Tényleg a külföldi turisták pénzéből szedheti meg magát Észak-Korea?

Egy idegen vezető pózol a fotózáshoz a "titkos táborban" Kim Ir Szen lakóhelyének másolata előtt, ahol állítólag fia, Kim Dzsongil született

A napvilágot látó, külföldre eljutó információk pontosságát Észak-Korea belső ügyeiről mindig is körülveszi némi bizonytalanság. Az viszont kijelenthető, hogy az ország első számú vezetője, Kim Dzsongun, már évek óta szorgalmazza gazdaságfejlesztési törekvésein belül a turizmus fellendítését, az ezt szolgáló infrastruktúra fejlesztését. Ennek idén ősszel is látványos jelei voltak, ahogy arról térségbeli források beszámolnak. Ám könnyen lehet, ezek az erőfeszítések kudarcra vannak ítélve a rezsim rossz helyzetfelismerése miatt.

Az Észak-Koreára specializálódott Daily NK nemrég közölte le Andrei Lankov írását ebben a témában. Lankov orosz születésű, Szöulban dolgozó tudós-kutató, nemzetközi viszonylatban is a legnevesebb Korea-szakértők, ezen belül is az északi országrész specialistái között tartják számon. Amit tanulmányában állít, az nem kevesebb, mint hogy Észak-Korea - jelenleg legalábbis - szélmalomharcot folytat a nyugati turisták kegyeiért, mert azok nem fognak olyan ütemben az országba áramlani, mint ahogy Phenjan szeretné. Következésképp, egyelőre inkább ábrándnak tűnik, hogy a szorongatott gazdasági helyzetben lévő országot majd a fejlett nyugati államok egzotikus úticélokra vadászó, tehetős turistáinak ott hagyott keményvalutája húzza ki a csávából.

Egy idegenvezető pózol a fotózáshoz a "titkos táborban" a Pektu-hegynél, Kim Ir Szen lakóhelyének másolata előtt, ahol állítólag fia, Kim Dzsongil született Forrás: AFP/Ed Jones

Így álmodta magát turisztikai nagyhatalommá a latorállam

Phenjan törekvése arra, hogy a belföldi és a külföldi turizmus fellendítésével juttassa többletforrásokhoz az államot, nem új keletű, az ezzel kapcsolatos fejleményekről az Origo is rendszeresen beszámol. Ebben a cikkben azt mutattuk be, hogyan képzeli el államilag felügyelt lóversenyzéssel és egyes szerencsejátékok megtűrésével az ország megvámolni a pénztárcákat. Itt pedig arról írtunk, hogy a kaszinók kapcsán a rezsim még Kínával is konfliktusba került, a hírek szerint ugyanis Peking a támogatások leállítását helyezte kilátásba, ha Phenjan továbbra is szerencsejáték-barlangokkal csalogatná magához a kínai állampolgárokat.

A kínai turisták egyébként az elmúlt másfél-két évben elözönlötték Észak-Koreát - persze szigorúan csoportos utakon vehetnek csak részt ők is -, és jelenlétük egy dologra mindenképpen jó:

világossá tette a rezsim számára, hogy azzal az infrastruktúrával ami van, csak igen korlátozottan tudja kiszolgálni egyrészt a tömegeket, másrészt a magasabb igényszinttel érkező látogatókat.

De Phenjan rendezett már turisztikai programokkal vegyített blockchain-konferenciát, ami még akkor is figyelemre méltó, ha az esemény valódi jelentőségét könnyen elérhető beszámolók híján nehéz felmérni.

Kínai turisták Phenjanban Forrás: AFP/Ed Jones

A még frissebb, idén nyári fejlemények szerint pedig Kim Dzsongun személyes utasítására építik újjá Szamdzsijont, azt a megyényi települést, amely a Pektu-hegy közelében található, és mint ilyen, az oda irányuló belföldi turizmus bázistelepülése. Az egyébként valóban gyönyörű természeti látnivalókat tartogató Pektu-hegy különleges státuszt élvez az észak-koreai hatalomgyakorlást megalapozó mitológiában, jelentőségéről ebben a cikkben írtunk részletesebben.

Svájci minta Phenjan előtt

A legújabb, nem hétköznapi fejlemény az észak-koreai turizmusban idén október végén történt - idézi fel Lankov. Az ország délkeleti térségének egyik fontos utazási célpontja a Kumgang-hegy (a Gyémánt-hegységben), és a körülötte elterülő, szintén nagyon látványos természeti park. A térségben eddig is álltak a turizmust kiszolgáló létesítmények, amikkel kapcsolatban aztán néhány hete egyik szokásos helyszíni szemléje után

Kim Dzsongun parancsba adta azok lerombolását.

Mi lehetett ennek az oka?

Ahogy az Origo azóta megírta, Phenjan ultimátumot intézett Szöulhoz: ha nem bontja le a Gyémánt-hegységben lévő, dél-koreai vállalatok által épített idegenforgalmi létesítményeket - szállodákat, éttermeket és fürdőket -, akkor ezt megteszi Észak-Korea, majd maga létesít ott egy új turisztikai központot. Kim Dzsongun azért rendelte el a Dél-Korea által épített idegenforgalmi létesítmények lerombolását a Gyémánt-hegységben, miután odalátogatva lepusztultnak, a nemzeti jellegtől idegennek találta őket. Kim Dzsongun kikötötte azonban, hogy előtte egyeztetni kell Dél-Koreával.

Lankov szerint nyilván lehet ennek szimbolikus jelentőséget tulajdonítani, mivel Kim Dzsongun és Mun Dzsein dél-koreai elnök viszonya az elmúlt évek közeledése után most meglehetősen fagyos, és Kim ezzel a gesztussal is Szöulnak akart üzenni.

A szakértő szerint azonban valószínű, hogy a döntésben inkább az észak-koreai diktátor pragmatizmusa van, aki nemcsak saját infrastruktúrát akar, hanem a tengerparti térséget nemzetközileg is vonzó turisztikai célponttá szeretné fejleszteni. A közelben pedig kiváló, síelésre alkalmas terep található, melynek pályáját a vezető szintén fejleszteni akarja. Igen valószínű tehát, hogy a döntés valójában annak megalapozása volt, hogy a térségben ne csak saját, hanem nagyobb, szebb, jobb, modernebb infrastruktúra épüljön.

Érintés az ablakon keresztül: rokonok búcsúznak egymástól a Kumgang-hegynél, egy néhány napos családegyesítő rendezvényt követően Forrás: AFP/POOL/Kppa

Az ötlet forrását pedig - így Lankov - nem nehéz beazonosítani: Kim Dzsongun fiatalon Svájcban, rangos intézetekben tanult - álnéven -, és szemléletét döntően befolyásolták az ott szerzett tapasztalatok, ideértve a turizmus kérdéseit is.

A vezető minden bizonnyal

párhuzamot lát Svájc és országa természeti adottságai között, és úgy gondolhatja, Észak-Koreának az alpesi mintát kellene követnie a turizmus fejlesztésében.

Svájc a nemzetközi színtéren is a magasan jegyzett utazási célpontok között van, és a diktátor hasonló szerepet szánna hazájának is a térségben.

A kérdés persze az, sikeres lehet-e ez a koncepció?

A Cshon-tó a Pektu-hegy kráterében: természeti látnivalóból nincs hiány Forrás: AFP/Ed Jones

Nehéz lesz

Lankov érvelésével amellett foglal állást, hogy a nemzetközi turizmusból, a nyugati országok tehetősebb utazóiból remélt, a fellendüléshez szolgáló erőforrásra várni lényegében tévedésen, és számos fontos körülmény figyelmen kívül hagyásán alapul. Az elemző nem azt mondja, hogy az észak-koreai turizmusfejlesztés nem hozhat sikert, azt viszont mondja, hogy a várt eredményeket hibásan alapozza a nyugati világ kalandvágyóira Phenjan.

Lankov szerint az európai és az észak-amerikai, tehetős turisták egyszerűen nem érdeklődnek eléggé Észak-Korea iránt, és ez egy olyan körülmény, amire az észak-koreai hatóságoknak semmiféle ráhatásuk nincs.

Tehát pusztán azért, mert Phenjan szeretne a latorállamban minél több nyugati turistát látni, attól ez még nem fog megtörténni.

De miért ne mennének a nyugati kíváncsiskodók Észak-Koreába?

Egyrészt azért, mert lényegében minden lépésüket figyelik, amihez épp a fejlett nyugati országok polgárai nem igazán vannak hozzászokva, és nem is szeretik. Lankov azt mondja, vannak más, olyan tekintélyelvű rendszerek, melyek egyébként vitatható belső működésük mellett, szinte teljes mozgásszabadságot engednek országon belül a turistáknak, és lehetővé teszik számukra a helyi lakossággal való interakciót is.

Ez utóbbi vonatkozás pedig rengeteg turista számára a külföldi utazás kulcsmozzanata.

Biztonsági kamera a "titkos tábornál", amely 1936-tól Kim Ir Szen főhadiszállása volt a kilencéves japán megszállás alatt Forrás: AFP/Ed Jones

A magát a külvilágtól elszigetelő észak-koreai politika azonban sem a szabad mozgást, sem a helyiekkel való kapcsolatteremtést nem engedi meg a vendégek számára, ami nem motiváló az utazásra nézve. Arról pedig nem is beszélve, hogy Észak-Koreának nukleáris fegyverkísérletei, illetve az emberi jogok megsértése kapcsán továbbra sincs túl jó híre a világban: az országnak egyszerűen rossz a renoméja és sokan veszélyesnek tartják.

Másodszor, Észak-Korea éghajlati viszonyai nem feltétlen kedveznek a turizmusnak, emellett pedig be kell látni azt, hogy az országban igazából nincs sok látnivaló.

A régió idegenforgalmi piacán Észak-Koreának olyan bejáratott célpontokkal kell versenyeznie, mint Thaiföld, Vietnam, vagy maga Kína.

Ezekben az országokban pedig rengeteg izgalmas dolog van a turisták számára, vonzó tengerpartoktól kezdve tömérdek kulturális látnivalóig bezárólag. Kínában sem mindig ideális az időjárás a turistáknak - mondja Lankov -, de ezt bőven kompenzálja a kulturális látnivalók sokasága. Észak-Koreának van ugyan egy remek tengerparti szakasza Vonszan közelében, de ez a thaiföldi vagy maláj partokhoz nem mérhető. S bár Észak-Korea büszke lehet történelmi helyszíneire, minőségi és mennyiségi szempontból a legtöbb külföldi látogató számára ezekkel nem tud versenyezni Kína vagy Japán helyszíneivel szemben, állítja az elemző.

Tengerparti pihenőhely Phenjantól délnyugatra Forrás: AFP/Ed Jones

Mindemellett Észak-Koreába egyszerűen túlságosan nehéz el-, illetve bejutni, és általában csak turisztikai szolgáltatás igénybe vételével, szervezett úton lehetséges. Itt biztosan nem állja meg a helyét a svájci párhuzam, hiszen míg Svájcban a légi forgalom is folyamatos minden fontos reptéren, a phenjani nemzetközi légikikötőben van, hogy egyetlen járat sem száll fel vagy érkezik egy teljes napon át. A repülőtérről pedig 6-7 órába is beletelik, míg a látogatók Vonszanba vagy a Kumgang-hegyhez eljutnak. S bár a szállodákat nem lehet kategorikusan temetni, de a globális nívóhoz képest a színvonaluk általában alacsonyabb, mint amit egy jómódúbb utazó megszokhatott.

A nyugati világban természetesen vannak olyan utazók, akik kalandokra, titkokra vágynak, és szívesen bejárnák akár Észak-Koreát is, ők azonban elenyésző kisebbséget alkotnak a hagyományos turizmus formáit keresőkhöz képest.

Előbb-utóbb észre kell venni a turisztikai realitásokat

A szakértő szerint Észak-Korea külföldi látogatóinak zöme dél-koreai és kínai, arányaikban alig vannak közöttük nyugati turisták.

Lankov azt mondja, igaz ugyan, hogy a kínai beutazók száma hirtelen nagyon megugrott az utóbbi időben, de van velük kapcsán két kérdés, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Az egyik, hogy

a főként Kína északkeleti régióiból érkező turisták kifejezetten keveset költenek Észak-Koreában.

Persze pusztán a volumen miatt ez sem hagyható figyelmen kívül, de a kínai turisták hirtelen megnövekedett számának vajmi kevés köze van a remélt iparági felfutáshoz, amiben Phenjan bízik.

A másik kérdés, hogy

a kínai turizmus mértéke bizony erőteljesen függ Peking szándékaitól.

Amikor Észak-Korea és Kína 2016-2017-ben feszült, szinte ellenséges viszonyban állt egymással, a kínai kormány egyszerűen megtiltotta a rekreációs célú beutazásokat Észak-Koreába állampolgárainak. Ugyanez persze fordítva: a kínai turisták tavalyi rekordszáma Peking ösztönzésének volt köszönhető, ami pedig végső soron nem más, mint Észak-Koreának juttatott támogatás, illetve annak egy formája.

Idős kínai turisták Phenjanban Forrás: AFP/Ed Jones

Ott vannak még persze a dél-koreaiak, akik viszont képesek és hajlandók is annyit költeni, mint az európai és az észak-amerikai utazók. Ám a dél-koreai turisták éppúgy csak szervezett keretek között mozoghatnak az országban, még a Kumgang-hegyre is így juthatnak el. A dél-koreai turisták ügye pedig valójában - állítja Lankov - erősen politikai természetű kérdés is a két országrész között, és a beutazások lehetősége délről legalább annyira Szöul, mint a nemzetközi politika nagyvonalúságát is mutatja.

Mindez tehát azt mutatja, hogy

még a turisták magját jelentő kínai és dél-koreai csoportok esetében is számos külső, Phenjantól független körülmény befolyásolja azok beutazását.

A fenti okokból kifolyólag, Kim Dzsongun és az észak-koreai vezetés nem reménykedhet túl sok mindenben az idegenforgalmi szektor fejlesztése kapcsán. Noha az idegenforgalom általában véve hozzájárulhat Észak-Korea gazdasági fejlődéséhez, korlátjai sokkal nyilvánvalóbbak.

Észak-Korea nem Svájc

- zárja érvelését a szakértő.