Utánanéztünk, hogy kinek jó, ha negatív a megtakarítás kamata?

Negatív betéti kamat bevezetését tervezi 2020-tól nagyösszegű lakossági takarékbetétekre Olaszországban az olasz UniCredit bank - jelentette be a bank vezérigazgatója, Jean Pierre Mustier. Mit is jelent pontosan, ha negatív a megtakarítás kamata és ez milyen kilátásokat ad a jövőre nézve?

Jean Pierre Mustier a negatív kamatkörnyezettel indokolta a tervezett intézkedést. Elmondta, hogy

csak a "jóval 100 ezer euró feletti" betéttel rendelkező ügyfeleknek kell majd fizetniük azért, hogy a bankban tarthassák a pénzüket.

Egyelőre nem ismeretes, hogy pontosan hány ügyfelet is érintene a bank tervezett intézkedése és a bevezetni kívánt negatív kamat mértéke sem. Az UniCredit mindenesetre a bankvezér tájékoztatása szerint olyan "alternatív megoldásokat" kínálna fel az érintett ügyfeleknek, mint például pénzük elhelyezése pénzpiaci befektetési alapokban.

Jean Pierre Mustier az elmúlt héten az európai bankszövetség, az EBF elnökeként hangsúlyozta, hogy az Európai Központi Banknak (EKB) fel kellene szólítani az európai pénzintézeteket negatív betéti kamat bevezetésére nagyösszegű lakossági takarékbetétekre, nem ideértve a 100 ezer euró alatti megtakarításokat.

Jelenleg a világ több országában van már negatív betétkamat, vagy legalábbis erre felkészült szabályozás, így például Dániában és Svájcban. De nem csak Európában, hanem Japánban is egyre terjed a negatív betétkamattal kapcsolatos várakozás, ezen kívül az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump is belengette nemrég a negatív kamatot.

Sőt már akad olyan lakossági konstrukció is, amelynél az ügyfelek nem kamatot kapnak, hanem veszítenek a pénzükből.

A negatív kamat egyik oka az alacsony kamatkörnyezet, amelyből már nem lehet további hasznot kitermelni a bankoknak, másik oka pedig az, ha ők maguk is fizetnek a központi bankoknál tárolt pénzükért, amely így számukra költségbe kerül.

Márpedig az Európai Központi Bank, amelynél például a német bankok a betéteik jelentős részét tartják - az állomány egyharmada a németeké -, még augusztusban bejelentette, hogy magasabb negatív kamatot számít fel a nála tartott betétekért, mellyel a központi bank célja az, hogy a bankok inkább hitelezzenek a szabad forrásaikból, ne pedig üljenek rajta. A hitelezés ugyanis pörgeti a gazdasági aktivitást és fokozza az inflációt. Az Európai Központi Bank először 2014 júniusában alkalmazott negatív kamatot, melyet azóta is tart. A német bankok számára ez a negatív betétkamat évi 2,4 milliárd euróba kerül.

A kamatok akkor egészségesek, ha pozitívak, mind a megtakarításokra, mind pedig a hitelekre Forrás: Shutterstock

A negatív kamat persze következményekkel jár.

Az egyik következménye a készpénz felhalmozódása, mellyel nehezen tudnak mit kezdeni az egyes országok. További probléma a bankok jövedelmezőségének megtartása egy negatív kamatlábas környezetben - tekintve, hogy a bankok az alapmodell szerint a betétekből hiteleznek. Főleg akkor probléma a bankok jövedelmezőségének megtartása, ha az állam (például Németországban) megtiltja a bankok számára a költségek átruházását az ügyfelekre, azaz a negatív kamatot, tartva attól, hogy a lakosság tömegesen kezdené kivonni a pénzét a bankokból.

Egy harmadik következmény, hogy a betétesek más piac után néznek, és a betétek egyik legkézenfekvőbb alternatívája az ingatlan. Nem véletlen, hogy a Business Insider cikke szerint a negatív kamatláb az ingatlanárak emelkedéséhez vezetett Európában, megemlítve, hogy az euróövezet háztartásainak nettó vagyonnövekedését most kizárólag az ingatlanárak emelkedése vezérli. Főleg, hogy a bankok - kényszerből - még szuperolcsó jelzáloghitelekkel is megfejelték az ingatlanos befektetéseket. Márpedig ez egy eléggé ördögi körnek ígérkezik, főleg akkor, ha tömegessé válna az ingatlanpiac ilyen formájú finanszírozása.

Végül egy negyedik következmény lehet még a banknál hagyni a pénz egy részét, akár még negatív kamatért cserébe is, hiszen kizárólag banknál tartott pénzből lehet elektronikusan fizetni, mind internetbankból, mind pedig bankkártyával az interneten, de még a boltokban is a kártya az alapértelmezett fizetőeszköz sok országban, például a kártyaelfogadóhelyek tekintetében nagy lefedettségű Franciaországban, Spanyolországban vagy Olaszországban. Svédországról meg már nem is beszélve, ahol kifejezetten eltűnőben van a készpénz.

A bankoknak persze nem céljuk a források kivonása. Ezért korábban azzal próbálkoztak, hogy a negatív kamatlábak költségeit csak a vállalkozások és más pénzügyi intézmények náluk tartott betéteire hárították át, attól tartva, hogy a lakosságra terhelt negatív kamat más bankhoz csatornázza át a betéteket vagy készpénzt kezdenek gyűjteni az emberek. A banknál tartott pénz alternatívája lehet negatív kamatok esetén a klasszikus lakossági megtakarítások befektetési alapokra cserélése.

A negatív kamatok természetesen nem vonatkoznak a lakosság egészére, csak a nagybetétesekre.

Az Irishtimes.com nemrég megjelent írása szerint Dánia legnagyobb hitelezője, a Jyske Bank például csak 7,5 millió dán korona (mintegy 335 millió forint) felett számol fel 0,6 százalékos negatív kamatot, az országban először, miközben a dán jegybank már 2012-ben bevezette a negatív kamatot, melyen azóta sem változtatott. A svájci UBS pedig eredetileg azt tervezte, hogy 2 millió svájci frank (mintegy 610 millió forint) felett alkalmaz negatív kamatlábat. (Végül 500 ezer eurót, azaz mintegy 167 millió forintot meghaladó betéteknél vezetett be évi 0,6 százalékos negatív kamatot.) Ugyancsak negatív kamatot számít fel a német Berliner Volksbank is.

A negatív kamat hatása nem csak a bankok által kínált betéteket érinti. A Theconversation.com szerint Ausztria, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Japán, Hollandia, Svédország és Svájc kormányai már egyaránt nullás vagy negatív hozammal kínálnak tízéves lejáratú kötvényeket, aminek az egyetlen befektetői üzenete már csak a biztonság lehet, hiszen az infláció miatt még a nullás betét is veszteséges.

Mindazonáltal a negatív kamatlábak a történelemben rendkívül ritkák.

Az 1963-ban megjelent, Sidney Homer által jegyzett Kamatlábak történelme című tanulmányban 3 százaléknál alacsonyabb éves kamatlábak gyakorlatilag ismeretlenek voltak az ókori Mezopotámia, Görögország vagy a Római Birodalom területén, de ugyanúgy a középkorban vagy a reneszánsz időszakában is.

A Bank of England adatai szerint mindössze három hónap volt 1935 és 2012 között, amikor a tízéves brit államkötvények hozama 2 százalék alá esett. 2015 közepe óta viszont nem haladják meg a 2 százalékot, most már 1 százalék alatt vannak.

A jelenlegi finanszírozási környezet tehát az egyes országok kormányai számára egy ritka lehetőséget is jelent a lakosságtól való kölcsönzésre.

A negatív kamatok egyik hatása, hogy a lakosság kevesebbet költ, ami lassuló gazdaságot eredményez Forrás:Shutterstock

A negatív kamat azonban nem áll meg a betéteknél és az állami finanszírozásnál sem. A dán Jyske Bank idén augusztusban elindította

a világ első jelzálogkölcsönét, amelynek negatív a kamatozása.

Vagyis az adósnak évi 0,5 százalékkal kevesebbet kell visszafizetnie tíz év alatt annál, mint amennyit felvett. (Hozzátehetjük, hogy bár a kamat tényleg negatív, de az egyéb díjak és költségek miatt végül is többet fizet vissza az adós, mint amennyit felvett.) Nem áll ettől messze egy másik dán bank, a Nordea ajánlata sem, amely a 20 éves rögzített kamatú jelzálogkölcsönt 0 százalékon, azaz ingyenhitelként kínálja, 30 évre pedig mindössze évi fél százalékos hitelkamatért.

A negatív kamatozású jelzáloghitel azért jelenhetett meg a piacon, mert Dániában, ahogy Svédországban és Svájcban is, a pénzpiaci kamatlábak olyan szintre estek, amely már fejreállítja a bankrendszert. Másképpen fogalmazva,

ha a banknak fizetnie kell a betétei után a központi banknál, akkor egyszerűbb azt a pénzt inkább kihelyezni a gazdaságba.

A dán Jyske Bank például a negatív kamatozású hitellel képes bejutni a pénzpiacokra és kölcsönözni intézményi befektetőktől, amit aztán az ügyfeleknek tovább ad. Persze ennek már végképp az az ára, hogy a betétesek megtakarításaira viszont kizárólag negatív kamatot fizet.

Ha pedig már a hitelkamatok is negatívvá válnak, akkor lelassulhat a pénz körforgása is, hiszen nincs infláció, helyette defláció van, így az emberek költekezését semmi sem ösztönzi, amivel a vállalkozások is rosszabbul járnak. Ebből pedig elbocsátások lesznek előbb-utóbb, és így végül a kígyó a saját farkába harap.

Nem véletlen, hogy a két D betűs szó, a defláció és a depresszió ezért együtt jelentkezik - írja a Fortune.com. A negatív kamatokon viszont segíthet a monetáris politika, ha a hosszabb lejáratú adósságot rövid lejáratúval cseréli fel, melynek magasabb a kamata. Ez, bár csökkenti a rövid lejáratú kamatokat, de felfelé tolja a hosszú lejáratúakat, így kialakítható egy egyensúly a kettő között.

Ugyanakkor más, például Phillip Braun, a Kellogg Menedzsment Iskola professzora éppen ezzel ellentétben úgy véli, nem monetáris eszközökkel kell elkerülni a negatív kamatokat, hanem a gazdaságba kell befektetni, amelynek növekedése megemeli a hozamszinteket is.