Rézbányászat és gleccserek: tízezrek munkája, milliók vízellátása a tét

A Gigantic Komatsu 930 truck arrives at the Los Bronces copper mine of the Anglo American Coorporation, 60 Km from Santiago, on December 27, 2011. Chilean state mining firm Codelco said on January 2, 2012 it was exercising its option to buy a 49 percent stake in a copper mining venture held by Anglo American in the latest twist of a long legal battle. Less than two weeks after the London-based firm filed a breach of contract suit against Codelco, the Chilean group -- the world's top copper producer -- said it had filed documents with market regulators to exercise the purchase option based on a 1978 contract between the two firms. AFP PHOTO/ARIEL MARINKOVIC

Veszélybe kerülhet Chile gleccsereinek egy része. A kormányzó párt ugyanis támogatja, hogy olyan helyszíneken is megindulhasson a bányászat, ahol vannak ilyen képződmények, de a terület nem esik korábbi jogszabályi védelem hatálya alá. Chile a világ legjelentősebb rézérc-szállító országa, ahol viszont eddig külön regulák védték a fontos víztartalékokat jelentő, és nem egyszer értékes réztartalékokat elfedő gleccsereket. A kormány szerint a jégmezők továbbra is biztonságban lesznek, mások viszont már kongatják a vészharangokat.

A dél-amerikai országnak van egy különös tulajdonsága, melyet a tudomány álláspontja szerint jelenleg egyetlen más állam sem tud felmutatni: itt van jónéhány a legnagyobb összefüggő, a sarkköri régiókon kívül elhelyezkedő jégmezők közül. Ezenkívül itt található Dél-Amerika gleccsereinek négyötöde.

S hogy pontosan mennyit is érint ezekből a bányászati tevékenység erősödése?

A Chilei Katolikus Egyetem klímatológusa, Fabrice Lambert, számba vette azokat. Kutatási eredményei szerint 24.114 olyan gleccser azonosítható a dél-amerikai ország területén, mely érintett, vagy a közeljövőben érintetté válik a kitermelés környezeti hatásaitól. Mégpedig azért, mert a kormányzat bizonyos területeket kivonna a bányászati tilalom alól, olyanokat is, ahol ilyen képződmények találhatók. A tilalom alóli kivonás nemcsak a szabályok lazítását jelenti, hanem azt is, hogy a kormány nem hozna külön rendelkezéseket egyes, gleccseres területek védelmére.

Az Itália-gleccser Chile déli részén Forrás: AFP/Martin Bernetti

A bányászati törekvések erősítése és a gleccserek miatt aggódódók vitája idén kapott újra figyelmet, amikor a kormányzó párt bejelentette, hogy támogatja a santiagói kormány döntését arról, hogy bizonyos területeket kivonjon a bányászati tilalom alól. E fejlemény jelentőségének megértéséhez némileg visszább kell lépni az időben.

A klímakutatók, környezetvédők és az ipari szereplők vitája már tart egy ideje Chilében. Például az említett Fabrice Lambert azt mondja, a gleccserek közelében lévő bányákkal az a gond, hogy az ott keletkező por és egyéb törmelék beborítja a jégtakaró felszínét, amely így magába gyűjti a napsugarak energiáját, ez pedig olvadáshoz vezet. Ezért számos csoportosulás megpróbálja elérni azt, hogy jogszabályi szinten tiltsanak bizonyos, gleccsereket veszélyeztető kitermelési tevékenységeket. 2014-ben el is jutott egy ilyen szabályozás a kongresszusba, de ezt végül csak jelentős, eredeti célkitűzéseit erősen csorbító formában fogadták el. Így a viták nem csillapodtak.

Egyesek a gleccserek jogszabályi szintű védelmét szeretnék elérni Forrás: AFP/Martin Bernetti

Ahogy egy környezetvédelmi csoport munkatársa elmondta, 2005 óta már több gleccservédelmi koncepciót tettek le a kormányzat asztalára, melyben ahhoz hasonló szabályokat javasoltak a képződmények érdekében, mint amelyeket a szomszédos Argentína már bevezetett. Ezek többsége ugyanakkor nem valósult meg, hiszen az országban nagyon erős a bányaipar befolyása.

Ez pedig nem véletlen.

Chile 277 milliárd dolláros GDP-jének (2017-es adat áll rendelkezésre) nagyjából 10 százalékát adja a bányászat, a havi 5-6 millió dolláros exportteljesítménynek pedig 50 százaléka a réz kiviteléhez kapcsolódik.

A dél-amerikai ország ugyanis egymaga adja a réz világtermelésének nagyjából harmadát,

a Statista adatai szerint, 2018-ban közel 5,9 millió tonnát. 2019 végére várhatóan elérik a 6 millió tonnát, az előrejelzések szerint pedig a következő 10 évben 30 százalékkal nő a kitermelés, igazodva a világ igényeihez.

Az országnak tehát létfontosságú a rézérc és más természeti kincsek bányászata. A szektor a 2018-as adatok szerint 36 ezer ember megélhetését biztosította, de az elindítás alatt lévő új projektek révén,

ez a szám évek alatt várhatóan 60 ezer fölé kúszik.

"A bányászati aktivitás több mint 70 százaléka olyan térségekben zajlik, ahol nincsenek gleccserek" - mondja Joaquin Villarino, a Chilei Bányaügyi Tanács elnöke. Szerinte ezért nem is szükséges új, külön szabályozást alkotni arra, hogyan védjék meg a gleccsereket az ország számára létfontosságú bányászat káros hatásaitól, e célra bőségesen elegendők a jelenlegi rendelkezések.

Chilében működik a világ legnagyobb külszíni fejtésű rézbányája Forrás:Shutterstock

A kormányzat hasonló álláspontot képvisel. Eszerint a jelenlegi szabályozás alkalmas arra, hogy megvédje az ország biodiverzitását, valamint nemzeti parkjait - a gleccserek többsége ugyanis nemzeti park területén található.

Igaz, ezek közül ez alatt számos esetben értékes rézérc-tartalék húzódik.

Többen így rést is találnak ezen a pajzson. Lambert szerint igaz ugyan, hogy a chilei gleccserek 86 százaléka védett területen van, de az ország középső és északi részén,

ott, ahol a legkritikusabb a vízellátás, éppenhogy semmi nem védi az értékes vízkészleteket megkötő képződményeket.

Ez azért is fontos - állítja a klímakutató -, mert a térségben az esőzéssel földre jutó csapadék mennyisége 30 százalékkal csökkenni fog a következő 50 évben, ez pedig hatással lesz a gleccserek utánpótlására is.

A kormány mindenesetre azt mondja, megtette a szükséges lépéseket, mert a gleccsereket nemzeti kincseknek nyilvánította, így az azokhoz kapcsolódó aktivitások - ideértve a turizmust is - jelentős korlátozás alá esnek.

Egy chilei nemzeti parkban: a gleccserek jelentős része védett területen található Forrás: AFP/Ho

A viták tehát idén ősszel újra föllángoltak, miután kiderült, a kormány engedélyezné a bányászatot azokon a területeken, ahol úgynevezett magashegyi sziklagleccserek találhatók, és amelyek nem esnek már hatályos védelem alá. Ezeket a gleccsereket gyakran borítja valamilyen talajréteg, és a kutatók között nincs teljes egyetértés abban, hogyan alakulnak ki, képződésük mennyiben tér el más gleccserek formálódásától. Bárhogy is, ezekbe a térségekbe most beengednék a bányavállalatokat, ami azonnal komoly kritikákat kapó előzetes döntésnek bizonyult.

Látható azonban az is, hogy Chile egyáltalán nem felelőtlen a kérdés kapcsán. Még a fenntarthatósági ügyekkel foglalkozó bizottság egyik szenátora is úgy fogalmazott,

ha teljesen megtiltanák a bányászatot a gleccserek közelében, azzal 30 ezer ember veszítené el a munkáját.

Egy hatalmas bányadömper egy, Santiagótól 60 kilométerre lévő rézbányában Forrás: AFP/Ariel Marinkovic

David Sandoval szerint körültekintő szabályozásra van szükség, és a legkorszerűbb technológiákat kell követelni a kitermelő vállalatoktól, hogy ezzel csökkentsék a környezeti hatásokat. Egy másik szenátor a bányaügyi bizottságból pedig úgy érvelt, hogy a mostani kormányzati álláspont tudományos tanulmányokon nyugszik, de a vonatkozó rendelkezések alapján, a gleccserek többsége továbbra is védelmet élvez. A szenátor kiemelte, szó van egy olyan új szabályról is, melynek értelmében, automatikusan bűncselekménynek minősül minden, a gleccseres területeket védő előírás áthágása.

A változást ellenzők szerint ugyanakkor a hivatkozott tanulmányokkal kapcsolatban felmerül az elfogultság gyanúja. Egy másik politikus, Guido Girardi szerint tisztában kell lenni azzal, hogy a felkért szakértőket személyes érdekeik is befolyásolják. Így nem várható, hogy egy, a bányatársaságoknak is munkát végző elemző olyan pártatlan véleményt fogalmazzon meg, mint az a tudós, akit - történetesen - a Chilei Egyetemről kérnek fel független szakértőnek.

Az olvadó gleccserek kapcsán, a bányászati tevékenységről zajló vita mögött pedig ott húzódik a vízellátás prpblémája.

Chile egyik nemzeti geológiai kutatóintézetének előrejelzése szerint, az ország jégtakarói átlagosan évente egy méterrel rövidülnek az olvasás következtében, az évszázad végére pedig Chile gleccsereinek felét elveszti. Ez különösen kiélezetté teheti a mostani disputát, hiszen Santiago térségében több mint 7 millió ember vízellátásának fontos bázisát jelentik a gleccserek a szárazabb időszakokban. Emellett az ország 18 millió lakosának 70 százaléka él olyan területeken, ahol a vízellátás nagyja ezekhez a természeti képződményekhez köthető, és amelyeket a bányászati változtatásokat ellenzők szerint veszélybe sodorna, ha közelükben a cégek kitermelő tevékenységbe kezdenének.