Több száz éve megszakítás nélkül működő cégből rengeteg van napjainkban is. Amikor a Bank of Korea 2008-ban kiadta a témáról készített, mai napig vélhetően legátfogóbb jelentését, 41 országot vizsgálva, összesen 5586, kétszáz évesnél is régebb óta működő vállalatot talált. Figyelemreméltó, hogy akkor ennek csaknem kétharmada, 3146 Japánban volt, de sok cég köthető más ázsiai országokhoz, valamint Németországhoz, Hollandiához, Finnországhoz, a mai Nagy-Britanniához, és a mai Olaszországhoz. Értelemszerűen, ha kisebbre vesszük az időbeni visszatekintés távolságát - azaz nem kétszáz, hanem mondjuk csak száz évre pillantunk vissza -, a cégek száma is nő.
Egy évtizede például csak Japánban 20 ezer körül volt a százévesnél régebbi alapítású cégek száma.
A Bank of Korea akkori, átfogó jelentése persze ma már nem minden vonatkozásban aktuális. Ahogy a cikk végén arról szó lesz, épp a mindenkori listavezető vállalat volt az, amely olyan nehéz helyzetbe jutott, hogy nem sokkal a lista publikálása után le kellett húznia a rolót. Az alábbi összeállításunkban viszont öt olyan vállalatot mutatunk be különböző tevékenységi területekről, melyeket nagyon régen alapítottak, de kiállva az idő próbáját, most is működnek.
Bár magát pusztán a világ legidősebb, hőforrásra épült szálláshelyeként határozza meg honlapján a japán Keiunkanban található Koshu Nishiyama Hot Spring, azt azért büszkén feltüntetik, hogy a Guinness Rekordok bejegyzése szerint a hely a világ legrégebbi, folyamatosan működő fogadója.
S hogy milyen régi is pontosan?
Alapítása 705-re tehető, ami azt jelenti, hogy már több mint 1300 éve üzemel.
Ennek fényében nem meglepő, hogy meglehetősen borsos árat kell fizetnie annak, aki ezen az exkluzív szálláshelyen szeretne pihenni. Az árak nyilván szezonálisan és a kiválasztott szoba kialakításától függően változhatnak, de irányadónak 2 főre az éjszakánkénti 300 dolláros (kb. 85 ezer forint) alapárat célszerű szem előtt tartania annak, aki ide jönne látogatóba.
A világ legrégebbi, önálló intézményként működő pénzverdéjét, a Monnaie de Paris-t 864-ben alapította II. Károly nyugati frank király, hogy ezzel is megerősítse a sok nehézséggel, belviszályokkal és a viking portyázókkal küzdő birodalmát. A verde közvetlenül az uralkodónak volt alárendelve, így alapítása okán nem tekinthető családi vállalkozásnak, működésének sajátosságai és régi alapítása okán viszont helyet kapott az összeállításban. A feladatokat később további nyolc, tartományi érmekészítő műhely és a párizsi központ között osztották szét. A Monnaie de Paris-ban nagyon büszkék arra, hogy az alapítás óta eltelt több mint 1100 évben egyszer sem kellett leállniuk működésükkel, és a francia forradalmat megelőző időben, az ancien régime alatt, az ország legfontosabb pénzverdéjévé váltak, melyről további érdekességeket az intézmény honlapján lehet olvasni. A frank alapítású pénzverdét egyébként nem sokkal később, 886-ban követte az angol Royal Mint létrehozása.
Körülbelül 1000 óta működik a legidősebb harangöntöde, mégpedig a közép-olaszországi Agnone községben, ahol a Campane Marinelli manufaktúrában azóta is megszakítás nélkül készítik a harangokat. Az öntöde a szó klasszikus értelmében tekintett családi vállalkozás: a mesterségbeli tudás apáról fiúra száll, és a ma alkalmazott technológiák jelentős részét a középkorból őrizték meg. A gyár pontos indulásának idejét egyébként maga a Marinelli-család sem tudja bizonyosan - valamikor 1000 és 1040 között történt -, de az biztos, hogy számos viszontagság ellenére (1950-ben tűzvész pusztította el a régi telephelyet) sem adták fel eredeti tevékenységüket, mely számos elismerést hozott a tagok, és állami kitüntetéseket a család egésze számára.
Talán helyesebb lenne némi pongyolasággal "nassoldaként" hivatkozni azokra a japán vendéglátó, se nem pékség, se nem nyugati értelemben tekintett cukrászdaként besorolható helyekre, ahol wagashi-kat, azaz hagyományos édességeket kínálnak. De bármilyen szóval is illessék, a japán Kiotó városában működő Ichimonjiya Wasuke-t, az biztos, hogy nem akárhova ül be finomságokat falatozni az, aki ide látogat. Egy vele egyidős, ősi szentély közelében működik a hely, étteremként és üzletként is, 24 generáció óta ugyanannak a családnak az üzemeltetésében. Az itt dolgozók pedig 1000 környéke óta megszakítás nélkül készítik az autentikus japán finomságokat, elsősorban az aburi-mochi-t (rizsalapú édesség), változatlan receptúrával, ami az idelátogatók kedvence. A miso szósszal és egy csésze teával felszolgált finomságért 500 jen körüli összeget (kb. 1300 forint) kell fizetni. A most használt épület egyébként mintegy 300 éve áll, ami önmagában szép teljesítmény egy, főként édességekre és teára szakosodott helytől.
Bár sört a különböző kultúrákban már évezredekkel ezelőtt is főztek, az első, vállalkozásnak tekinthető sörfőzde a mai Németország területén, Münchentől északra, a Freisinghez tartozó Weihenstephanban kezdte meg működését. Ebben az összeállításban némileg kakukktojás azért, mert nem családi üzletként indult, de mivel a középkorban a sörfőzés sokszor kolostorokban vagy rendházakban zajlott, ezért megengedhető a szerepeltetése. Történetében érdekesség, hogy a korábban épült bencés kolostort épp a kalandozó magyarok tették a földdel egyenlővé 955-ben. 1040-re aztán elkészült egy új rendház, és az akkori vezetője engedélyt kért és kapott Freising városától arra, hogy Weihenstephanban sört főzzenek, és azt bevételszerzési céllal értékesítsék.
Weihenstephant később sem kerülték el a nehézségek, a kolostor többször leégett, volt, hogy lakóit a középkorban különösen veszélyesnek számító járványok tizedelték meg, majd 1336-ban, a harmincéves háború idején teljesen lerombolták. Később az intézmény bajor állami tulajdonba került, így ma a sörfőzés vállalati formában zajlik. Mindazonáltal Weihenstephantól nem vitatják el a világ legrégebbi, folyamatosan működő sörfőzdéjének járó címet, ahol részben a legkorszerűbb megoldásokkal, de ősi eljárásokra alapozva folyik a gyártás. Az idők folyamán több száz sörfőző mester tanult itt, akik tudásukat magukkal vitték a világ más tájaira, az itt készülő főzeteket pedig a világ legjobb minőségű sörei között tartják számon.
A világ legrégebb óta működő vállalkozásai ritkán foglalkoztatnak 300-nál több munkavállalót, inkább az jellemző rájuk, hogy a felmerülő feladatokat most is a család tagjai végzik, a tevékenységhez kapcsolódó tradíció pedig öröklődik a famílián belül.
S hogy melyik a világ legrégebbi vállalkozása?
A világ legrégebbi, folyamatosan működő cége szintén japán - azaz csak volt. A Kongo Gumit 578-ban alapították, és - mai szóhasználattal élve - építőipari vállalkozás volt, főleg buddhista szentélyek felhúzásával és karbantartásával foglalkozott. Ahogy az Origo megírta, a több mint 1400 éves vállalkozás 2006-ban húzta le a rolót, miután az ország gazdasága válságba került, a vállalkozási környezet sokat romlott. A korábban felvett hitelek mögött álló fedezetek értéke nagyot zuhant, a bevételek meredeken estek, a megkésett elbocsátások és költségcsökkentő intézkedések már nem segítettek – a céget felszámolták, és egy nagyobb konkurense pedig felvásárolta a maradékát.