Aki katalógus-áruházból vagy webshopból vásárol, az 14 napig indoklás nélkül elállhat a vásárlástól, és a pénzét is visszakapja. Ezt követően az adott webshop általános szerződési feltételeiben leírtak szerint van lehetőségünk cserére vagy levásárlásra.
A hagyományos boltokban viszont teljesen más a helyzet: semmilyen jogszabály nem kötelezi a kereskedőket arra, hogy visszavegyenek egy terméket.
Pontosabban a kereskedő csak a hibás tartós fogyasztási cikket köteles jogszabály szerint 3 napon belül cserélni. Három napon túl a termék javíttatására van mód a garanciális feltételeknek megfelelően.
A rossz méret miatti cserét, vagy egy hibás döntés miatt a vételárat nem követelhetjük. A CP Contact e témában készített felmérése szerint
a hagyományos bolti vásárlás kapcsán a gyakorlatban igen eltérő feltételekkel ugyan, de minden általuk megvizsgált üzletlánc lehetőséget kínál a hibátlan termékek visszavételére.
A műszaki és játékáruházak általában 3 hetes, a ruházati és könyváruházak pedig a decemberben vásárolt termékekre január második hetéig tartó határidőt adnak meg. Előfordul, hogy ezt a lehetőséget az üzletvezető jogkörévé teszik.
Ha a csere vagy levásárlás lehetősége nem szimpatikus, a vásárlók üzletláncok egyre növekvő hányadánál élhetnek a pénzvisszatérítés lehetőségével is.
A pénzvisszafizetési lehetőség szektoronként jelentősen eltér: míg a vizsgált hiper- és szupermarketek, a ruházati, a műszaki, a sport- a és játékboltok mindegyike biztosít erre lehetőséget, addig a könyv- és alsóneműboltok teljes körben elzárkóznak tőle, és ugyanígy tesz a drogériák, a bútor- és barkácsboltok, illetve a cipőboltok egy része is.
Mind a cserére és levásárlásra, mind a pénzvisszafizetésre vonatkozóan számos általános és egyedi szabályt is felállítanak az üzletek.
Általános szabálynak számít a nyugta megléte, illetve a csomagolás épsége, vagy legalább a termék újszerű állapota. Több üzletláncnál a készpénz-visszafizetés igényét kifejezetten csak a vásárlás helyén fogadják el a vásárlótól, és számos helyen az üzletvezető hatáskörébe utalják annak engedélyezését.
Tovább nehezíti a vásárlók eligazodását ebben a kérdésben, hogy a felmérés tapasztalatai szerint
sok üzletben nehéz a szükséges információhoz hozzájutni.
Könnyen elérhető írásbeli hirdetményt csak kevés helyen alkalmaznak, inkább csak telefonon vagy személyes érdeklődés során kaphatunk tájékoztatást, és a felmérés során az is előfordult, hogy ugyanazon bolt munkatársai eltérően nyilatkoztak a visszavásárlás feltételeiről.
Fenti tapasztalatok fényében
a vásárlóknak azt javasolható, hogy amennyiben felmerül, hogy az adott terméket esetleg vissza fogják vinni az üzletbe, mindenképpen előre tájékozódjanak annak feltételeiről.
A legjobb az, ha írott formában keresnek tájékoztatást, amit meg is őriznek, akár letöltés vagy fotó formájában. Emellett a nyugtára ilyen esetekben mindig szükség lesz, ezért azt mindig célszerű megőrizni.
Az üzleteknek pedig arra ügyelniük, hogy az önkéntesen meghirdetett feltételektől kizárólag pozitív irányban lehet eltérni. Ha egy üzlet például 60 napos visszavételi lehetőségről tájékoztatott, de ezt például az ötvenedik napon mégsem teljesíti, akkor komoly fogyasztóvédelmi szankcióval számolhat.
A Blokkk.com a közelmúltban készített egy átfogó elemzést olyan árucserés esetekről, amikor a helyzet korántsem egyértelmű.
Mi a helyzet akkor, ha egy ajándékba kapott ruhaneműt nagyobb méretűre kell cserélni, vagy a termék csomagolása bontatlan, a blokk vagy számla azonban csak nem akar előkerülni?
A portál felvázol néhány lehetséges megoldást. Ezek kapcsán azonban fontos megjegyezni, hogy mind a vásárló, mind az eladó jóhiszeműen kell, hogy eljárjon, az itt közölt tanácsok is alapvetően a kölcsönösségre építenek. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy jogszabályi kötelezettsége csak azokra az esetekre van az eladónak, amit a cikk elején már bemutattunk.
Árucsere esetén a nyugta megléte a legfontosabb, alapvető kellék, mint kiindulási alap. Bár az ajándékok mellé nem szokás odatenni a vásárlást igazoló bizonylatot, csere (annak megpróbálása) esetén ugyanúgy szüksége lesz rá a megajándékozottnak.
Ha a nyugta nem áll rendelkezésre, helyette egy bankkártyás fizetési bizonylat is jó lehet, ami, vagy aminek a másolata meggyőzheti a boltost, hogy ott vették az ajándékot.
A kereskedő sajátmárkás terméke sem okozhat nagy meglepetést a boltos számára, a láncoknál nem okoz veszteséget, ha ilyet cserélnek, és igazából nem sokat számít, melyik boltjukban is vették.
De akad mentsvár más is, hiszen ha például az ajándék ruhafélén ott van az a néhány árucímke, amelyek némi információt adnak a termékről, a pénztárnál pedig arról olvasták be a termékazonosító kódot. Sőt, esetleg az ár is fel van tüntetve rajta, akkor is könnyebb lehet a megoldás. Néha a cipősdoboz is segítségünkre lehet, hiszen azon is vannak árulkodó információk.
A sorozatszámmal, gyártási számmal rendelkező műszaki cikkeknél sem reménytelen a cserebere a nyugta nélkül. Jól jöhet egy, a boltban lepecsételt jótállási jegy is, ha az még nem veszett el.
Látszatra egyszerűbbnek tűnő eset, ha nem a nyugta, hanem a számla veszett el.
Néhány vásárló ugyanis számlát kér a vásárláskor, amin a vevő azonosító adatai is rajta vannak. Ez, ha elvész, a bolt nyilvántartásában visszakereshető.
Azt el kell fogadni, a nyugta vagy a vásárlás tényét bármi módon igazoló bizonylat alapvetően szükséges a cseréhez. Minden más azonban a kereskedő jóindulatán múlik.
Természetes, hogy a megajándékozott az örömének már első hullámában kibontja az ajándékot, így bizony nem ritka a csereberében a csomagolóanyag hiánya vagy sérülése. A boltos, ha visszavesz egy ajándékot, azt azért szeretné újra eladni (ezért sem lehet használt, annak már sokkal kisebb az értéke), amit megkönnyít a sértetlen csomagolás.
A gyári zárt csomagolás célja egyébként a termék épségének, minőségének megóvása is.
Nem felesleges kellék, hiányának szóvá tétele a kereskedő részéről nem kibúvó, hanem a következő vásárló érdekének a védelme is.
A boltos egyes esetekben el tud tekinteni a csomagolás hiányától vagy sérülésétől, számos termékféleség, például ruházati holmi, még eladható nélküle is. A higiéniai jellegű árucikkeknél (egy részük eleve nem is cserélhető), vagy a szállításra kényes, csomagolás nélkül könnyen sérülő, például karcolódó árucikkeknél azonban ez már nem lehetséges.
Egyes esetekben azonban az ajándék cserélésekor a csomagolás áthelyezhető az újonnan kiválasztott portékáról a visszavitt termékre, ha nincs rajta olyan felirat, ami az adott termékhez köthető, ez is lehet megoldás.
Elkallódni bármi elkallódhat, de a boltos számára az árucseréhez minden kellék szükséges, amit vásárláskor elvitt a vásárló. A kellékhiány (például a ruhához tartozó öv, a társasjáték dobókockája, a mobilhoz tartozó fülhallgató, az étkészlet teáskannájának a fedele) még a jóindulatú kereskedő esetén is elszabotálhatja az árucserét, hiszen nem sok olyan vásárló akad, aki később megveszi a hiányos árut.
Itt megoldás lehet, ha a vásárló a csere során az elvesztett kellékekből nem kér másodszor is, hanem azokat otthagyja a boltosnak, így a visszavitt alaptermék még értékesíthető marad.
Ezek egy részét tudja pótolni a boltos. Például a ruházati holmin lévő tájékoztató cédulák hiánya ugyan egy későbbi eladást megnehezíthetnek, de ezekből az egyszerűbb esetekben akár kézzel is írható pótlás. A használati-kezelési útmutatók, termékleírások is pótolhatok számos esetben, akár egy fénymásolással is, a lényeg, hogy ezt minden vásárlónak minden vásárláskor meg kell kapnia. A jótállási jegy, ha jótállásos terméket kell cserélni, szintén pótolható a boltban, a régi amúgy eldobható lenne egy árucserét követően, hiszen változik a vásárlás időpontja.
Ilyen esetben célszerű azt visszavinni, amelyiknek megvan a nyugtája és sértetlen a csomagolása. Kérdés lehet az is, érdemes-e megmutatni az üzletben, hogy valóban kétszer is megtalálta a megajándékozott ugyanazt a fa alatt. Ez felesleges, ugyanis az eladó vagy az üzlet, ha segíteni akar, és hajlandó az árucserére, úgy e nélkül is meg fogja tenni.
Ha két egyforma ajándékot különböző helyekről kapott a megajándékozott, akkor némileg előnyösebb helyzetből próbálhatja meg a cserét. Célszerűbb az olcsóbbat megtartani, a drágább portékáért viszont így több is nyerhető. Ha ugyanis a kereskedő lehetővé teszi az áru levásárlását, úgy több is hazavihető azért az árért.
Előfordul, hogy árakcióban vett ajándékot visz vissza a boltba a megajándékozott, és nem tudják például a kisebb méretű cipőt nagyobbra cserélni, mert nincs. A boltos ekkor is felajánlhat egy vásárlási utalványt, levásárlási lehetőséget. Ám az akciósan vett ajándék (van ilyen is) az igazi árhoz képest egy kisebb összegű kiadást jelentett a vásárlás pillanatában, másik oldalról kisebb bevételt a boltosnak. Kérdés, hogy a vásárló, vagy a megajándékozott milyen alapon várná el, hogy a korábbi valós kiadásánál nagyobb értéket - vásárlási lehetőséget - kapjon vissza a csere során.
Éppen ezért a kereskedő megteheti, hogy a puszta cserelehetőség hiányában vásárlási utalványt ad egy leárazott árucserés termék után. De az olyan értékű lesz, mint amennyi pénzt a vásárló korábban fizetett érte: amennyit fizetett érte, annyit költhet később is. Reklamálni ilyen esetben annál kell, ha elégedetlen a megajándékozott, aki az akciós ajándékot olcsóbban vette.
Az előbbi eset fordítottja sem ritka, hiszen az ünnepet követően egyes boltokban megindul az árakciózás. Előfordulhat, hogy a vásárló visszavitte csereberére a korábban teljes áron vett ajándékot, és valamilyen oknál fogva nem tudják másikra cserélni: nincs megfelelő méret, vagy szín ugyanabból. Kap egy vásárlási utalványt, vagy csak egyszerűen egy levásárlási lehetőséget ott helyben és azonnal.
Ilyenkor a vásárló akciós termékeket is tud vásárolni, és ha ügyes, a cserére visszavitt egy darab ajándék árából akár több portékát is választhat magának. Ezért ne csodálkozzunk, ha akad olyan boltos, aki a csereberéből levásárláskor kizárja az akciós árut (ezt a kereskedő megteheti, hiszen az árucsere nem kötelező, és a kereskedőtől sem várható hogy maga ellen dolgozzon).
Könnyen előfordulhat, hogy nem talál a megajándékozott neki tetsző új portékát a boltban az ünnepek után, és levásárolni sem akarja annak árát, függetlenül attól, hogy a kereskedő mindkét variációban benne lenne. A vételár visszafizetését pedig nem követelheti a vásárló, az csak egy végső lehetőség, kizárólag a boltos szándékától függ.
Megfelelő csereáru hiányában így az a gyakorlat, hogy a boltos levásárlási lehetőséget, például vásárlási utalványt kínál fel.
Ez egyáltalán nem lebecsülhető segítség, hiszen a vásárló megszabadul a fölös portékától, és majd ha talál kedvére valót, később megveszi azt.
Ünnep utáni árucsere esetén ne feledjük, hogy az itt részletezett variációknál a kereskedő jóindulatán múlik a csere. Mind a vásárló, illetve a megajándékozott, mind az eladó esetében elvárható, hogy közösen jussanak megállapodásra, amennyiben a kereskedő nyitott a jogszabályilag egyébként nem kötelező árucserére.