Fontos változások a tőzsdén, nem árt vigyázni

Vágólapra másolva!

A mai naptól a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) azonnali piacán a jelenlegi Xetra Classic kereskedési rendszert felváltotta a Xetra T7-re keresztelt utódrendszer, amely – a Xetra Classichoz hasonlóan – a német tőzsde által fejlesztett és használt szoftver. Ezzel a régió több más tőzsdéjéhez – bécsi, prágai, zágrábi és a ljubljanai tőzsde – hasonlóan egy modernebb infrastruktúrára állt át a BÉT. A befektetők szemszögéből a legfontosabb változás, hogy megszűnt az eddigi 15, illetve 20 százalékos napi limit az árfolyammozgásoknál. Nem árt tehát fokozottan óvatosnak lenni.

Origo

Vágólapra másolva!

tőzsde részvény Xetra BÉT befektetés

A Xetra T7 rendszerre átállással kapcsolatos, a hazai piac szereplői által érzékelhető egyik változás, hogy a rendszer által kiszolgált azonnali piacokon (így különösen a részvény, befektetési jegy és kötvény piac)

megszűnt a napi ajánlattételi limit.

Ennek eredményeként a kereskedés lehetősége mostantól az eddig megszokott limiteken túl is biztosított. Vagyis eltörölték a prémium részvénykategóriánál eddig 15, illetve a standard kategóriánál a 20 százalékos napi árlimitet. A mai naptól már ennél nagyobb árelmozdulásokra is sor kerülhet, azaz nem árt fokozottan óvatosnak lenni. Főként a kisebb papírokra érvényes ez, hiszen a blue chipeket korábban sem igen jellemezték napon belüli drasztikus árváltozások.

A változtatás előzményei

A fix kereskedési árlimit (napi ajánlattételi limit) a BÉT által 2013. decemberéig használt MMTS I. rendszer öröksége, amelynek bevezetése óta több mint 20 év telt el. Akkoriban ez volt az egyetlen olyan kontroll-mechanizmus a BÉT azonnali piacain, ami az extrém árfolyamelmozdulást és a téves áron beküldött ajánlatokból születő kötéseket volt hivatott megakadályozni. A funkció nem engedte, hogy a limit által meghatározott ársávon kívül születhessen ügylet.

A Xetra Classic bevezetésével a BÉT új, a fix limithez képest intelligensebb kontrollmechanizmusokat kapott az extrém ármozgások kordában tartására.

Ezek az ún. volatilitási szakaszok azt biztosítják, hogy ha bizonyos határértéket meghaladó ármozgás következne be, akkor az ügyletek létrejötte előtt aukciós szakaszba váltson a kereskedés. Az aukció ajánlatgyűjtési szakaszában a piaci szereplőknek van lehetőségük és idejük arra, hogy reagáljanak a potenciális árváltozásra, így nem feltétlen következik be hirtelen nagy árelmozdulás. A volatilitási szakasz alatt beérkezhetnek olyan új ajánlatok is a rendszerbe, amelyek végül visszahúzzák az aukciós egyensúlyi árat a korábbi árszintek közelébe, illetve visszavonásra vagy módosításra kerülhetnek azok az ajánlatok, amelyek kiváltották volna a jelentős árelmozdulást.

A volatilitási szakaszok működése:

1.Volatilitási szakasz:

amennyiben az ajánlati könyvbe bekerülő ajánlat olyan áron kötne (indikatív kötésár, tehát még nem születik meg az ügylet, de maga az ajánlat bekerül a könyvbe), amely kívül esik az előre meghatározott dinamikus ársávon (amelynek határait az utolsó ügylet ára +/- dinamikus ársáv százalékban megadva jelöli ki, pl. az OTP esetén +/- 3 százalék)
vagy statikus ársávon (amelynek határait a legutolsó aukciós szakaszban - ideértve a volatilitási szakaszt is - született ügylet ára +/- statikus ársáv százalékban megadva jelöli ki, pl. az OTP esetén +/- 6 százalék), akkor a kereskedés aukciós ajánlatgyűjtési szakaszba vált át 3 percre, majd a létrejövő egyensúlyi áron megszületnek az ügyletek és folytatódik a kereskedés.

2.Extra volatilitási szakasz: amennyiben a volatilitási szakasz végén olyan áron jönne létre ügylet, amely kívül esik a dinamikus ársáv kétszeresén (utolsó ügylet ára +/- 6 százalék az OTP esetén), akkor nem születik meg az ügylet automatikusan, hanem a kereskedés átvált extra volatilitási szakaszba. Az extra volatilitási szakaszban új ajánlat tehető, illetve a kereskedési rendszerben lévő ajánlatok módosíthatók, visszavonhatók. Extra volatilitási szakasz esetén a BÉT munkatársai felveszik a kapcsolatot az ársávon kívül eső ajánlatot beküldő brókercéggel és felhívják a figyelmét a jelentősen eltérő árfolyamú ajánlatra, valamint a visszavonás, módosítás lehetőségére. Miután a cég megerősítette vételi vagy eladási szándékát az adott áron vagy visszavonta, módosította az ajánlatát, a tőzsde manuálisan zárja le az extra volatilitási szakaszt és folytatódik a kereskedés.

A változás indokai

A Xetra Classic rendszer bevezetésekor az a konszenzus született a piaci szereplőkkel való egyeztetések során, hogy az új védelmi mechanizmusok mellett a BÉT tartsa meg a napi ajánlatételi limit intézményét is. Az elmúlt években azonban az értéktőzsde szakemberei azt tapasztalták, hogy a piac megismerte és megkedvelte a volatilitási szakaszok működését, így egy ilyen extra védelmi mechanizmusnak már jóval kisebb a hozzáadott értéke. A fix limitek mára elavulttá vált rendszerének elhagyását azonban további szempontok is indokolják.

A nemzetközi gyakorlatot megvizsgálva kijelenthető, hogy a rögzített ajánlattételi limit alkalmazása meglehetősen egyedinek tekinthető.

Más piacokon ilyen fix árfolyamkorlátokat tartalmazó védelmi mechanizmusra nem nagyon van példa, és nálunk is elegendő a Xetra T7 rendszer által is biztosított volatilitási kontrollok mechanizmusa.

A szigorúan kötött ajánlattételi limit alkalmazása hatással van az ármeghatározási folyamatra, gátolja a kereskedés zavartalanságát, folyamatosságát és a hatékony árképzést. A befektetők - amennyiben a fair ár a fix ajánlatbeadási tartományon kívül esne - nem tudnak a piaci konszenzusnak megfelelő áron üzleteket kötni, ezáltal a funkció befektetői szempontokból sem optimális.

Az egyedi működés ronthatja a BÉT nemzetközi versenyképességét is a befektetők szemszögéből.

Ez különösen fontos tényező annak fényében, hogy vannak alternatív kereskedési platformok, amelyek szintén nyújtanak kereskedési lehetőséget magyar részvényekre is. Ezen platformokon akkor is zavartalanul folyhat kereskedés, amikor az a BÉT szabályozott piacán az ajánlattételi limitek elérése miatt falba ütközne, ellehetetlenülne.

A múltban a volatilissé váló időszakokban időről időre felmerült a tőzsde által kivitelezett egyedi beavatkozások iránti igény piaci szereplők részéről a limitek tekintetében. Ilyen esetekben nehéz volt objektív szempontok alapján dönteni a napi ajánlattételi limit esetleges kiszélesítéséről, annak időzítéséről és mértékéről.

Az elmúlt években számos alkalommal maga a fix ajánlattételi mechanizmus növelte meg a kilengések mértékét.

Amennyiben az ajánlati könyvből eltűnt a likviditás a vételi vagy az eladási oldalon az ajánlatbeadási limiteken belüli tartományból, az ellenkező oldalon az ajánlatbeadási tartomány határán egyre több befektetői ajánlat torlódott fel az ajánlati könyv állapotára alapozott azon vélt koncepció alapján, hogy az egyensúlyi árnak a limiten túl kell elhelyezkednie. Ez az öngerjesztő folyamat – különösen kisebb forgalmú papíroknál – akár több napon át is eltarthatott. Így önmagában képes volt összességében még nagyobb, utólag nézve indokolatlan mértékű árfolyam változásokat generálni, amit a trend fordulása után szintén szélsőséges – de ellenkező irányú - ármozgás követett.