesítették - érdekesség, hogy Feachem unokája 2009-ben találta meg a családi örökségben azt a kis mintadarabot az első tonna legyártott polietilénből, amit nagyapja saját monogramjával látott el 1938 decemberében, majd rejtett el a világ elől.

A véletlen találmány azonban később mindent megváltoztatott, hiszen addig a polietilént csak kisebb darabokban állították elő, az új változata viszont hihetetlen távlatokat nyitott a gazdaságban és a termelésben. A második világháború éveiben, a brit hadsereg titkosította azt, pontosan hogyan használják az új, iparilag is értékes alapanyagot - például az akkoriban újdonságnak számító radaroknál -, amiből nem sokkal később, egy másik változatban, a nejlonzacskók gyártási anyaga lett.

A műanyag, ami bevette a szupermarketeket

Az alig másfél évtizeddel korábban tökéletesített gyártás után, 1953-ban előálltak a polietilén nagysűrűségű változatával, mely végül a boltokban és hipermarketekben használt táskák túlnyomó többségének alapanyaga lett - ezt a változatot azóta már számos helyen betiltották a táskák gyártására.

S hogy honnan indultak a polietilén alapú táskák, zacskók és szatyrok világot meghódító útjukra?

Egy európai országból, méghozzá Svédországból, ahol 1965-ben a Celloplast bemutatta Sten Gustaf Thulin mérnök munkáját, az egy anyagdarabból készült műanyag bevásárlótáskát.

Egy milánói szupermarketben, 1983-ban: ekkor már a műanyag táskák uralták a kiskereskedelmet Forrás: Wikimedia Common

Az új fejlesztés hihetetlen népszerű lett Európában, és nagyon hamar lecserélték arra az addig használt textiltáskákat illetve más műanyagból készült szatyrokat.

1979-ben az Európában használt műanyagtáskák 80 százalékát a polietilénnek ezen változata uralta, és a zacskók ezután megkezdték hódításukat az USA-ban is. A gyártók pedig eredményesek voltak, mert fokozatosan, de teret nyertek azon a piacon, ahol addig a kiskereskedelemben papírzacskókat illetve többször használatos táskákat adtak a vásárlóknak.

S hogy ez mekkora üzletet jelentett?

Elég nagyot.

Az 1980-as években az amerikai kiskereskedelmi bevásárlótáskák piaca már - akkori áron -

600 millió dolláros volt, és azon a papírtáskás boltok mindinkább utolsó mohikánoknak számítottak.

1982-ben már a Safeway és Kroger, két nagy, akkoriban meghatározó szupermarket-lánc is műanyagra váltott, és lényegében az 1990-es évek elejére, az egész országban, sőt, a világ többi részén is, mindenütt az egyszer használatos műanyag zacskók uralták a boltokat. Egy akkor készült felmérés szerint ugyan 1985-ben a vásárlók még a hagyományos papírtáskákat részesítették előnyben az amerikai üzletekben, de az eladók, illetve a pénztárosok 75 százaléka már akkor is inkább a műanyagváltozatokat ajánlotta azok helyett, a megvásárolt termékek elpakolására.

Az amerikai kiskereskedelemben az 1980-as évektől az egyszer használatos műanyag fokozatosan kiszorította a papírtáskákat Forrás: Flickr/Nicholas Eckhart

Jön a fordulat?

Hatalmas hódítást tudhatnak magukénak a műanyag táskák, de legalább ilyen látványos az is, ahogy az egykori gyűjtött termékekből - sokáig Magyarországon ingyenesen lehetett azokhoz hozzájutni, sőt, voltak olyan hipermarketek, ahol egy időben korlátozás nélkül lehetett kérni azokból -, hogyan váltak egyre inkább elutasított, mind több helyen száműzetésre ítéltetett használati tárgyakká.

A Nagy csendes-óceáni szemétsziget 1997-es megtalálása, a mikroműanyagok ivóvizekben való megjelenése és más hasonló fejlemények, mind nagyobb figyelmet irányítottak a szemét, különösen a műanyagszemét visszaszorításának, illetve a műanyaghasználat csökkentésének kérdéseire.

Az Origo például nemrég ebben a cikkében mutatta be, hogyan néz ki a világtérkép a műanyag zacskók betiltása alapján.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) jelentése szerint a világon minden évben legalább 5 milliárd műanyag táska kerül forgalomba, főként a kiskereskedelem révén.

Ezek később a vizeket, óceánokat éppúgy szennyezik, mint a földeket, azzal, hogy lebomlásukhoz évszázadokra van szükség. Bangladesh például már 2002-ben, az elsők között tiltotta be a vékony műanyag zacskókat, miután azok oly mértékig tömítették el a szennyvízelvezető rendszereket és a csatornákat, hogy az igazolhatóan áradásokhoz vezetett: az eldugított lefolyók a lezúduló esővel már nem tudtak megbirkózni.

Egy cápa úszik műanyagszemét között Forrás: Biosphoto/Paulo de Oliveira / Biosphoto/Paulo De Oliveira

Legutóbb, idén július 20-án Panamában fogadtak el tiltásra vonatkozó szabályokat. Most világszerte több mint 90 országban vannak érvényben hasonló rendelkezések. További 36 államban különböző extra díjak terhelik a műanyag zacskók használatát.

Ugyanakkor még biztosan sokat kell tenni használatának visszaszorításáért. Egy 2011-es jelentés szerint a világon a kiskereskedelmi vásárlók minden egyes percben 1 millió darab műanyag zacskót használnak vásárlóikhoz. A gyártók erős ellenállása miatt pedig a műanyag táskák készítésének gyors leállítása bizonyosan nem várható, még akkor sem, ha az esetleg el is tolódik az újrahasznosítható vagy gyorsan lebomló alapanyagok használatának irányába.

Az is biztos ugyanakkor, hogy a műanyag táskák és hordozók hatalmas globális piacot képviselnek, ezért egy jelentés 2018 elejéről például azt jósolja, hogy nem hogy csökkeni nem fog, inkább növekvő tendenciát mutat. Az előrejelzés szerint

2020-ra a műanyag táskák és hasonló termékek piaca globális szinten meghaladja majd a 22 milliárd dollárt, azaz a közel 6400 milliárd forintot.

Egy másik előrejelzés szerint ugyanakkor nő a kiskereskedelmi papírtáskák piaca is, mégpedig jelentős mértékben. Az USA-ban ez a piac 2017-ben 4,5 milliárdos volt, ami a várakozások szerint tíz év alatt, 2027-re, 7 milliárd dollárosra nő.