A női labdarúgó világbajnokság az amerikai válogatottról, Megan Rapinoe politikai nézeteiről és a nemek közötti fizetésbeli egyenlőségről szólt. Darren Rovell, a The Action Network munkatársa szerint, a nők 250 ezer dollárt kaptak fejenként a világbajnokság megnyeréséjért, azonban ha a férfiak győztek volna, ők négyszer ennyit, 1 millió dollárt kerestek volna. Már a világbajnokság kezdete előtt éles vita folyt arról, hogy miért keresnek többet a férfi labdarúgók az Egyesült Államokban, miközben valójában a nők sikeresebbek ebben a sportágban.
Az USA-ban a 2019-es női labdarúgó világbajnokság valóban nagyon sikeres sporteseménynek bizonyult.
A döntőt például 14 millióan nézték, vagyis 22 százalékkal többen, mint a 2018-as férfi világbajnokság fináléját. A női torna összdíjazása azonban csak 30 millió dollár volt, szemben a férfi vébé 400 millió dolláros díjazásával. Az ilyen adatokat lobogtatva tehát valóban úgy tűnik, hogy hatalmas különbség van a női és férfi labdarúgók fizetésében. Viszont az amerikai labdarúgó szövetség (USSF) elnöke, Carlos Cordeiro leveléből teljesen más kép rajzolódik ki.
A hétfőn közzétett levélből az derült ki, hogy 2010 és 2018 között a nők 34,1 millió dollárt vittek haza fizetés és meccsbónuszok formájában, míg a férfiak nyolc millió dollárral kevesebbet, 26,4 milliót. A nők a szövetséggel kötött külön megállapodásuk alapján ráadásul egészségbiztosítást is kaptak, ez pedig még nincs is belekalkulálva az összegbe.
A női labdarúgók azzal vádolták az amerikai labdarúgó szövetséget, hogy intézményesítették a nők elleni diszkriminációt, valamint azzal, hogy a férfiak sokkal nagyobb kompenzációt kapnak például egy sikeres torna, vagy egy megnyert mérkőzés után. Ez viszont arra vezethető vissza, hogy a férfiak és a nők külön kollektív szerződést kötöttek, amelyekben jelentős strukturális eltérések vannak.
A nők például alapfizetést kapnak, míg a férfiak főleg a csapat és az egyéni teljesítmény alapján kapják a fizetésüket.
Cordeiro az üggyel kapcsolatban elmondta, hogy az amerikai labdarúgó szövetség részletes pénzügyi vizsgálatot kezdeményezett tíz évre visszamenőleg, hogy a nagyobb nyilvánosság is megértse a két kollektív szerződés közötti strukturális különbségeket. Kiemelte, hogy a női nemzeti csapat tagjai 100 ezer dolláros éves alapfizetést kapnak, ha pedig a hazai bajnokságban játszanak, akkor ehhez még 67 500-72 500 dollár hozzá jön. Ezenfelül egészségügyi biztosítást és nyugdíjalap is jár számukra.
Ezzel szemben a férfi válogatott játékosai az edzőtáborokban való részvételért és a meccseken való szereplésért kapnak pénzt, valamint különböző teljesítményhez (egyéni és csapat) kötött bónuszok álnak a rendelkezésükre. A labdarúgó szövetség elismerte, hogy ezek a bónuszok bizonyos esetekben magasabbak lehetnek, mint ami a nőket illeti. A két kollektív szerződés pontos felépítését nem lehet tudni, hiszen ezek bizalmas dokumentumok, ezért arról sincsenek pontos adatok, hogy mekkora bónuszt kaphat a férfi csapat.
A legtöbbet emlegetett érv az volt, hogy a női labdarúgók sikeresebbek mint a férfiak, ezért érthetetlen, hogy miért keresnek kevesebbet. Valóban sikeresebb a női nemzeti keret, hiszen zsinórban a második világbajnoki címüket nyerték, míg a férfiak ki sem tudtak jutni a 2018-as tornára.
Fontos viszont, hogy a férfi labdarúgás az amerikai szövetség szerint még így is több bevételt generál, mint a női, ráadásul tették ezt kevesebb lejátszott mérkőzéssel.
Az adatok szerint 2009 és 2019 között a nők 238 meccsen 101 millió dollár bevételt hoztak, míg a férfiak 191 meccsel 185 millió dollárt, tehát jelentősen többet.
Ez pedig már önmagában is perdöntő magyarázat lehetne a fizetésbeli különbségre. Jól látszik az is, hogy a világeseményeket leszámítva a labdarúgó rajongók jelenős hányada inkább a férfi meccseket részesíti előnyben.
A statisztikákból kiderül, hogy 2018-ban az MLS (férfi bajnokság) meccseire átlagosan 21,873 néző járt ki, míg a NWSL (női bajnokság) meccseire csak 6024-en. A legkevesebb érdeklődést kiváltó férfi csapat, a Columbus Crew átlagnézőszáma elérte a 12 447-et szemben a legkevésbé népszerű női csapat, a Sky Blue FC 2531 nézőjével.
Nem csak a látogatottságot, hanem a televíziós nézettséget is érdemes megnézni, mivel a legtöbb sportliga számára a közvetítés jogainak eladása jelenti az egyik legnagyobb bevételi forrást.
A női válogatott meccseire tavaly 20 százalékkal kevesebben voltak kíváncsiak, mint egy évvel korábban. 2018-ban átlagosan 302 421-en tekintették meg a mérkőzéseket a televíziós képernyőkön át. A férfiak összecsapásaira ezzel szemben átlagosan 819 ezren voltak kíváncsiak, közel háromszor annyian.
A női világbajnokság döntőjének kiemelkedő tévés számai az amerikai sportkultúrára is visszavezethetők, hiszen az amerikaiak gyakorlatilag minden sportágban lelkes szurkolói és támogatói a nemzeti csapatnak, ezért rengetek olyan néző is oda kapcsolt a meccsre, akik egyébként sosem néznek focit. Így tehát az a következtetés fogalmazható meg, hogy addig nagyon nehéz lesz logikusan érvelni a női és a férfi labdarúgók közötti egyenlő fizetés mellett, amíg jelentős strukturális különbségek vannak az általuk kötött kollektív szerződésekben és amíg jóval többen kíváncsiak élőben és a televízióban is a férfi labdarúgásra.